Egyben sült kecskecomb

Eddig is szerettük a kecskehúst, különösen a gidát. Sokan idegenkednek tőle, pedig semmilyen különleges mellékíze nincs, nincs rossz szaga, nem rágós. Viszont van benne valamilyen kellemes vadság, kicsit olyan mintha bárány is és őz is lenne egyben. Persze erre a fajta húsra is igaz, ami az összes többire, hogy tudni kell kitől vesszük, és nem mindegy az se, hogyan készítjük el.
Nekem most olyan kecskegidához sikerül hozzájutnom, hogy a hentes, akit áthívtam, hogy bontsa szét, azt mondta, hogy ő még hasonlót se látott soha, annyira gyönyörű!
Régebben írtam a kecskehúsról, és akkor kaptam egy nagyon kedves levelet Zsófitól, hogy náluk minden tavasszal vágnak kecskegidákat, majd jelentkezik ha aktuális lesz.
El is jött a nagy nap, tavasz van, a gidák elérték a vágósúlyukat, és megkaptam a mélt, készüljek a kecskére. Sajnos nem tudtunk érte lemenni Szarvasra, de az egyik közlekedési társaság segítségével megérkezett a hús. Gyönyörű volt, friss, mellé csomagolva a belsősége, egy rúd szalámi és egy üveg pálinka 🙂
Vasárnap meg is sütöttem az egyik combot.
Kicsontoztam, bekentem a páccal, feltekertem és faszén parázs felett megsütöttem, majd vékony szeletekre vágva tálaltam. Isteni szaftos, puha lett.

A pác kb 2 kg filézett kecskecombra:
2 ek kömény szárazon megpirítva
3 gerezd fokhagyma lereszelve
6 szem szegfűbors mozsárban megtörve
1 csokor friss rozmaring apróra vágva
1 dl szójaszósz
3 ek méz

Tehettem volna bele chilit is, de az most a gyerekekre való tekintettel elmaradt.