Kategóriák
Egyéb kategória

Ezt megfogadom

Először is boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!
Valamikor december vége előtt átutazóban megálltunk egy faluban, ahol beszaladtunk a kisboltba. Hétköznap volt, és valami reggelifélét szerettünk volna venni. Csakhogy a falu egyetlen kisboltjában szinte semmi olyat nem árultak, amit szívesen megettünk volna. Volt előre csomagolt pudingos croassiant, pille könnyű, kéthetes eltarthatóságú pogácsa, sajtos párizsi, energia ital, chips, “kuki”, és gyanús virsli. Végül egyedül a kefirrel sikerült kiegyeznünk.
Pedig azért szoktunk néha kész ételeket is vásárolni, az már szinte szokásunkká vált Dáviddal, hogy az iskolából hazafelé bemegyünk a pékhez pár szem pogácsáért, majd lesétálunk pár villamosmegállót, miközben beszélgetünk. De mindent nem merek megvásárolni, az energiaitalt a hatévesnek (hogy milyen hatással lenne rá, el sem merem képzelni!) vagy a két hónapos  lejárati idejű pékáru túl merésznek tűnik.
Ekkor gondoltam arra, hogy januártól megpróbálok három hónapig csakis itthon készített ételeket és italokat adni a családomnak. Mintha abban a faluban élnék, ahol csak olyan bolt van, ahol szinte semmit nem lehet vásárolni. Már az 50 kilométeres diéta gondolata is vonzott, de nem kaptam meg tőle azt a pici lökést, ami elindított volna az úton. Bevallom, nem akartam lemondani se a kávéról, se a teáról, és a borról se. Hogy a marhahúsról vagy a jobb sajtokról ne is beszéljünk! Így most könnyebb megfogalmaznom mit is szeretnék kipróbálni: nátrium-glutamát, és színezék mentes három hónapot, a lehető legkevesebb tartósítószerrel.
A legtöbb ételnél egyszerű lesz a dolgom, mert eddig is főztem itthon, de azért sok minden kiesik majd, amiről előre kell gondoskodnom. Sok szervezést igényel majd munka mellett, hogy kétnaponta tudjak kenyeret sütni.
De előre félek a házi “felvágott” készítéstől is, és a legnagyobb félelmem, hogy nem lesz light kóla. Ha fáradt vagyok, mindig megiszok fél litert, mondhatni függő lettem. Hát, erre sincs igazán szükségem, úgyhogy kénytelen leszek otthon főzött teát vinni magammal mindenhova. 
Hetente írok egy összefoglalót arról, hogy sikerült betartanom a saját szabályaimat. Remélem nem lesznek nagy problémáim, majd kiderül. Drukkoljatok nekem!

14 hozzászólás a(z) “Ezt megfogadom” című bejegyzéshez

Én tudnék ajánlani mindjárt egy hihetetlenül egyszerű, de ízletes ételt: egyszerűen grízt (kukoricagríz is jó) kell serpenyőben pirosítani, zsiradék nélkül, majd mikor már szép piros, felönteni annyi vízzel, ami jól ellepi. Pillanatok alatt megpuhul a forró gríz, a víz pedig elpárolog. Nagyon egyszerű, igazi gríz-íze van, "föld-íze", annak, aki a természetest szereti. Cukor nélkül főzött szilvalekvárral szoktam vacsorára enni, és mondhatom, hogy mennyei finom. Egy pár szemer sót azért elbír, és ha nagyon egyszerűnek találja a főző ember, vajat is bele lehet utólag keverni (lényeg, hogy ne zsiradékban süssük meg).
Én elég sokszor vacsorázom ezt az egyszerű ételt – a hozzá társított gondolat persze fontos, mert ha az ember már nagyon igényes, akkor túl egyszerűnek fogja találni.
Gyerekkoromban unásig ettük, valamilyen lekvárral és porcukorral megszórva. Bár a nővérem egyszer rosszul lett tőle, de csak mert túl sok lekvárt és cukrot rakott rá.
Szóval: pirított gríz ennek a becsületes neve.
Lehet variálni, az alapból kinőhet a grízes tészta, szintén porcukorral és/vagy szilvalekvárral, de jó másmilyen lekvárral is. A tejjel való hígítás vagy tejben főzés eredménye a tejbegríz, ehhez nem kell megpirítani a grízt.
A grízből aztán még sok mindent lehet csinálni, kezdve az egyszerű grízgaluskától, a schmarnin át (ami egyébként majdnem a császármorzsa, de az nem grízből készül eredetileg!)…

Kedves Eszter!
Lazán kapcsolódva a bejegyzéshez: nem kell ahhoz falura menni, hogy a fenti elvek/ízles alapján siralmas legyen egy bolt kínálata.. Szerintem Budapesten élve még nagyobb lehet a kísértés a kényelmesebben beszerezhető, olcsóbb, kommersz termékek iránt, ráadásul egy nagyobb városban felnőve nem is biztos, hogy van gyermekkori viszonyítási alap, hogy milyen ízű pl. egy igazán finom kerti paradicsom.
Én több, mint 10 éve Budapesten élek, de a szüleim Hegyalján laknak. Azt tapasztaltam, hogy sok ember számára a bolti termékek (még a sütemény is!!) a "menő", úgy érzik, ha házival kínálnak, pl. málnaszörppel és nem kólával, az szegényes és nem becsülik meg igazán, akit vendégül látnak. Ezt már a Tesco előtti korszakban is észrevettem. Anyukám úgy gondolja, hogy az apukám által termelt paradicsom nem elég "szép" nekünk, és vesz még hozzá a boltban.(Hiába tiltakozol, nem hiszik el :))
A másik megjegyzésem, hogy én mindig várom, ha hazautazom, hogy kenyeret ehessek, nagyon finom a mádi, a bekecsi és a tállyai kenyér is (az ottani pékektől)!
Persze, ízlések és pofonok különbözőek lehetnek, én csak a saját véleményemet osztottam meg.
A blog király, imádom.
Üdv
Pékné

Boldog újévet! Mi kb. így élünk, sütjük a kenyeret, nem eszünk felvágottat meg virslit, ömlesztett sajtot, mirelit kajá, taztán elvagyunk, bár biztosan nem teljesen glutamát meg E mentes a dolog, de megy. 2 kamasz fiúgyerek+2 dolgozó felnőtt. Teával v. kávéval jobban jársz mint a light kólával!
Üdv és Sok boldogságot, valamint sok bejegyzést 2011-re!
medvedr

Drukkolok Neked!
Most januártól én is visszatérek a házi kenyérsütésre. Leálltam róla, mert annyira nem hiányzik a kenyér, de azért csak beleszaladtunk néhányszor egy-egy péksütibe. De nem bízom már szinte egy pékségben sem, az a biztos, amit magam készítek. Ráadásul úgy variálom az ízeket, formákat ahogyan csak tudom. Már csak gabonát kéne termeszteni:))
Én általában viszem magammal az ételemet, páromét is ha úgy alakul, bár gyerek még nincs, ezért így sokkal könnyebb.

Ááá, értem! Csak az elején lesz kicsit fura, de szerintem hamar hozzászoksz majd. Persze Pesten ez nem olyan könnyű, mintha pl. tényleg egy faluban laknál, szóval le a kalappal az elhatározásod előtt! 🙂

Hajrá Eszter! Szurkolok Neked. Én már hónapok óta sütöm itthon a dagasztás nélküli kenyereket, mert nincs kenyérsütőgépem. És könnyen megy, tényleg nem nagy fáradtság, van úgy, hogy 2 kenyeret is bekeverek és sütök egyszerre. Mert én imádom a jó szikkadt házikenyeret is. Nem beszélve róla, remekül elhasználódik ha túl sok maradna: bundás kenyérnek, kenyérleveseknek, pirítósnak is.

Néha mostanában már megijedtem magamtól, hogy még a vegetát is, a kenyeret is házilag csinálom, de kis szervezéssel minden megoldható. Azért néha én is rákívánok pár bolti finomságra… 🙂 Pl. kólára is, igaz én a diétásat nem szeretem, csak az igazit. De mondjuk iszom félévente egyszer… Másnaposságra kitűnő szer! :))
Felvágottat még nem készítettem, de házi májast, kolbászt rendszeresen és tényleg nem nagy munka!

Szia Eszter!
Light cola helyett ajánlom figyelmedbe a chai latte-t, bár gondolom ismered: nagyjából fele víz, fele tejben főzött fekete tea, gyömbérrel, fahéjjal, szegfűszeggel, cukorral. Nem pörget túl, mint sokszor a kávé, kellemesen, kiegyensúlyozottan ad energiát (mondjuk a délutánhoz), és fantasztikus íze van. Én nagyobb adagot szoktam egyszerre lefőzni, és rájárok egész nap.

Szerintem menni fog. Mi már évek óta teázunk itthon is és bent is. A kenyérre pedig azt mondom neked, hogy süss egyszerre többet és fagyaszd le, akár szeletelve is. Régóta csinálom így és a saját kenyéren nem esik csorba egy kis didergéstől. Mostanság a radiátoron melengetem fel őket 1 óra alatt langyosra, de van, hogy mikróban. Ugyanígy a péksütiket is.
Ráadásul szoktam olyan ,,kampánynapokat'' tartani, amikor többfélét is gyorsan megfőzök és utána fagyasztom, mert tudom, hogy nem lesz rá időm akkor, amikor kell. De olyan jó elővenni 🙂

Vélemény, hozzászólás?