Kategóriák
Egyéb kategória

Ezt ettük a ’80-as években

kvagdalt.JPGJellemző, hogy egy posztnál csak mellékesen előkerül egy régi étel, rögtön mindenkinek beindul a fantáziája. Ilyen volt múlt héten a sajtos hús krumplipürével. Fiatalabb olvasóim talán nem is emlékeznek még arra, amikor egyszercsak minden édesanyához eljutott a recept Magyarországon, és szinte a semmiből vált kedvenccé ez az étel, olyannyira, hogy pár évig ünnepekkor is az asztalra került. Én még az alakalomra is emlékszem, amikor óvodásan először ettem ilyet, annyira más és annyira finom volt: Görömbölyön voltunk egy családnál látogatóban, és ott készítette Kati néni 🙂 Édesanyám is rögtön lecsapott a receptre, így pár héten belül az összes kolléganője és az összes rokonunknál megsütötték ezt a nem túl bonyolult ételt. Húst, jellemzően tarját kell tejben áztatni egy napig, majd tejföl-tojás-mustár keverékével megkenni, sok reszelt sajttal megszórni, és mehet a sütőbe. Nagyon sok vajjal készült krumplipüré kötelező hozzá!
Ugyanebben az időben volt divatos a pudingos gyümölcstorta. Na, az valami borzalom! Piskótalap három részre vágva, meglocsolva sütőrumos tejjel (!), majd megtöltve pudinggal. A teteje gyümölccsel kirakva, ha szerencsések voltunk akkor ananász konzervvel, ha nem, akkor meggybefőttel, és mindez még megfejelve gyümölcskocsonyával. Sőt, ünnepnapokon tejszínhabbal. Bizony.
df26_1_big.jpg“Különleges vagdalthús”, vagyis gyíkhús konzerves melegszendvics. Ezt viszont tényleg nem értem. Volt ugye ez a konzerv, ami lássuk be, ehetetlen volt. Ezért villával össze kellett törni, tojást, mustárt, sót, borsot -és nem fogjátok kitalálni-, piros paprikát kellett bele tenni, majd kenyérre kenni, erre is reszelt sajtot szórni, és mehetett a csodálatos alumínium grillsütőbe, a nyolcvanas évek elmaradhatatlan háztartási gépébe, és kezdődhetett a házibuli. Abba, vagy Boney M.
Bélszínroló csak az iskolában. Bevallom, imádtam, de hiába könyörögtem, csak egyszer voltak hajlandóak megvenni a szüleim, akkor is közölték, hogy a fasírt sokkal jobb, és olcsóbb. Viszont találtam róla egy annyira vicces írást, hogy muszáj itt megemlítenem. “A bélszínroló mindig rejtély volt számomra. Gyerekkoromban azért, mert nem tudtam, mi a bélszín. Ezek megeszik az állat belét? – gondoltam émelyegve, és nem jutott eszembe, hogy én is megeszem a hurkát. Később pedig azt nem értettem, miért darálják le a marha legdrágább részét, hogy aztán kenyérrel meg fűszerekkel keverve fasírtot csináljanak belőle?” A szerző szerint ilyet senki nem csinál otthon, hát, sajnos tévedett. Sőt a receptet is megosztja: 8-10 deka ételízesítő…
A milánói makaróniról és a milánói sertésbordáról már szinte minden gasztroblog megemlékezett, és senki nem felejtette el megemlíteni, hogy ilyen étel nem is létezik, és az olaszok hogy csodálkoznának, blablabla. Pedig létezik, hiszen mindenki ismeri a Kárpát-medencében, sőt egy egész nemzedéknyi gyerek kedvence volt, mitagadás!
Vitaminsaláta. Úristen, hogy utáltam! Már a neve is elborzaszt egy gyereket. Édesapám csinált egy egyébként nagyon finom házi tartármártást, fehérborral, házi majonézzel, ahogy kell. Közben édesanyám hámozott, kockázott, főzött, majd lehűtött zöldségeket: borsót, répát, krumplit, végül belekockáztak egy csomó almát, mert abban van a vitamin. Még mindig a hideg ráz tőle!
Hirtelen ennyi. Mit hagytam ki?b015_1.jpgFótókat innen, innen, és innen.

202 hozzászólás a(z) “Ezt ettük a ’80-as években” című bejegyzéshez

Ecetes krumplisaláta. Lilahagymával, nem majonézzel.

Nem főtt étel, de nálunk nagy sláger volt a citromhab és a málnahab. Értelemszerűen sárga és rózsaszín. Hűtőpultban volt, a műanyagpoharas termékeknél.

@lonelytunes: A mai napig kedvenc, konkrétan a mai ebédem ez lesz, felesborsó főzelékkel. Anyukám (és csak az övét eszem) kelkáposzta főzelékét csak is azzal. Már mondani se kell, automatikusan csinál hozzá..:)
Sajtos hús sajnos felénk (Pest megy ÉK sarok, már majdnem palócföld) nem jutott el, a vagdalthúsos konzervet kóstolás után még a 80-s évekbe sikerült kiutálni otthonról..:)
Felmenteném egy kicsit a pudingos gyümölcstortát, főleg hogy húsz éve azt kérek szülinapomra, és a falusi lagzis margarinos-vajas-cukros kréműekkel engem a világba ki lehet kergetni
A felénk elterjedt verzió: gyümölcstorta formában (kerek, lapos fényes (alu?) fémtál, aminek recés a széle) sütött piskótatészta, erre jön az 1-2 adag puding, lehetőleg kétféle. aljára mehet keksz, tetejére gyümölcs, vagy gesztenyepüré. A ami napig szeretem.

A gyerekeim szoktak panaszkodni, hogy én miért nem tudok olyan tejbegrízt, paradicsom levest és hósgombócot paradicsomszósszal készíteni, mint a menzán. Hát nem megy, egyszerűen képtelen vagyok reprodukálni azt az állagot és ízvilágot.

Nagyon mókás összeállítás. Minden megvan.
Sajtos húst mai napig csinálok néha.
Anyukámnak volt még egy specialitása.
Kíváncsi vagyok az is ilyen elterjedt volt-e.
Amikor már “öregedett” a párizsi felkockázta. Lepirította sok hagymával fokhagymával. Hígított ketchuppel felöntötte. Mirelit kukoricát adott hozzá és kicsit összefőzte. Curry-vel ízesítette.
Imádtam 🙂
A kisujjából szopta, vagy valahonnan szedte ezt a mancsot?

Más:
Milánói sertésborda.
Azért valami hasonló lehetett nyugaton is fedeztem fel múltkorjában:
A muzsika hangja
Julie Andrews
-My favorite things-
“Cream colored ponies and crisp apple streudels
Doorbells and sleigh bells and schnitzel with noodles”
Nos, az utolsó kedvenc simán lehetne egy milánói sertésborda
🙂

Látszik, hogy a cikkíró nem volt katona!
“Volt ugye ez a konzerv, ami lássuk be, ehetetlen volt.” ?!?! Mi az, hogy ehetetlen?!?! Maga volt a mennyei gyönyör, kifejezetten vadásztam rá, amikor őrségbe mentem. Annak, ami a képen van, igenis jó íze volt!!!
Ja és a pépbe a fentiekenk kívül bele kell tenni még magyon sok zöld fűszert (majoránna,kakukkfű, nem sorolom tovább), lehet a teljes termékcsaládot használni, valamint a legfontosabbat, a fohagymaport!!! Mellesleg a mai napig szoktam csinálni, de az egyetlen használható alapanyag a Pápai sonka.
… és persze reszelt sajttal vastagon legyen megszórva!
Nyammmi:)

@cseresznye: ahh, ezer éve nem ettem ilyen krumplisalátát…

Én nagyon perverz lehetek, mert a mai napig szeretem a képen látható vagdaltakat és rokonait…:) Mondjuk nem sűrűn eszem, de ha igen, akkor jóízűen és persze nosztalgikusan. (Azt el se mondom, hogy vészhelyzetben 5 perc alatt feltétté lehet változtatni egy főzelékre…)

volt otthon keszitendo “csipsz” is. olyasmi formaju dolgok, mint a cső száraztészta, csak rovidebb. ki kellett sutni forro olajban, es akkor felpuffadt. csak a vendegek kaptak belole, iszonyat zsiros volt.

pudingos gyumolcstorta helyet volt a haztartasi keksszel es meggybefottel retegezett puding.

turoval toltott zsemlet csinaltam nem is tul reg a gyerekeknek, nagoyn szerettek. 🙂

nekem olyanok jutnak az eszembe, hogy az a virsli még tök finom volt, hiába volt olcsó. a párizsi is sokkal jobb volt, mint ma a legdrágábbak.

a löncshúst én is szerettem, de csak a sárgát. mikor a szar menzakaja után hazaértem, simán bevágtam egy dobozzal, vagy kettővel. csak úgy magában…

a pudingos torta nálunk fél liter tejbe 2 tasak puding és kihűlés után 20 deka vajjal kikevert krém volt, a tortát meg saját termés gyümölccsel ízesítettük. főleg az eperszezon sikertortája volt. a csak puding az igénytelenséggel volt egyenlő.

ami a legjobban hiányzik: akkoriban jelent meg a bagett. de nem az a bagett, hanem valami finomított magyar változat, ami sokkal vastagabb volt és finom, puha, omlós bélű. tavasszal, mikor a kertben az első szál retket és újhagymát kihúztuk, mindig ilyen kenyeret, a szintén újdonság natúr szendvicskrémmel és a friss retekkel, újhagymával ettük.
az is lehet, hogy a tavasz szaga és a család együttléte az, ami elmúlt. Utána felnőttem…

körözöttet sem ettem azóta…

Ezt nem hiszem el!!! Pont tegnap nosztalgiáztunk a feleségemmel a fiatalságunk kajáiról. Szinte mindegyik a cikkben és a kommentekben felsorolt kaját egymásra licitálva említettük, nem kis nyálcsorgatások közepette… (kivéve a rántott párizsit, attól most is kiráz a hideg)

@belekotyogok: nem vagy te perverz, és egyedül sem. Gyíkhús forever, a párommal szoktunk nagyokat lakmározni, de a csípős vagy magyaros változatából. A sima “különleges vagdalthús” csakugyan ijesztő, a múltkor viccből vakteszteltük, a másik jelentkező egy Whiskas ragus konzerv macskakaja(!) volt, és egyáltalán nem meglepő, hogy a macskakaja nyert :))))

@R2D2 & C3PO: az a “bagett”, az nem a “zsúrkenyér”, amire gondolsz? na olyan már tényleg nincs a multis bótokban….

én szerettem a gyíkhúst. a katonaságnál ünnepnap volt, ha azt kaptunk, és nem gázolajban eltett szovjet halkonzervet. minden csak viszonyítási alap kérdése, ugye…
(egyébként már a “gyíkhús” név is honvédségi eredetű)

Számomra a töltött paprika is ahhoz a korszakhoz köthető. Szinte levesszerű, lábosnyi paradicsomban, és mindig volt néhány pucér gombóc is a kedvemért. Azért sem voltam oda, de a szöttyedt főtt paprikáért mégúgyse.

Már hogyne lett volna bacon a 80-as években! Tán még valami mirelit előcsomagolt változata is volt, akkor még nem dívott ez a vákuumcsomagolás, csak az őrölt kávéknál, az is marhadrága volt.

Akkoriban én “bacon”-ként is ejtettem ki, de amikor egy szakácsműsorban mondták hogy béjkn, akkor kérdeztem édesanyámat hogy az miiii? A válasz természetesen “hát mi lenne? szalonna!” 🙂

A másik nagy 80s kedvencem – talán most is kapható, nemrég még lehetett kapni – a mirelit parasztreggeli, némi tojást ráütve piszokjó koleszterinbomba reggelre 🙂

A 80-as években gyerekkorom nagy kedvence volt az “Útitárskrém” – erre emlékszik valaki? Itt találtam csak egy képet róla: retronom.hu/node/7544
Apám csinált belőle nekem sajttal melegszendvicset, de gyakran egyenesen a tubusból kiszívtam az egészet, úgy ízlett. És nagyon tetszettek rajta a hajók, buszok, evés közben azt nézegettem 🙂
Amiről viszont képet se találtam, de még jobban imádtam, az egy iparizsiradékos ócska májkrém volt, a Csókakrém – fehér tubus, rajta kis kalapos fekete emberke, nagy piros folyóírással ráírva, hogy Csóka. Ez rémlik valakinek?
Na és persze a megunhatatlan kolbászkrém, amit hűtőből kivéve hidegen ki se lehetett nyomni a tubusból, hamarabb jött ki hátul.

Régen vidáman ettük a vagdalthúskonzerveket, amíg katona nem voltam, addig nem is tudtam, hogy gyíkhús a neve 🙂

Egyrészt fiatalon sokmindent megevett az ember, másrészt régen más ízük volt a konzerveknek. Az “ízfokozók” drágák voltak, nemnagyon raktak ilyesmit a vegdalthúsokba.

A melegszendvicset sem előre elkészített pépből csináltuk, hanem szépen májkrémet, majonézt, mustárt kevertünk össze kockasajttal meg fűszerekkel és azt kentük a melegszendvicsre :-))

Sóska pirított grízzel és krumplival. Az a gríz, brrrrrr.
Voltak melegszendvicskrémek, tudom most is, de anno jobb ízük volt.
A gyümölcstorta nálunk is recés szélű volt, és Bécsből hoztuk a formát, mert itthon olyan nem létezett még.
Amit imádtam enni: fagyasztott gyümölcspüré. Volt barackot és epres 🙂 erről még beugrottak a Leó fagyik, a tegelyesek, meg a reklámjuk is.

@Hola: Nem. Csak a mai gyerekek/fiatalok százszor finnyásabbak. Egyre inkább vesszük át a nyugat-európai/amerikai seíze-sebűze kaják ízlésvilágát, majd elhányom magam, amikor pl a fene fitti-egészséges kollégáimat látom, hogy egész hónapokat kibírnak a sima sajtos főtt tészta-natúr párolt csirkemell-rizs kombóval, természetesen fűszer SEMMI rajtuk, még só sem.

És azt mondják, hogy az a finom, ők ezt szeretik, sőt, csak ezt hajlandók megenni.

kulonleges vagdalthus konzervet a mai napig kuldetek otthonrol, bar mar nem elegge zsiros a teteje es kisebb is let, de imadom
nem melegszendvicsnek /amugy volt aki felszeletelve megsutotte/ en cask hagymaval, paprikaval, kenyerrel

meg kell meg vedjem a kepen szereplo melegszendvics sutot, perfekt, olcso , praktikus, en nagyon sokszor hasznalatam
kenyer-akarmi-sajt trilogiaban

a tobbi is elo elofordult az eletemben, de elhanyagolhato mertekben

Párizsi összetörve, kis tejföllel, borssal,mustárral összekeverve, kenyérre rá, arra sajt és mehet a sütőbe.

Ma is nagyon szeretem.

Amiket nagyon hiányolok azok a joghurthabok. Nagyszüleimnélkaptuk rendszeresen uzonnára, de már sehol nem beszerezhető. Különösen a citromost szerettem.

A szifonnal habosítással óvatos vagyok.
Egy málnahab kísérlet után álldogáltunk apukámmal a konyhaasztalon és a plafonról próbáltuk leenni a rózsaszín csepkőként lógó habmaradékokat.
Nehogy kárba vesszen:-)

rántott parizer… hmmm, az volt ám a csemege
rácsapva a rögös sárgaborsó főzelékre
és mégis felnőttünk
meg a tejberizs meglocsolva neonrózsaszín málnaszörppel, igazi ínyencség volt

hypo szagú fémtálcákkal sorban állni a menzán
rengő karú konyhásnénik úgy osztották a savanyúságot, hogy a villára a hüvelykujjukkal segítették rá, mintegy villa-hüvelykujj csipeszt alkalmazva

Az a Csóka emlékezetem szerint Čoka volt, valami horvát májrémféleség, de nem volt rossz. Bacon meg igenis volt már a 80-as évek elején is, álló formátumú konzervdobozban árulták, és a doboz felső háromnegyedénél kellett feltekerni egy fémcsíkot, úgy nyílt. Sliced bacon volt ráírva, és természetesen slicced baconnak hívtuk.

Madarász cimborám mesélte, hogy a 80-as években a debreceni konzervgyár májrémkonzervjeiben olykor cserebogarat is lehetett találni, mert állítólag az ottani üzem keverőegysége valami nyitott építményben volt, és bele tudtak repülni a cserematyik. Mondjuk nem néztem utána, nem tudom, hogy igaz lehet-e, de a srác beszámolója elég élményszerű volt.

@idelle: számomra a megtestesült rettenet gyerekkoromban a menzákon adott, késsel vágható, pirosas színű, harapáskor recsegős állagú és rettenetesen édes “gyümölcsíz” volt.
Hitler-szalonnaként is emlegetik.

A rántott és a sütéskor összeugró párizsit viszont nagyon szerettem, a vagdalthús konzervekkel egyetemben. Ez utóbbit, karikára vágva, szintén ki lehetett rántani. 🙂

a mirelit parasztreggelit apám találta ki és vezette be. Hűtőház igazgató volt a 70-80-as években, és nem hiszitek el, nagyon sokat eladtak nyugatra…

és emlékszik valaki a mese sajtra?

csokis kockasajt..egyszerűen imádtam, aztán vagy 6-7 éve egyszer találtam valahol, vettem is, de hiába…már nem jött be annyira

másik, nagyanyám imádta és nekünk is enni kellett néha: forró és bő zsírban sült pirítós,szeletenként vagy 10 dkg sóval…

megint másik, ami szezonális kaja volt, és imádtuk: ősszel, krumpliszedés után, a kerti gazok elégetésekor bele a parázsba a krumplit, miután megsült megpucolni, és vajjal(akkor még nem nagyon volt margarin) meg sóval toltuk befelé…a tüzeskedés önmagában nagy élmény volt, a krumplival pedig a szomszéd gyerekeket is jóllakatta az éppen aktuális család 3 forintból

Ami még kimaradt:
– a finom, békebeli pörköltek, házi csalamádéval, nokedlivel
– tojásos nokedli fejes salátával
– a vasárnapi ebéd: rántott hús, hasábburival és ismét házi savanyúsággal
– fánk lekvárral
– lebbencsleves, az igazi finomság 🙂
– tojásleves
– menzán pedig a nagy kedvencem grízes tészta hitlerszalonnával

@Void Bunkoid: fel kell, hogy világosítsak mindenkit, hogy kétféle különleges kenyér létezett

az egyik a francia kenyér, aminek semmi köze nem volt a baguette-hez, a teteje be volt csíkozva sütés előtt, ahogy a rendes 2 kilósnak, foszlós, puha volt

a másik a zsúrkenyér, ami tömörebb állagú, szerintem gazdagabb ízű, szívósabb, merevebb héjú, a tetején 2 vagy 3 lyuk volt, nem pedig sütés előtti beirdalás

mindkettő hasonló hosszúságú volt

zsúrkenyérrel készült szendvicsek, tojáskarikákkal, a sárgája közepén csemege Piros Arany pötty… másnál is volt ilyen?

francia hotdog magyar módra (óriás kifli keresztben félbevágva, az rá a ***** alakú sűtőrúdra, majd kecsáp és mustár és virsli) – biztos csinálják még így is, de vagy 20 éve nem nagyon láttam ilyet

bár ez tuti kilóg a sorból, mivel nem házi készítés 🙂

amugy edesanyam fantasztikus melegszendvics gyarto volt, kolbaszok daralva, fuszerek, vaj, tudom en…

es ha mar nosztalgiazunk, en imadtam a napkozis korozottes kenyeret
a belszinrolot meg nem ettem abban a formajaban, vagis hat semmilyen formajaban nem ettem meg, pedig erosen toltak a kozossegi etkezdekben fozelekekhez

A párizsi kosárka a elsö étel volt, amit egyedül meg tudtam tíz évesen csinálni. A második a tojáspörkölt volt, aztán jöttek a komolyabb dolgok. Mézes Mackó! De hiányzik egy kis igazi franciasaláta, kaszinótojás, tormás sonkatekercs. De most egy húsz deka meleg kolbász a Dimitrov téri hentesnél (Brauch) mustárral, “egy forintért kenyérrel” is jó lenne.

@vizsla74: kisgyerekként is utáltam a mesesajtot. Inkább elcseréltem. Gyak. bármire (kivéve hitlerszalonna és műanyag tálcás méz)

Én meg azokat a téli reggeleket imádtam, amikor szüleim sütőben “héjábasült krumplit” csináltak a sütőben és a meleg, jó szagú konyhában aztán olvasztott zsírba (kolbász- v. kacsazsírba) mártogatva ettük… 🙂

@Fuszeres Eszter: Valahogy úgy….:-)

Ja és még valami. Panírozás utáni maradékokat, liszt,morzsa, tojást összekeverni és az egészet kisütni.
Nem tudom mi a hivatalos neve, de jobban szerettük mint a rántott húst.

Amúgy próbáltam főzni egy több mint 100 éves Kugler szakácskönyvből, de ott már túl nagy az eltelt idő, a legtöbb kaja nem jött be.

@Dr. jegeket_bérleteket: azaz, a sliced bacon! Én mindig elvágtam az ujjam a rohadt konzervdobozzal. A zacskós mirelit csak ezután jött, a nyolcvanasok második felére.

@pushpang (univerziális határeset): technikailag a birsalmasajt is hitlerszalonna, ilyen iszonyú kemény, darabolható gyümölcsíz/lekvár 🙂

A legjobbabb mégis az a gyümölcsíz volt, amiből volt többféle is, szilvás, málnás, barackos, szintén hitlerszalonna állag, és ilyen kis fehér műanyag tégelyekben kaptuk a reggelihez a _minivaj_ mellé a SZOT-üdülőben :))))

@nkongo: “zsúrkenyérrel készült szendvicsek, tojáskarikákkal, a sárgája közepén csemege Piros Arany pötty… másnál is volt ilyen?”

Volt, jellemzően Húsvétkor. Már ha kaptunk a boltban még zsúrkenyeret, mert az csak ünnepek előtt volt.
Mi ecetes uborka karikákat is tettünk rá.
Szörnyű volt.

@Void Bunkoid: tudom, egész gyerekkoromat végigkísérte. Azóta se eszem meg a grízes tésztát, legyen rajta bármi. 🙂

Technikailag lehet, hogy elvileg a birsalmasajt módjára készül (anyám is szokott olyat csinálni) de én hogy a hitlerszalonna valójában miből készül, azt nem tudom, de hogy sok gyümölcs nincs benne, az biztos.
Őszintén szólva én egyáltalán nem szeretem és nem eszem a lekvárt; vagy azért mert túl savanyú, vagy azért mert túl édes.
Egyedül csak az üstben készült házi szilvalekvárt tudom megenni, ha elég kemény. 🙂

Hogy őszint legyen a legutóbbi V kerületi karácsonyi vásáron kezdtem émelyegni a kifejezetten ostoba magyarságtúltengéstől. Ómagyar hamburger, igazi hungarikum Rétesch (na igen itt kezdtem fetrengeni a röhögéstől).

Az egy dolog hogy votlak bizonyos “hagyomáynaink” mint a @pushpang (univerziális határeset): által említett hamburger, amire nem vagyok biztos hogy feltételn büzskének kellene lennünk.

Az pedig a hülyeség teteje amikor jellegzetes német ételeket elkezdünk hungarikumként reklámozni. Mint a híres amgyar felfedező, Kolombusz Kristóf…

A teljesen szabványos háromféle disznótorost Elzásztól romániáig Hamburgtól Svájcig ismerik. A rétes kb ugyanennyire annyira magyar, a magyarosch hamburgerről nem is beszélve….

Többen szidjátok a bisalmasajtot. Én is így gondoltam rá gyerekkoromban, aztán egyszer megkínáltak egy olyannal, amitől szemem-szám eltátottam… Szóval _lehet_ isteni finom, csak nem szokott olyanra sikerülni. 🙂

Viszont, ha tudtok forrást, hol lehetne hozzájutni – én zöld dió befőttet szeretnék szerezni. Régen még boltban is lehetett kapni néha, még az is finom volt, hát még a házi!

@vizsla74: Az, hogy akkor még nem volt margarin, inkább előnyére mondható annak a kornak… Én csak pár gramm zsiradékot eszem naponta, az meg akkor már legyen természetes, nem valami kőolajipari melléktermék (nem túlzok nagyon, olvasd el, hogy készül).

Ezt ettük az egész szocreálban… különösen a sorkatonák, hetente kétszer, szerdán és szombaton egy óriáskiflivel. Most azokról az olajoshalakról nem is beszélek, amiken 195-nel kezdődött a gyártási év…tüzeltünk is vele a vaskályhákban, miközben az imperialisták ellen készültünk föl és a Csepelek egymást rángatták a telephelyen. Azt nem mondom, ha egyszer elindult valamelyik, akkor már ment a szántáson is éjjel-nappal. 🙂

Nekem nagyon hiányzik a Parenyica sajton volt egy vékony füstölt sajtcsík, olyan volt, mintha madzaggal lett volna átkötve az egész. Sokat ettünk, isteni füstölt íze volt, az egészet le lehetett tekerni. Ma már iszonyú drága a parenyica, és nincs rajta az az átkötő cucc. Vagy láttatok mostanában ilyet?

Lekváros tészta nekünk volt, gyerekeknek, a maradék halászlé tésztából. 🙂

A hosszában elvágott virslit sajttal megtöltve, megsütve a mai napig szívesen eszem, de csak ha egyedül vagyok.

A bélszínroló imádatot viszont sose értettem…

Albán kagylókonzerv, Utasellátó csokis édesség, Tropi Cola
Kibonthatatlan bolgár zöldség/gyümölcs konzerv
Füstölt sprotni, Zizi, Donald rágó
Pizza az Arany János utcai metró megállóval szemben, Megálló étterem a Deák térnél
Ádám Éva söröző tatár beefsteak. Régi önkiszolgáló éttermek Velence Déli pályaudvar, Királyhágó,
Margit híd budai hídfő, Centrál a Károly körúton

Oh… Ádám Éva söröző és tatár beefsteak… 🙂 Mennyire finom is volt! Azóta is emlegetjük a baráti társasággal.
A joghurthab és a pillecukor… csodás mesterséges ízek… 🙂 És mégis, emlékeim szerint a paradicsom paradicsom ízű volt, a paprika pedig paprika ízű, a vajas kiflin nem olvadt a vaj, de reggelire akkor is imádtam! 🙂
És kislánykorom nagy slágere: az apró műanyag üvegben pezsgő szörp-por… Mikor hétvégén mentünk anyámékkal a “telekre” mindig kaptam egy üveggel a Kosztolányin. Érdig elfogyott. 🙂

Francia/krumpli salata, kaszinotojas es akkut hanyinger:-) Viszont a turos zsemlet imadtam, a melegszendvicset szinten,vajas krumpli, tojasos nokedli,Maci mezes kenyer (ezt visszasirom),Bedeco kakao, es a lista vegtelen.

Megeheztem,ugy ennek turos zsomlet:-))))

nálunk sláger volt a kakós tészta, a ketchupos-füstöltsajtos tészta, rántott párizsi, mmindenféle majonézes saláta (francia, tojás és krumpli)és imédtam a sűrített tejet kiszivogatni a tubusból.
Volt a menzán valami tojsfánk nevű cucc ami hihetetlen finom volt, és csak spenóthoz adták. Jó volt még a menzán a piskóta csokiöntettel.

@hagyma: 🙂 és nálunk is ment a reszelt alma. a jobb napokon, amikor volt banán, de csak 3-al nem osztható (3an vagyunk tesók), akkor anyukám az almával lereszelte és az volt a desszert. a múltkor 600ft-rt láttam smoothie néven 😀

Tojássárgája cukorral kikerve a la natur, vagy a bónuszos változatban még egy kanál kakaópor is.

Egyébként a felsoroltak 80-90%-át ma is imádom. Mondjuk én nem vagyok sznob.

Birsalmasajt, gyümölcstorta vaníliapudinggal vagy vagy puding nélkül (piskótalap gyümölcstortaformában kisütve, puding, rá idénygyümölcs a szamócától a sárgadinnyéig, zselé és persze az elmaradhatatlan tejszínhab). Franciasaláta, majonézes krumpli. Brassói. Mindenféle töltelékkel (a gombától a velőig) töltött rántotthús. Matutka. Zsuzsi szelet. Kókuszos kocka. Nagyanyám pampuskája (fánk). Őzgerinc nevű csokoládés süti a benne puhuló babapiskótákkal. Babapiskóta. A ’80-as évek csokijai. Melba. Banános, meggyes, barackos töltött. Vadász( mondjuk ez most is van). 1 kg/doboz “békebeli” szaloncukrok cakkozott szélű selyempapírba + gyönyörűséges sztaniolba (valójában alufóliába) csomagolva. Nem ilyen buzeráns 30 dkg-os adagok gusztustalan műanyagba és zacskóba csomagolva. Habkarika (bár ez most is van).

Nekem errol akorszakrol az jut eszembe, hogy menzara menet a suliban 5 alkalombol 4x elh@nytam magam. Szo szerint es nem atvitt ertelemben. Azt fertelmes mocsingos hus szagot a fertotlenitovel es a ki nem szelloztetett menzaval, sajnos nem toleraltam. En voltam a “hanyos” az isiben.

Az a vajas pogacsa amit reggelire adtak neha iskolatejjel, azt viszont imadtam.
KAramellas tej megvan? NA azt utaltam.
A merokanallal szedett “ivole” a 10-20 l-es befottesuvegbol?
MIndig hus (pardon mocsing) nelkul kertem a fozeleket. Erre jott a kerdes, hogy szaftot ra? Bloaa

Amire emlekszem, hogy videkrol mikor Bp.-re jottunk, a Deli Pu.-on a hamburger az vmi brutal izlett.
Krowka? Erre ki emlekszik? A lengyel karamella. MEseltem a nemet kollegaknak, hogy imadtam, de 10bol 9szer olyan kemeny volt mint a beton es vadaszni kellett a zacsibol a puhakat. Erre kozolte, hogy gyerekkoraban imadta a Krowkat, de soha nem volt kemeny! Nesze neked keleti blokk.

A nemetek amugy a mai napig tele vannak ilyen mindenfele vagdalhusos krealmanyokkal. Etvagygerjesztot meg nem lattam.

Birsalmasajtot gyerekkent soha nem ettem, ellenben most kaptam egy rokonunktol. Rendes sajtokhoz edve kifejezetten izlik:)
A gyumolcstortat pudinggal viszont szerettem. De csak zsele nelkul a tetejen es rumos vacak locsolad nelkul. JA es friss barackkal:)

Ja igen, kristalycukorral megszort zsiroskenyer? Remalom..
50 filleres tejpor a menza utan “arcba” razva, mint desszert? (CSak a kis zacskos volt jo amit a kavehoz adtak)
Suritett tej tubusbol nyomva, luxusvaltozat kakaos?:)
RObbano cukorka?
MEdve cukor. Huhh de utaltam. Erre kiderul, hogy NY-E Europaban az egyik legfelkapottabb dolog, “likris”.
Dianas cukorka, sosborszesszel a kozepen?
Liga margarin? Az elso verziok ha minden igaz bizonyos szazalekban disznozsirt tartalmaztak, mert nem volt kenheto.
A cukorral kikevert tojassargat en is szerettem..

Rendes érlelésű Pick és Herz szalámi, Gyulai kolbász/ezek ma mind ehetetlen minőségben készülnek/
Tejivók, ahol meleg volt reggel a túrós táska és ropogós a kakaós csiga.Sós stangli, ami minden nap reggel 8 után öt perccel lett kész, így biztos volt az iskolai késés.
Bacon 1934 óta van itthon és lehetett is kapni./Pápai/
A Mézes Mackóban kimondottan jó hidegkonyhai termékek voltak/vegyes ízelítők, töltött húsok,saláták/.
Az éttermi slágerek a kijevi csirkemell, a hawaii csirke,rántott töltött húsok, mátrai borzas, tatárbifsztek voltak, Gundel palacsinta voltak.A mai élelmiszer kínálatban csak a déligyümölcsök jobbak./és ez tragikus arra a gazdasági modellre nézve, amit piacgazdaságnak hívnak/

@hagyma: hát igen, már a dermedt vajat is együtt haraptuk a falat kenyér mellé. 🙂

Az ÉN nagyanyám is pont így csinálta; decis kisüveg+kockacukor. 🙂
És én is mindig kaptam belőle… azóta se vagyok absztinens.

Jut eszembe a gyíkhúsról. (A gyíkhús azért kapta ezt a nevet, mert a seregben hozzátartozott a felderítők (alias gyíkok) ellátmányához ha terepre mentek “felderíteni” az ellenséget. Ezt kapták kajának. Persze az ellenség legtöbbször a kocsma közvetlen közelében, vagy akár a fent nevezett vendéglátóipari helység belsejében tartózkodott…. 😉 ) A seregben mindig a lejárat előtt lévőt osztogatták a gyíkhúsból, a frisset beraktározták. Én nagyon szerettem, főleg a zöldet. Ezek a maiak meg sem közelítik az ízét.

Iskolatej (1.50 Ft), iskola kakaó (2.00 Ft) megvan? Télen a fűtőtesten olvasztottuk ki, mert rendszerint hajnalban hozták és 8-ra megfagyott a 2 dl-es dobozban, mert az iskola előtt, vagy a bolt előtt rakták le az utcára nagy ládákban. (Mégsem lopták el. Bezzeg ma ez elképzelhetetlen lenne.) Azokat is szerettem.
Persze január 1.-ig volt iskolatej akció a legtöbb iskolában, de azok íze……..

Régen a disznósajt finom volt ,de még a főzőkolbász is ehető volt . A fejlődés során a rámát vajnak kereszteljük . A házi gyúrású tésztából készült túrós csuszák , piaci túróval mára már kimentek a divatból .

Biztos mi vagyunk az elmaradott, nem-trendik, de nálunk rendszeresen van mákostészta, grízestészta, melegszendvics, ünnepeken franciasaláta, kaszinótojás, és szeretjük a melegszendvicset, és tartalmas leves után isteni a töltött zsömle. És én nem is tudtam, hogy ez ciki, és a legtöbben már évek óta nem eszik.

@inyesmester: meg a rántott sajt+párolt zöldborsó. Borzalmas íze volt.

Igen, a tejivó intézménye nagyon jó volt. Én vidéken éltem, a tsz-ből az esti/hajnali fejés már az üzletben volt. Jó kis sós/köményes ropogós kiflivel… hm..

És szerettem a vonatokon, restikben kapható Utasellátó csokit is, ami kívül vmi ropogósabb piskóta szerű tészta volt összetekerve, belül meg édes, habos csokikrém, és jól ki lehetett nyalogatni belőle, bár addigra alaposan megolvadt mindig. 🙂
Nemrég egy benzinkúton vettem olyat, és egészen hasonlított a régire.

Tere-Fere linzer, amit előszeretettel kínálgattak nagyanyám furcsa szagú vénlánybarátnői mise után (évekig kitartott egy-egy doboz nekik);
Kajla csoki; “stolverk” – ami valami kocka alakú karamellás cukorka volt (mint a Frutti), és simán kiszedte a fogtömést… és hát a törökméz, ami annak idején valahogy más volt, mint a mostaniak.

@agi02: azt mifelénk bodagnak hívták, de ezer neve van. Jó cucc, kiskoromban csodálkoztam is, hogy miért nem kapni ilyet étteremben:)

A régi eper- és citromhab hihetetlenül jó volt, azok is eltűntek. Volt még a löncshús (most már drága is, szar is), a körözöttnek is jobb íze volt, és persze volt még a sonkakonzerv is (talán ma is létezik, de régen emlékeim szerint határozottan drága volt) aranyló kocsonyás részekkel és rendkívül kényelmetlen nyitásmechanizmussal (egy kis kulccsal kellett letekergetni róla oldalt a bádogot, de vagy a kulcs tört el, vagy a doboz szakadt el, úgyhogy erőszakhoz kellett folyamodni).

@nkongo: a sportsajtot imádtam. Annak is vége:( Sőt, az Anikó sajt is teljesen más volt régebben, most már nem is finom és nem elég kemény.

@kitikati:
Szerintem a “normál” parenyicán még van, versenyeztünk is a sajtkötélért. Néha lehetett kapni külön is korbácki vagy valami hasonló néven, fonott vékony füstöltsajt-kötélkék voltak, talán még mindig akad valahol (egy-két éve még láttam cbaban). Létezett nem füstölt formában is talán, de abban semmi érdekes nincs.

Csak hogy valami negatív dolgot is írjak: a rántott párizsi valóban iszonyú, bár azért meg lehet enni. A dejós tésztával és a menzai vargabélessel (valószínűleg minden vargabélessel) ki lehetne kergetni a világból, nem is beszélve a kelkáposztafőzelékről (a frankfurti levest szeretem, ettől viszont több kilométeres távolságot szeretnék tartani halálom napjáig).

Mindhárom kedvelt menzai fogás volt annak idején.:(

@M. Péter: Ha a kérdés a margaringyártásra vonatkozott, akkor lásd például itt (ez egy egyetemi/főiskolai előadás ppt-je):

food.atw.hu/technologia/Margaringyartas.ppt

A végén van egy hivatkozás egy rendes tankönyvre, az a teljes részletességű leírás.

A bolti margarint pedig ne keverjük össze a házilag megszilárdított étolajjal, amit rengeteg helyen népszerűsítenek. Ha valaki szeret olajat enni, nem irigylem tőle. 🙂

májashurkakonzerv is volt, nem csak vagdalt.

pudingos piskóta helyett pedig: nagy tálba babapiskóta, feltöltve puncsos vagy csokis fagylaltal (a fagylalt persze porból otthon készítve), tejszínhab és kivárni, amíg összeérnek az ízek a hűtőben

@M. Péter: Úgy látszik, nem olvastad végig a hozzászólásomat. Írtam ugyanis, hogy a kőolajipari hasonlat túlzás.

Azért ha elolvasod, szinte csak a krakkolás hiányzik: 4-5-féle olaj és zsiradék, hidrogénezés, savópor és társai, emulgeálószerek. Mi a túró az a PMF? Az észterezés (ugye ezt hívják szappanosításnak magyarul?) még a kevésbé káros lépések közé tartozik (kevesebb rákkeltő transzzsír keletkezik)… Mono- és digliceridek, stb. Mi az a poliricin-oleát?

Jó étvágyat!

Remélem, sikerül elolvasni a ppt-t, amit linkeltem.

@csizkek: tejpor ás sűrített tej tubusból<– my whole fuckin’ childhood:D ezeknél nagyon király egyszerűen nem létezett:D 6 évesen biciklivel mentünk a kisboltba(ez volt a neve:D), beszerezni ezeket, de hatalmas életképek, istenem:D

Boci sajt tubusból, bár ez talán kicsit később volt.

A szovjet grillsütő meg mindent visz, nincs minek tönkremennie benne, viszont a hozzá járó nyársakkal és a kilyuggatott alumíniumtálcával hihetetlenül jó rablóhúst lehet benne sütni. Tűzön persze jobb, de itt bármikor megy:)

Illetve a hajában sült krumpli még tényleg isteni, a legjobb vajjal (jobb híján akár margarinnal is) és sóval csak úgy magában, de ha az ember úri kedvében van, pirított kolbászt-szalonnát is tehet rá, talán egy kanál tejfölt is… Olyan örömmel ettem a sima sült krumplit annak idején – és ez vissza is köszön, ahányszor hozzájutok -, hogy el sem hiszem, mikre adok ki pénzt, amikor ennyivel el lehet intézni a dolgot. 🙂

eperhab mondjuk változatlanul nincs, haragszom is érte.

@hagyma: gondolom, hogy van olyan akinek nem ízlett, nem szerette, én/mi akkoriban imádtuk. nem hiszem, hogy ilyen ámerika flesselések miatt, legalábbis ezt én annyira autentik rögmagyarnak gondolom, hogy nem olyesminek tulajdonítom, sokkal inkább annak, hogy kő cukros volt:D

Túró Rudi-t emlékeim szerint ’84 körül ehettem először, sárga színű papírcsomagolása volt.Imádtam,a mazsolás krémtúróval egyetemben. És nekem is sokszor kevert ki anyukám tojássárgájat cukorral.Kis időbe tellett míg elkészült de megérte. Néha még most is ráfanyalodok.
Amit szerettem a menzán az a máglyarakás és a rakott zsömle volt, elég gyakran szerepeltek a menüben. A betűtésztás paradicsomlevest viszont ki nem állhattam.
Érdekes, hogy akkoriban különösebben nem rajongtam a káposztás kockáért és a plutykáért ma viszont szívesen fogyasztom mindkettőt az előbbit szigorúan cukorral. Ja, és mákos guba,tészta forever!

Krumpli, középen kifurva, a lyukba kolbász töltelék, tepsiben megsütve.

Köménymagos sajtos tallérok, anyukám a gázon sütötte valami nyeles célszerszámmal.

Egy másik szerszámmal virág formájú porhanyós kekszeket nyomott, közepére francia drazsé került.

Finom volt még a málna, cukros tojásfehérjével habosra felverve.

Télen almát és sárgarépát reszeltünk össze, mézet csorgattunk még hozzá.

@lutria: régen is szar volt, de akkor még kevésbé:) A vastagabb, belül enyhén szivacsos, kívül ropogós panírba burkolt kakiforma hurkákból kis, valóban ürülékhez hasonlító potyadékok lettek mócsingokkal megtömve. Meg mernék rá esküdni, hogy régebben a halrudacskákban is volt hal, de néhány próbálkozás után mostanában már inkább nem is erőltetem a dolgot.

A parasztreggeli viszont számomra egy ebéd, reggelire nem is tudnám elképzelni. Lehetőleg csípőspaprikával, tojással, sok borssal, esetleg mustárral, plusz kolbásszal.

@péti: bocs a duplázásért, de neked nem rémlik a fekete színű zörgős ezüstpapírba csomagolt rudi? Asszem, pirossal volt ráírva, hogy ő Rudi, szerintem akkor még lehetett Túró Rudi is, mindenesetre az volt a legfinomabb az összes közül. Jobb volt a piros pöttyösnél meg az összes többinél, sőt, a későbbi Danone-féle újításoknál is (bár azok között volt egy törtmogyorós-tejcsokis darab, ami igazán jól sikerült, nem tudom, azóta mi lett vele).

@Llychllyn: “Meg mernék rá esküdni, hogy régebben a halrudacskákban is volt hal, de néhány próbálkozás után mostanában már inkább nem is erőltetem a dolgot.”
Múltkor találtam olyan mirelit halrudacsot a bótban, amiben nem darálva volt a halpép, hanem rendes tonhal darabok voltak panírozva…teljesen rendben volt az íze is, meglepő élmény volt. 🙂

@TH: lehet, hogy NDKs volt, nem ismerem a családfáját – valami lemezből készült holmi egy jó nagy fűtőszállal, valami bakelit vagy műanyag volt rászerelve, hogy fel lehessen emelni a tetejét anélkül, hogy megégesd magad:) Még mindig működik, meg is vannak hozzá a nyársak meg a nyárs végét megtámasztó cikkcakkos elem.

Én is lenézek akkor a bótba, hátha van valami rendes halrúd, ezek szerint nem szabad feladni, van remény:)

@péti: aki a kaposztas cvekkedlit kockanak irja es cukorral eszi bors helyett, azt kerem azonnal IP szerint banolni egy gasztro-eletmod blogrol:)
thx
@TH: ndk-s volt
meg a kv daralo is, egyszer makot daraltam vele es a mak kiszedesekor olyan aramot odabaszott a testemnek, hogy eljartam a kallay kettost
azota szocreal elektronikai termkekkel ovatosan banok

@hagyma: Füzesabony? utasellátó? Fergeteges volt. Imádtam! A legszebb emlékeim közé tartozik a meleg vízből kihúzott főzőkolbász, aminek a bőre nyúlt, ragadt a másikhoz. Félszáraz fehérkenyérrel. Vizezett kőbányaival! Kihagyhatatlan volt.

@Könnyen elkaptuk, uram!: Azóta viszont valami pépet paníroznak, nem is értem. Egy darabig nem ettem ilyesmit, aztán csodálkoztam, hogy miért ilyen vacak, de a jelek szerint nem csak én változtam, hanem a termék is:)

@hagyma: A cvekkedli cvekkedli, ezen nincs vita (kocka is lehet, ha nagyon muszáj, de inkább mégse). Aki cukrozza, azt én is örökre elzavarnám az asztaltól. Bors mindörökké!

Hansági Szendvicshús. nagy, kerek, kékes mintázatú fémkonzervben adták, kiborítva szeletelni lehetett, igen sűrű állagú és nagyon ehető dolog volt.

ettük még a jóféle, igazi édességeket:

a Zamat Keksz- és Ostyagyár összes édes keksze, kb 4×5 centis, 3 mm vastag omlós-erős téglalapok, élükre állítva, hosszúkás kartonskatulyában, volt csokival félig (egyik felén) mártott, de volt dupla töltött (2 omlós kekszlap között kakaós töltelék.

az eredeti (eredet!i) Balaton szelet, Tibi csoki: volt ét meg tej (piros és kék papírban) verzió, és nem kockákra volt osztva, hanem hosszanti bordázat futott végig az egész táblán, eredeti Szerencsi és Extra Barna dobozos édességek, eredeti 602-es Boci csoki.

nápolyik: barackmag és Csokis Parány.

Aztán az üveges konzervek, amelyeknek a fedele egy fémkorong volt, alatta tömítésnek fehér, lapos gumikarika (elvágva csúzlikhoz párosával jó alkatrész volt), és az egészet egy körkörös, peremes, borotvaéles fémpánt fogta az üveg szájához. nyitáskor előbb ezt a fémpántot kellett a végein levő fülek kihajtásával leszedni, majd a fedelet a gumival lecuppantani az üvegről. visszazárni természetesen soha többé nem lehetett.

üveges konzervek között ott volt a “Gyalult tök sós lében”, némi kaporral. Ebből készült az igazi szociálista tökfőzelék a piros zománcos lábasokban (fasírtal vagy bélszínrolóval, igen). a rendszerváltás után egy darabig még árusították, de mára már teljesen eltűnt a legtöbb boltból.

és persze az üdítők: Deit citrom, narancs, Margitszigeti kristályvíz, és ezek ÜVEGBEN voltak: 1 literes, dögnehéz igazi üvegpalackban, amit a kor szokásos csavaros kupakja zárt: ha ki akartad nyitni, akkor nagyon szorosan kellett megmarkolnod, megtekerned, és ha nem csúszott le a kezed róla és nem is forgott körbe gyári hibásan, akkor rrreccs! szétnyílt a kupak palackon maradó alsó és a kezedben maradó felső része, a pengeéles, sorjás élekkel pedig azonnal el is vágtad a tenyeredet.

@TH: Az eredeti volt az NDK gyártmány,azután elkezdték némi facelift után gyártani a cseszkók és a bolgárok is (ami már olyan egyszerű hogy fel sem lehet nyitni a tetejét)ami pedig a képen van az a magyar változat amit még ma is gyártanak.

Én szinte minden héten készítek gyümölcstortát, igen, piskótára öntött puding telepakolva ananásszal, meggyel, ribizlivel.
Mi a baj vele?
Az összes gyerek szereti.

Vitaminsaláta nálunk a reszelt káposzta, répa és alma volt egy kis olajos sós cukros ecetes lötyivel leöntve. Ez valóban vitamindús egyben pénztárcakímélő is. Ma is.:)

@scsaba1: Egy időben emlékeim szerint az Iglo is szar volt, de lehet, hogy csak összemosódnak az emlékek…

A nagy doboz pilótakeksz megvan valakinek? Úgy meg volt tömve a kartondoboz, hogy feszült mindenfelé, akkor még nem volt bele ilyen műanyag valami, hogy csak x darab férjen bele szépen egymás mellé…:)

Bocsánat, de a különleges vagdalthús konzerv amit ehetetlennek írt le a posztoló az jó pár katona utolsó kajalehetősége volt egy felszámolás alatt álló laktanyában 1996-ban. Minimál kaja, se fűtés se semmi, csak az “M” készlet tele vagdalthús konzervvel. A szakács srácnak azóta is hatalmas tisztelet amiért hajlandó volt félrenézni, hogy lopjuk ki a tartalék készletből a kaját. Szóval vagdalthús felkarikázva hagymával. Kenyér nélkül, mert az nem volt.
Finom kaja ez, ha nagyon éhes vagy 🙂

A tejleves nagyanyám kedvence volt, mi is szerettük, de nem volt cukrozva.
Az említett szendvicssütő ma is nagy kedvenc, grill funkciós sütővel sem sikerült helyettesíteni.Melegszendvicskrémet mi konzerv májkrémből csináltunk bors, paprika, mustár, sajttal a tetején.
Emlékszik valaki arra a csipsz szerűségre, ami négyzetes száraz tésztához hasonlított és olajban kisütve felpuffadt? Borzasztó volt, de mégsem tudtuk abbahagyni.

@anomália: remoska az, legalábbis mi így mondtuk. azóta is sajnálom, hogy már tönkrement… Bezzeg az (ezek szerint NDKs) melegszendvics-sütő még mindig működik!

Remoskában spenótkoszorút készítettünk,volt a közepén valami kúp és aköré lehetett elrendezni a dolgokat. Azt hiszem, valami csőszerű tészta volt benne, talán sajt, liszt, tojás… Szépen megemelkedett és ketchuppal ettük. Nagyon szerettem spenótsága ellenére is.

Szegény keresztapám meg olyan hevesen dicsérte, amikor először evett nálunk ilyet, hogy anyám mindig azt készített, amikor jött… Azt hiszem, tíz év kellett neki ahhoz, hogy összeszedje a bátorságát és bavallja, hogy valójában az első pillanattól kezdve utálja, csak udvarias akart lenni:)

Vélemény, hozzászólás?