Reggel állok sorban a sajtosnál a nagycsarnokban. Aki ismeri a sajtost (főbejárat után rögtön jobbra), az tudja, hogy mindig hosszú a sor, mert olcsó a sajt. Egy fickó áll mögöttem, és folyamatosan, hangosan olvassa a táblákat: szlovák juhtúró…, lengyel füstölt sajt…, eidami.., olasz gorgonzola… Végül is nem baj, de 10 percig hallgatni kicsit unalmas. A sajtos nő is rászólt egyszer, hogy egy picit halkabban, mert így nem hallja a vásárlókat.
Aztán amikor sorra kerülök, mondom, hogy kérek 30 dkg francia kéksajtot, kiderül, hogy az tegnap elfogyott, de van dán. A dán sajtokat is szeretem, ráadásul tényleg nagyon jól néz ki, 1790 Ft/kg áron pedig igencsak jó vásár. Erre a fickó mögöttem elkezd a fülembe duruzsolni hátulról, hogy ne vegyem meg, mert nyomába sem ér a franciának, stb., stb. Megköszönöm neki a kedvességét, de kérem a sajtot. (Főleg, mert a Mizó halálosan gyenge kéksajtja is több mint 2000 Ft akárhol is) Kérek 20 dkg gorgonzolát, de még be sem fejeztem a mondatomat, a hátsó mikrofon újra kezdi: tudja, hogy kell enni a gorgonzolát? Egy szem szőlővel és dióval! Köszönöm!
Kicsit arrébb lépek, hogy amikor a füstölt lengyel sajtot kérem, ne tudjon a fülembe magyarázni. Mégis elkezdi. Hogy a szlovák jobb, azt vegyem. Ekkor nyúltam hátra, és bontottam ki az általában kontyban hordott hajam. Aztán jól megráztam a fejem. Nem hiszem el!
Kezdem úgy érezni, hogy nagyon ideje lenne már elmennem nyaralni. Türelmetlenebb vagyok, mint máskor. Tegnap le kellett szaladnom tejfölért, és egy kocsi a sarkon parkolt, így csak kerülővel léphettem fel a járdára, sáros lett a cipőm. És megfordult a fejemben, hogy ha már itt van a kezemben a kulcscsomóm, milyen jó lenne megkarcolnom az autó oldalát. Megjegyzem, soha nem csináltam még ilyet, és nem is akarok, mert rettenetesen bunkó dolognak tartom, és mégis, annyira, de annyira jól esett a gondolat 🙂
Ez most egy üzenet az ismerőseimnek. Ne kössetek belém, mert harapok. Még két hét a nyaralásig. Vágom a centit.
Az e heti hot! magazinban pesto-t készítettem.
Aztán amikor sorra kerülök, mondom, hogy kérek 30 dkg francia kéksajtot, kiderül, hogy az tegnap elfogyott, de van dán. A dán sajtokat is szeretem, ráadásul tényleg nagyon jól néz ki, 1790 Ft/kg áron pedig igencsak jó vásár. Erre a fickó mögöttem elkezd a fülembe duruzsolni hátulról, hogy ne vegyem meg, mert nyomába sem ér a franciának, stb., stb. Megköszönöm neki a kedvességét, de kérem a sajtot. (Főleg, mert a Mizó halálosan gyenge kéksajtja is több mint 2000 Ft akárhol is) Kérek 20 dkg gorgonzolát, de még be sem fejeztem a mondatomat, a hátsó mikrofon újra kezdi: tudja, hogy kell enni a gorgonzolát? Egy szem szőlővel és dióval! Köszönöm!
Kicsit arrébb lépek, hogy amikor a füstölt lengyel sajtot kérem, ne tudjon a fülembe magyarázni. Mégis elkezdi. Hogy a szlovák jobb, azt vegyem. Ekkor nyúltam hátra, és bontottam ki az általában kontyban hordott hajam. Aztán jól megráztam a fejem. Nem hiszem el!
Kezdem úgy érezni, hogy nagyon ideje lenne már elmennem nyaralni. Türelmetlenebb vagyok, mint máskor. Tegnap le kellett szaladnom tejfölért, és egy kocsi a sarkon parkolt, így csak kerülővel léphettem fel a járdára, sáros lett a cipőm. És megfordult a fejemben, hogy ha már itt van a kezemben a kulcscsomóm, milyen jó lenne megkarcolnom az autó oldalát. Megjegyzem, soha nem csináltam még ilyet, és nem is akarok, mert rettenetesen bunkó dolognak tartom, és mégis, annyira, de annyira jól esett a gondolat 🙂
Ez most egy üzenet az ismerőseimnek. Ne kössetek belém, mert harapok. Még két hét a nyaralásig. Vágom a centit.
Az e heti hot! magazinban pesto-t készítettem.
27 hozzászólás a(z) “Ez meg az” című bejegyzéshez
akit erdekel: lila bazsalikomot ma reggel vettem cserepben a feny utcai piacon, fenn a masodikon a viragos reszen az egyik neninel volt, aki foleg fuszernovenyeket arul
helen, ha olyan tanar vagy, aki amugy beszel angolul (ugyintezni kell tudni szoban) es atmenetileg jol jonne egy asszisztensi allas budai irodaban, akkor add meg a mailcimedet itt
Lila bazsalikomot a lőrinci (Pestszent…) piacon szombatonként, 250 darabja és jó nagy (nekem térdig ér). Kőbánya-Kispestről 182, 184-es buszokkal 15 perc.
Autósnevelésre jó a visszapillantótükör behajtása is, reméljük, belenéz csórikám, mielőtt nekiindulna.
Aki pedig ‘Míg ezt lekaparom, a KRESZ-t megtanulom’ vagy ‘Ha itt akarsz parkolni, válts kormányt’ (autóskormány áthúzva, mellette biciklis) esetleg bringásoknak szóló ‘világíts’ matricát szeretne, az szóljon nekem. ;))
(Több helyről letölthető, matricaalapra kinyomtatható, már csak alkalmazni kell.)
Eszter, Te pedig gyere jógázni. :)) Pont ilyesmiről van most szó, miért száll el ebben az időben az emberek agya, és mit tehetünk ellene (mármint a saját esetünkben). Persze a nyaralás se rossz, hajrá. :)))))
(És nem, nem irigyellek, örülök Veled. :))
Klári, nagyon örülök, hogy szereztem egy pá kellemes percet neked 🙂
Nana, ez nagyon jó, gondolom nem lett belőle semmi 🙁
Meg elképzelem, ahogy a mercis 120 kilós pasi a bicikli után nyúl_
Mi a ………. tettél a kocsimra, te…..?!
zsófihoz csatlakozva volt egy olyan kezdeményezés is, mely arról szólt, h a következő feliratú matricákat kaptál szélvédőjükre a bicikliúton parkolók:
“most parkoltam utoljára bicikliúton.”
(Móni: nem én voltam 😀 csak a nagyon pofátlanul, az egész járdát elfoglalókkal és a zebrán állókkal teszem ezt, és sosem károsítok)
Kedves Eszter! Nem ismerlek, barátaim ajánlották oldalad…
Évek óta sajtokkal foglalkozom, most egy lakásfelújítás végén- szabi előtt vagy 8 héttel!:)) – vagyok, de a mai sajtos bejegyzéseddel vidámmá tetted az estém, elfelejtettem, hogy mindenem fáj! kösz!
Klári
Zsófi, mondjuk kommunikáció szakon lehetne oktatni, hogy terjedjen, nem? 😉
(Zsófi, hm, ez érdekes, nekem is ki-kifordítják a (hátsó) ablaktörlőmet, de éppenséggel csak akkor, amikor a lakás előtt, a saját parkolóhelyemen állok. Biztos valami büdös kölök, akinek köze nincs bringásokhoz, s nem beszéli ezt a “nyelvet”… De jobb, és kultúráltabb, mint egy csúnya karcolás – abból van elég, hála a többi ajtócsapkodónak, aki mellém kerül a parkolókban.)
lila bazsalikom: én két hete vettem, Lehel, őstermelős rész, de az szüretelt volt. a cserepes fűszerárustól egy-két asztalra, egy középkorú házaspár árulta. lila tövest nem láttam.
Nóri, anyu ültette magról, úgyhogy sajnos nem tudok segíteni. Remélem valaki megomondja, aki itt jár, hogy hol lehet ilyenhez hozzájutni.
Megkerdezhetem, hogy hol vetted a lila baszalikomot?
Köszi, Nóri
Kriszta, akkor téged én sajnállak 🙂
Zsófi, én azt csodálom, hogy némelyik a nyolc általánost elvégazte. Bár most hallottam, hogy már az sem kell a jogosítványhoz. Ez azért elég félelmetes…
Zsuzska, megtaláltam. Nagyon köszönöm, és irigyellek rendesen! Főleg Londonban… Ott egyszerű a kóserek élete, mert minden, de minden van kóser változatban.
Viszem a laptopom nyaralni, mert éppen dolgoznom kell majd, de remélem csak napi egy óra lesz az egész, úgyhogy egy-két pincés-boros poszt biztosan születni fog.
de legalább egy kicsit aggódnak 🙂
a futárok azt mondják, hogy már kapizsgálják, de belátom, hogy az igazi megértés komplex tanulási folyamat eredménye lehet csak 😀
Eszter,
én csak augusztus végén megyek, hátha ez is segít rajtad. :)Az még a jövő zenéje, hogy addig miként bír ki a környezetem…
Kriszta
Zsuzska, mikor? Annyi komment születik a JP-n, hogy én nem tudom azt követni! Most megyek és megkeresem!!!
Zsófi, és szerinted ezt értik az autósok? Mert ha igen, akkor jó, de szerintem fogalmuk sincs, hogy mi lehet…
Eszter, a kulccsal autómeghúzás ördögi érzését én is ismerem. persze csak és kizárólag elborult pillanataimban, és én sem tenném meg – bár sok sofőr megérdemelné. viszont a bringás futároktól tanultam egy jó figyelmeztetést: az ablaktörlő felemelést! jelentése: “barátocskám, ezúttal nem tettem benned kárt, bár megtehettem volna, de legközelebb gondolkodj el rajta, hogy hol parkolsz!” általában azok az autósok kapják (bevallom, már tőlem is), aki úgy parkolnak a járdára, hogy nem lehet tőlük elmenni se gyalog, se bringával – hogy a babakocsiról már ne is beszéljünk. szerintem ez nagyon kultúrált megoldás 😀 ugyan szoktak értem itthon aggódni, hogy egyszer kapok egy tockost, de eddig megúsztam.
off: itt jarok rendszeresen, mindig olvasom, hogy veled mizujs. Remelem ugy lesz, hogy bekeszitesz 14 postot, vagyiscsak 12-t, hogy azert mindennap varjon minket itt meglepetes. offoff: egyebkent meg mar irtam a masik helyre is, ahol irni szoktal (judapest) csak senki eszre sem vette.
🙁
Remélem szeptemberig találsz magadnak állást!
Kb. egy hónapja állástalan tanár vagyok: azóta valahogy eszembe se jut a nyaralás… Igaz, most jogosítványért küzdök, de akkor se jut eszembe, hogy elmenjek világgá. :S
Hodográf, köszönöm, rögtön jobban érzem magam 🙂
Eszter, nekem még több, mint 2 hét… Úgyhogy most irigyellek, jó? ;-))))
Alíz, ráfoghatom én akármire 🙂
Gabojsza, jó utat, és egy nyelvkiöltés rád! 🙂
Eszter, kitartás!(könnyen beszélek, holnap indulok!:-))
Csak fogd az időre, szerintem nincs olyan ember akire ne hatna negativan ez a borús esős szörnyűség!!! 😉
Rám is hat… 🙁
Aliz
Nekem már csak 10 nap a nyaralásig, de érzem amit érzel. Ma majdnem széttéptem egy 8 év forma kisfiút a metrón, mert véletelnül a lábamra lépett. Aztán persze nagyon szégyeltem magam 🙂
Jelentem a hotot már tegnap megvettem, és nagyon szép ez a kép is, mint az összes többi.
Lola