Kategóriák
Egyéb kategória

Nők a prés alatt

 
Most, hogy pár napja részt vettünk egy „borkészítési mesterkurzuson” a chateau Dereszlánál, amit a borászat női főborásza, Bai Edit tartott,  eszembe jutott, hogy két éve milyen jót beszélgettünk Budai Vikivel a munkahelyéről és az akkori életéről. Azóta két dolog biztosan megváltozott: Viki a napokban ad életet első babájuknak, és elkészült a házuk is.
A mesterkurzust ne vegyétek nagyon komolyan, természetesen csak egy kedves program volt, aminek keretében bejártuk Dereszla pincéit,  megkóstoltuk a 2010-es borokat, majd megpróbáltunk valami hasonlót készíteni, mint a Dorombor. Mondhatjuk, hogy inkább kevesebb, mint több sikerrel jártunk, de nagyon jól éreztük magunkat közben.
Tehát a két éve íródott cikk:
Mai napig emlékszem arra, amikor először láttam meg a Dereszla borászat Dorombor nevezetű borát.  (Na jó, a kabarjukra még jobban emlékszem, de ez a poszt most másról szól.) Leemeltem, megnéztem közelebbről is, és felnevettem. Nagyon kedves a címkéje! Bevallom néha veszek címke alapján bort.
A borászat szerint: Friss, üde, könnyű, fiatalos bor, nyáresti beszélgetésekhez.
Kellemes édesség, ami különösen jól harmonizál a savakkal. Illatában fehér virágok, parfüm dominál, ízében krémes, gyümölcsös.
50% Furmint, 50% Sárgamuskotály
Igen, minden stimmel: szeretjük fiatalnak hinni magunkat, nyáresti beszélgetéshez ittuk, és nagyon szerettük. Sőt, úgy éreztük, ez egy igazi női bor, nem is csoda, hiszen egy női borász, Bai Edit munkája. Emlékszem, kéksajt fagylaltot ettünk mellé.

Nő a prés alatt: Budai Viktória


Budai Viktória Debrecenből költözött Tokaj-Hegyaljára, Erdőbényére. Egyik reggel arra ébredt, hogy elege van a városból, valami másra vágyik. A szerelem is rátalált Hegyalján, egy másik Debrecenből „menekült” fiatal személyében.
Viki először egy pici tolcsvai étteremben az Őskajánban dolgozott, mint felszolgáló, itt ismerkedett meg munkája közben a környékbeli borászokkal. Innen egyenes út vezetett a Dereszla pincészethez, először mint diákmunkás a vinotékában, mindössze napi négy órában. Később, miután Viki bizonyított, és kiderült, hogy nyelveket is beszél, főállásban kereskedelmi asszisztens lett, ma már sok külföldi kóstolón is ő képviseli cége borait. Időközben befejezte az egyetemet is, diplomamunkája is hegyvidékhez kötődik .
Tavaly nyáron épp Tokaj felé kanyarogtunk, amikor megláttam a Dereszla pincéit, bejelentkeztünk kóstolóra, Viktória kalauzolt minket végig a pincén, a borokon, és a birtokon, este pedig egy frissen sütött lángos mellett mesélt magáról és az álmairól.
Párjával, akit mindenki csak Pumaként ismer, pedig van becsületes neve is, jelenleg a szülők nyaralójában laknak, de megvettek egy pici, eldugott házacskát a falu szélén, amit saját maguk újítanak fel apródonként. Ha a saját ház kész lesz, megveszik a mellette állót is, abban vendégfogadót terveznek. Viki hobbija a biokertészkedés, jelenleg saját kertjében és  a szomszédtól bérelt kertben is gyönyörű zöldségeket termeszt. Innen jött az ötlet is, hogy a sok városinak, akik nyaralót tartanak fenn a faluban, hétközben megművelne egy pici biokertet, hogy hétvégén, amikor megérkeznek, nekik már csak a termést kelljen betakarítniuk, és ne a zöldségesnél kelljen mindent megvásárolni.
Terveik között szerepel a sajtkészítés is, szeretnének juh, kecske, és tehénsajtokat is gyártani és a méhészkedés is.
Addig is napközben a Dereszlánál dolgozik, ahol a honlapot is ő fejleszti, de ő tartja a kapcsolatot a megrendelőkkel, és a logisztika megszervezése is a feladata. Csakhogy akinek egész nap borospalackok, hordók és szőlőtőkék között kell dolgoznia, annak előbb utóbb saját bora is lesz! Vikiéknek is van már 1,2 ha szőlőterületük, és a boruk is remek!

A DERESZLA PINCÉSZET (forrás: www.derszla.com)
A Dereszla Pincészet a Tokaji Borvidék egyik leggazdagabb történelmi múltjával rendelkező borászata, Magyarország történelme végigkísérhető a pince múltján. Az első írásos említése a bodrogkeresztúri pincének a 15. század elejéről való, amikor is egy leltárív arról számol be, hogy az akkor Zsigmond király tulajdonában lévő pincéket használták a borban leadózott tized begyűjtésére és tárolására. Az 1450-es évektől Hunyadi birtok, feltehetőleg Magyarország legnépszerűbb királya, Hunyadi Mátyás is megfordult a pince falai között. 
A török dúlás idején a Habsburgok tulajdonában állt, mint császári birtok. 
1605- től Bocskai, majd Bethlen Erdélyi Fejedelmek irányítják a Dereszla domb északi oldalán fekvő majorságot és a hozzá tartozó pincéket. 1645- ben, a Linzi békét követően vált a Rákóczik egyik fontos birtokává a mai pincerendszer. A Rákóczi Szabadságharc idején már nem II. Rákóczi Ferenc  fejedelem vagyonát gyarapították az itt érlelt borok, mivel az 1699-es vagyonmegosztást követően leánytestvéréé, Rákóczi Juliannáé lett a pince.
Julianna 1717-ben halt meg, mindössze 45 esztendős korában. Férjét, a nála 29 évvel idősebb Ferdinand-Gobert Aspremont-Reckheim grófot még 1708-ban eltemette. Az Aspremont ház fiú utód nélkül maradt a 18. század végére, így az egyetlen leányutód házasságával Wolkenstein birtokká alakult a viharos történelmi múltú bodrogkeresztúri pincészet. Ők 1945-ig irányították a majorsághoz tartozó 4 pince ügyes-bajos dolgait. 1849 januárjában Bodrogkeresztúron zajlott a szabadságharc egyik legvéresebb csatája. A magyar győzelemnek állít emléket a Vinotéka épületének falába fúródott ágyúgolyó körüli nemzeti színű keret.
A jelenlegi pincerendszer legmagasabban fekvő és egyben legfiatalabb, a 19. század elején kivájt pincéje a soproni borkereskedő zsidó család, Kláberék tulajdona volt, míg az 1944-es Holocaustot követően államosították. Ezután az 1945-ben alakult  tokaji borforgalmi vállalat, majd a részben ebből alakult tokaji borkombinát felvásárló és érlelő pincéje lett. Az 1990-es évek privatizációs hullámában, 1992-ben került Franciaország legnagyobb mezőgazdasági szövetkezeti vállalata, a Loire menti CANA tulajdonába. Néhány elvesztegetett évet követően 2000-ben a Champagne-i D’Aulan család látta úgy, hogy érdemes ezt a gazdag történelmi múlttal rendelkező pincét újra felvirágoztatni. A teljes technológia megújítását követően hozzáfogtak az 5 külön részből álló rendszer egy, a borászati technológiát és az esztétikumot is híven szolgáló pincerendszer kialakításához.
2007 elejére alakult ki a mai formája a Dereszla Pincészetnek. Ekkor új feldolgozó épület, logisztikai és adminisztrációs egységek épültek, melyek követik a régi pincebejáratként és présházként szolgáló műemlék épületek hangulatát, stílusát. 2008-tól folytatódik tovább a Dereszla Pincészet technológiai korszerűsítése. 

4 hozzászólás a(z) “Nők a prés alatt” című bejegyzéshez

Szia! Nem értem amit írsz, mert mail címet nem írtam a posztban. Egy link van feljebb, de az működik.
Legalábbis nekem.
Itt:
"A mesterkurzust ne vegyétek nagyon komolyan, természetesen csak egy kedves program volt, aminek keretében bejártuk Dereszla pincéit, megkóstoltuk a 2010-es borokat, majd megpróbáltunk valami hasonlót készíteni, mint a Dorombor."

Vélemény, hozzászólás?