A gombócleves a kedvenc húsmentes levesem. Ja, ebben van libakolbász. Akkor, a kolbászos gombócleves a kedvenc gombóclevesem.Általában kolbász nélkül készül, de ha már kaptam egy pár libakolbászt, ami annyira finom, hogy nem tudtam kihagyni a levesből. Nem bántam meg, kellemesen füstös íze lett tőle.Eddig mindig úgy készítettem a gombócot, ahogy édesanyámtól tanultam, vagyis héjában főztem meg a krumplit. Valamelyik nap azonban egyik barátnőmmel beszélgettem telefonon, és ő mondta, hogy nem vacakol a héjában főzéssel, simán kockákra vágott krumplit főz, abból is pont olyan lesz a gombóc. Nos, én nem vagyok saját magam ellensége, nem fogok csak a hagyományok miatt ragaszkodni a krumpli héjában főzéséhez, pláne, ha így sokkal kevesebb munka vár rám.És bejött a dolog, ugyanolyan lett a gombóc.A leves igazi “magyaros”, paprikás, lisztes leves, mégis nagyon jól tud esni néha napján, mondjanak bármi rosszat a zsíros, lisztes ételekre. Vacsorára nem jó krumplis ételeket enni, nagyapám ugyanis mindig azt mondta, hogy ha este krumplit eszik, akkor bolondokat álmodik. Ezért aztán ebédre ajánlom, legyen igaza nagyapámnak!Hozzávalók a gombóchoz:
50 dkg krumpli
15 dkg liszt
1 tojássó
A leveshez:
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors
1 ek pirospaprika
1 kk kömény
2 babérlevél
2 ek liszt
olaj
1 szál libakolbász
1 csokor petrezselyem
Az olajon megdinszteltem a hagymát, rászórtam a paprikát, köményt, és az összezúzott fokhagymát. Felöntöttem 1,5 liter vízzel, sóztam borsoztam, beledobtam a babérlevelet. Mikor felforrt, beledobtam a gombócokat. Miután minden gombóc feljött a leves tetejére, besűrítettem a liszttel. Beletettem a karikákra vágott kolbászt, és a felaprított petrezselyemzöldet. Öt percig alacsony lángon főztem, majd elzártam a lángot.A gombóchoz megpucoltam a krumplit, apró kockákra vágtam, és sós vízben megfőztem. Krumplinyomóval áttörtem, majd elkevertem a liszttel, és a tojással. Kicsit utána sóztam. Ez most nyári krumpliból készült, ezért a liszt mennyisége változhat, a téli krumplihoz kevesebb liszt kell.
16 hozzászólás a(z) “Gombócleves libakolbásszal” című bejegyzéshez
eszter, sajnos libalokbaszt nem kaptam, de megcsinaltam masfelebol. annyit valtoztattam a arecepteden, hogy tettem bele egy kis citromot a vegen. nagyon jot tette neki, mindenkinek nagyon izlett
koszi
dora
Megcsináltam reform vega verzióban is zöldbabbal és nagyon finom lett úgy is!:-)
Köszi az ötletet!
A finom jelzővel nehéz pozitívan értékelni ezt a levest!
Értem, miért evett belőle háromszor a férjed…
Ezer köszönet a receptért!
Bence
Én gyerekkoromban ettem libakolbászt.
Miskolcon, az Arany János utcában
működött egy kóser húsbolt. A kör-
nyékbeli lakosság is gyakran vásá-
rolt ott. A nemzsidó családok is
készítettek kóser marhából húsle-
vest. A sólet is kedvelt étel volt.
Egy öreg sakter bácsi dolgozott az
üzletben. Házhoz is járt vágni.
A zsidó családok otthon is tartot-
tak libát és csirkét. Nagyon szép
üzlet volt. A falakon héber betűs
idézetek voltak bekeretezve.
Nekem,mint kisgyereknek feltűnt
az idegen írás. A pénztáros bácsi
közérthetően tudott magyarázni,
úgy, hogy egy óvódás is megértette.
Jaj, de jó! Jaj, de jó! :o)
Nagymamám főzte mindig ezt, mi labdalevesnek hívtuk. Én neveztem így (első unokaként), mert félreértettem a hagymalevest és rajta ragadt.
Meg is főzöm, mindjárt holnap! Köszönöm szépen a receptet! :o)
Jó, akkor nem ugrasztom a zanyóst. Köszönöm!
Mignon, ilyen helyeken árulnak gombóclevest? Ez nagyon jó!
Egyáltalán nem minden libakolász kóser, sőt inkább azt mondom, hogy van néha kóser libakolbász is, de nem Magyarországon. 🙂
Akkor nem minden libakolbász kóser?
A kálvin téren van egy étterem, az Intenzo,ott ez a kedvenc levesem.
De úgy látom, már nem kell addig menjek, ha erre vágyom, mindenképpen kipróbálom!
Kati, minden rosszat, el tudok képzelni, én csak egyszer vettem, nem setem hanyat tőle, de azóta is minden héten látom 🙂
Lila liba, lálálá
http://youtube.com/watch?v=-e0gcjgnxXw
Persze hogy liLakolbásznak olvastam 🙂 Néztem is nagyot, dehát Tőled még az sem lepne meg 🙂
N.
nagyon jól hangzik ez a leves!
Eszter, nem tudod véletlenül, hogy a nagycsarnokos libakolbászban csak liba van, vagy tesznek bele disznajzsírt is? Vettem egyszer pulykakolbászt, de az is disznós volt .
Tehát lehet így is úgy is. Azért jobb kevesebb liszttel, mert úgy könnyebb a tésztája.
Kriszta, a krumplipürét én is héjában főtt krumpliból készítem az illusztris vendégeknek. Hétkönap pedig megpucoltból 🙂
Móni, a Nagycsarnokban mindig látok libakolbászt, a fősortól jobbra, az első, vagy második keresztutcában, de nem egy nagy durranás. Ez most házi.
Az egyik vendéglátós kollégával beszéltünk még évekkel ezelőtt a krumpli héjában, vagy nem héjában való főzéséről, konkrétan a burgonyakrokett kapcsán. Ő azt mondta, ha héjában főzzük, kevesebb vizet vesz fel a krumpli, tehát ha tovább feldolgozzuk, kevesebb liszt kell hozzá. Ez egy dolog, de emlékszem, hogy anyukám is mindig hámozott krumpliból csinálta a gombócot…
Libakolbász?! Most örvendeztem, hogy az itteni magyar boltban végre lesznek mangalicafinomságok, gyulai és társai, erre kiderült, a listájuk hiányos… Hol lehet ilyesmire szert tenni?
Eszter,
igencsak kedvelem a posztjaidat, és a család is mindazt, amit otthon főzök a posztok alapján. 🙂
A krumplit azért érdemes héjában főzni, mert sokkal egészségesebb módszer, mint amikor felkockázva kiázik belőle minden. És nekem még valahogy gyorsabb és egyszerűbb is, mert nem kell előre felkockázni. Annyiféle ételhez jó ám a héjában főtt-sült krumpli, még krumplipürét is lehet belőle készíteni.
Kriszta