Arcukra fagyott a mosoly…Kecskesajt és fokhagyma. Sok kecskesajt, és sok fokhagyma.
Hétfő estére azt találtam ki, hogy sütök pár sajtos pogácsát, de az annyira egyszerű, hogy megtöltöm egy kis fokhagymás kecskesajt krémmel.
Nem kellett volna!
Az a baj, hogy mindig magamból indulok ki, és igazán feltűnhetett volna már, hogy mintha pár hónapja finomnak találtam volna a Pálpusztai sajtot is… Pedig pár éve még a hideg rázott még a gondolatától is.
Tehát a sajtokkal elszaladt velem a ló rendesen. Mégse bírtam magammal, és megtettem.
Volt, aki csak kedvesen nemet mondott, gondolom tele volt a könyvesbolt a pogácsák átható illatával.
Azért akadt, aki megkérdezte, hogy mi van benne, és csak utána mondott nemet.
Volt olyan kisfiú, aki az első falatot ijedten kiköpte a kezébe, a többit gyorsan visszadobta a tálba. Gondolom hazafelé megígértette az édesanyjával, hogy soha többet nem viszi ilyen helyekre, ahol meg akarják mérgezni.
Aztán akadt akkora hős, aki a felét megette, még mosolygott is, miközben azt mondta, hogy finom, de a másik felével gyorsan kisietett az utcára, persze “egészen biztosan” a hetedik kerületi jó levegőn akarta befejezni, mert úgy nagyobb élvezet 🙂
Aztán akadtak ketten, akiknek úgy tűnt tényleg ízlik, ők többet is ettek belőle, sőt a receptet is elkérték. Gondolom, hasonló sajt és fokhagyma fanatikusok lehetnek mint én.
Na nem baj, okultam, legközelebb igyekszem nem csak magamra gondolni!
Azért annak a két embernek, akinek ízlett, leírom a receptet:
15 dkg tehéntúró
15 dkg puha, érett kecskesajt
2 gerezd fokhagyma
só, bors
Jól összeturmixoltam, és megkentem vele a félbeszedett sajtos pogácsákat.
Elnézést!
Hétfő estére azt találtam ki, hogy sütök pár sajtos pogácsát, de az annyira egyszerű, hogy megtöltöm egy kis fokhagymás kecskesajt krémmel.
Nem kellett volna!
Az a baj, hogy mindig magamból indulok ki, és igazán feltűnhetett volna már, hogy mintha pár hónapja finomnak találtam volna a Pálpusztai sajtot is… Pedig pár éve még a hideg rázott még a gondolatától is.
Tehát a sajtokkal elszaladt velem a ló rendesen. Mégse bírtam magammal, és megtettem.
Volt, aki csak kedvesen nemet mondott, gondolom tele volt a könyvesbolt a pogácsák átható illatával.
Azért akadt, aki megkérdezte, hogy mi van benne, és csak utána mondott nemet.
Volt olyan kisfiú, aki az első falatot ijedten kiköpte a kezébe, a többit gyorsan visszadobta a tálba. Gondolom hazafelé megígértette az édesanyjával, hogy soha többet nem viszi ilyen helyekre, ahol meg akarják mérgezni.
Aztán akadt akkora hős, aki a felét megette, még mosolygott is, miközben azt mondta, hogy finom, de a másik felével gyorsan kisietett az utcára, persze “egészen biztosan” a hetedik kerületi jó levegőn akarta befejezni, mert úgy nagyobb élvezet 🙂
Aztán akadtak ketten, akiknek úgy tűnt tényleg ízlik, ők többet is ettek belőle, sőt a receptet is elkérték. Gondolom, hasonló sajt és fokhagyma fanatikusok lehetnek mint én.
Na nem baj, okultam, legközelebb igyekszem nem csak magamra gondolni!
Azért annak a két embernek, akinek ízlett, leírom a receptet:
15 dkg tehéntúró
15 dkg puha, érett kecskesajt
2 gerezd fokhagyma
só, bors
Jól összeturmixoltam, és megkentem vele a félbeszedett sajtos pogácsákat.
Elnézést!
37 hozzászólás a(z) “Ezzel túllőttem a célon” című bejegyzéshez
Pogácsa recept lesz, de akkor már legyen belőle poszt! majd le kell fotóznom.
Mili néni, én is imádom a Kvarglit 🙂
Eszter!
kifelejtetteél valamit!!
A SAJTOS POGIT HOGY??????
én nemrég csináltam, de ment a szemétbe 🙁
Eszter ismered a KVARGLI-t,Az olomoucit (Olmütz)?Hát ha valami büdös,akkor ez viszi a pálmát!Egyszer pesti barátaim kértek még az átkosban (jól mondom?)hozzak innen Cseszkóból.Vonattal utaztam, először csak az utitársaim méregettek furcsa szemmel,de a vámos(nő) legszívesebben kidobott volna a vonatból.Viszont a barátaim a gyönyörűségtől ájultak el,amikor megérkeztem.Aztán nosztalgiáznék az igazi parenyicáért,amit valamikor a garam-menti szlovák nénik hordtak párosával összfonva,kendőbe csomagolva…most is lehet kapni,nem is rossz, de hol vannak a régi ízek? Vagy már bennem a hiba?Üdvözlök minden sajtrajongót!
Erősíteném én is a kecskesajt és fokhagymaimádók klubját.
Az cikk elején én sem tudtam elképzelni miből mennyit tehettél bele, dehát csak két gerezd van benne, ráadásul a sajt is fel volt “lágyítva”.
De az ovisok álláspontját is meg lehet érteni. 🙂
A párommal mindketten nagy sajtrajongók vagyunk. Mielőtt T. Nagy, vagy a Culináris megvetette volna a lábát, illetve, amikor még kvázi diákként éltünk együtt, gyakran úgy vettem sajtot, hogy a helyi kisközértben összehaverkodva az eladókkal mindig kikértem 1-2 lejárt bakony camabert sajtot, amit már levettek a pultból. Na, az ehető volt, akkori ízlés szerint mennyei.
Most hétvégén anyósoméknál, illetve a párom nagymamájánál jártunk és vittünk magunkkal egy kis elemórzsiát, többek közt gruyere sajtot meg egy darab brie de meoux nevű érett, isteni brie-sajtot. A gruyere ízlett nekik, de a brie-re sűrűn vetették a keresztet, romlott karfiol, rohadt kelkáposzta, ezek voltak a legfinomabb hasonlatok. Meg se kóstolták! A párom nagymamája, aki hetvensok éves kora és kis, eldugott falusi asszony léte ellenére egy nagyon nyitott egyéniség, szintén furán nézett rám, amikor megkérdeztem, megkóstolná-e. Láttam a szemén, hogy nem tart normálisnak, csak nem tudja, hogy adhatná finoman a tudtomra. 🙂
Kedves Márta!
Nekem van egy juhsajtkrém receptem,bár valószínűleg nem pont erre gondoltál.20 dkg juhsajt,20dkg sűrű joghurt,4 evőkanál olívaolaj,frissen őrölt fehér bors
összekeverve.
Nem értem. Mi a baj a kecseksajttal? A 3 és 5 éveseim úgy tömik magukban, h küzdenem kell velük, különben nekem nem jut belőle. Büdi francia sajtok és kecsketej dettó 😀
Eszter!Ha egyszer majd Szigligeten kirándulsz és igazi házi fokhagymás kecskesajtot szeretnél ,akkor a vár alatt egy háznál helyben készítik a szüleim.Azt érdemes megkóstolni.Most születnek a kisgidák,így kb 1 hónap múlva lesz sajt.Üdv minden kecskesajtimádónak.
gelatti@vipmail.hu
Eszter, én már több receptedet megcsináltam. Mind isteni volt. Emellett. A kecskesajt igazán ínyenceknek való – nem a sajttal, nem Veled, és nem a recepttel lehetett a baj. Hanem a közönséggel. :))
Az ételeid remekek – szóval, nem minden randi jön össze, tudod…
Nekem tutira ízlett volna! (Csak kissé messzi vagyok az ilyen jó kis programoktól..)
P.s.: köszi a ketchup receptet is, majd nyárig észben tartom, és nagyon örültem neki!
Tényleg hihetetlen, mennyire elszálltak a sajt árak otthon. Én itt minden hétvégén megyek a piacra és jobbnál jobb sajtokat veszek (Írország). Mindig kísérletezünk, egyszer-kétszer már sikerült jó érett sajtokat begyűjtenünk. De azért meg nem romlik.:-) Van egy nagyon finom holland kecskesajt, na azt imádom. Múltkor kipróbáltam a kecsketejes joghurtot, az viszont nem ízlett.
Kár, hogy lemaradtam erről a pogiról.
Huhh ez nagyon jól néz ki! Viszont, valami jó kis habos juhsajtkrémet nem tudnál kitalálni?
Eddig csak egy bizonyos miniszendvicsesnél ettem, szeretem, de nem tudom hogyan lehetne létrehozni egy habkössnyű juhsajtkrémet…..
M.
ez az én formám, péntektől vasárnapig melóztam Pesten, Te meg hétfőn pogácsázol! 🙂 tegnap már röpködtek a népek, de ma megint olyan hideg van, hogy még az orrukat sem dugták ki! 🙁
Én csak sajnálom, hogy nem voltam ott…mostanában úgyis rengeteget kisérletezem – magokkal.
De néhány hete egy olyan hétvégén, amikor sehová nem volt kedvem menni, csináltam egy fokhagyma és bazsalikum-pempőt olivaolajjal, szezámmaggal. Lágy hagymás kenyérre kentem, joghurtot kanalaztam hozzá és halál jól éreztem magam ezen a fokhagyma-böjtön, szigorúan zárt ajtók között…:)
Már megint mit mulasztottam! Azt hiszem, nálunk csak kenyérre fog kenődni, pogi híján.
Eszter, az én családom is nagy sajtrajongó, de a kecskesajt az szétosztja a családot 2felé: én rajongok érte – fokhagymával vagy nélküle -, de a többiek köszönik szépen, nem kérik…
A fokhagyma imádata az evolúció fejlettebb fokára jellemző:)))
Ami a sajtokat illeti az emberek leragadtak a trappistánál,az árak miatt pedig a kísérletezéshez sincs kedvük.Az én kedvencem a gorgonzola,annak is olyan a szaga mint egy mosdatlan leánykollégiumnak:)))
Lehet, csak én vagyok ennyire buta, de ha megkérlek elküldenéd nekem a pogácsa receptjét is?
Nem tudom, hogy csináljak olyan tökéleteset, mint amit te csináltál. Annyira finom volt. 🙂
Köszönöm, Zoli (az egyik akinek ízlett :P)
halaszzoli@gmail.com
Ránézésre jó, és a recept alapján is tetszik. Nekem a kedvenc sajtom a házisajt, méghozzá abból is egy nagyon különleges fajta – amikor vidéken laktunk volt egy osztálytársam, aki falun élt, és az édesanyja csinált mindig házisajtot. Azt imádtam! (És ezt nem lehet pénzben számszerűsíteni!)
milyen kár, hogy most sem tudtam ott lenni.
igazán nem értem, mi az emberek baja – a kecskesajt még túróval is el volt keverve, és mi az a 2 gerezd?! 😀
igaz, ezt úgy mondom, h 8 gerezd fokhagymát használtam el a holnapi ebédhez… (és a kedvesem is könyörgőre fogta, miután volt egy időszak, amikor legalább hetente, vagy hetente többzsör volt valami kecskesajtos étel)
És hol a maradék??? Én elvállalnám az elfogyasztását! 🙂
Nekem határozottan ízlett. Csak nem mertem belőle többet enni.
Hamár a méltatásnál tartunk, ti hol szerzitek be a kecskesajtot?
Zsuzsa
Á, hogy ez mennyire finom lehet!
Én imádnám, a feleségem csendben megszökne.
Igen, a kecskesajtra sokan mondják, hogy kecskeistálló szagú.
Én pont azt szeretem benne.
Nem egy trapista, az biztos.
De kár, hogy messze vagyok! Én biztosan nem szerénykedtem volna és nem álltam volna meg 1 poginál :))
Ki a sajtot szereti, rossz ember nem lehet! – meg a fokhagymát :)))
Eszter! Köszi nagyon, mégegyszer!
A maradékot Brunó hazavitte, gondolom Brigi öült neki. Vadjutka, volt ott egy kedves pár, aki ismeri édesanyádat. Mesélték, hogy nagyon büszke rád, és a könyvre. Naná! 🙂
Lencsike, írtam mailt.
Chili, egyszer jöhetsz, pogit cserélek mézre 🙂
Triniti, téged se hagyjon otthon!
Hát, nagyon jót nevettem!
Imádom az ilyen önironikus cikkjeidet.
És persze a másokon ironikusakat is 🙂
Ildi
Éljen a kecskesajt fokhagymával!
hol a maradék, ide vele! 🙂
Eszter,
szerintem sem volt ebben hiba-én szeretem…A férjem meg leszívesebben kecskesajtot enne kecskesajttal..Legközelebb elküldöm:))
amíg a történetet olvastam meg voltam róla győződve, hogy egy egész fej fokhagymát nyomtál bele a krémbe, de aztán láttam, hogy csak 2 gerezdet 🙂 kár, hogy nem lehettem ott, nem hagytam volna kárba veszni a pogikat! 🙂
Nálunk is mindig akad belőle a hűtőben, leginkább a frissből. Gyermekünk azóta imádja, mióta megkóstolta talán 8-9 hónapos korában (mondjuk ő mindent eszik, amit mi). Ősszel egy érettebb fajtát grilleztem, balzsamecet szósszal és birsalmasajttal ettük, isteni volt.
Azt gondolnám, hogy aki megveszi a könyvedet, nem ragadt le a rántott sajtnál…ezek szerint de. Hátha a könyv segítségével fejlődni fognak, ahogy Tami írta.
Tudjátok már, mikor jöttök Hegyaljára?
Szerintem nagyon finom volt, imádom a kecskesajtot és a fokhagymát és roppantul el vagyok keseredve! Nem mertem egynél többet venni, mert gondoltam, nagyon korán érkeztünk és aki később megy, annak nem jutna, micsoda dolog az?! Soha többet nem szerénykedem, ha kecskesajt van a közelemben!
Zsuzsa
Hát igen, az óvodásoknak nem ez a kedvence, az biztos 🙂
Valahogy ez a két, megjegyzem bazinagy (bocs) geezd fokhagyma így nyersen, egymást erősítette a kecskesajttal.
Vica, benned bíztam 🙂
Nincs is benne sok fokhagyma! Két gerezd, mi az?! :))
Eszter, szerintem nincs ebben semmiféle kivetnivaló. Lehet, hogy a célközönség volt rossz!;)
Imádom!! Jó kis történet, mosolyogtam is egyet, ugye nem baj? 🙂 A kecskesajt a kedvenc sajtom. Ha az ára is kedvenc lenne, éjjel nappal enném 🙂 Én is úgy vagyok, hogy sajt sajt jöhet, ha más nem is kerül a kosárba :)Ilyen receptek jöhetnek bármikor, mi megesszük 🙂
Tami nekem mondod? 😀
Egy vagyont hagyok rendszeresen a sajtosnál.
Inkább nem eszek húst, és édességet, csak sajt legyen!
A kecskesajtot sokan nem szeretik.
A sajt is egy folyamat, amin át kell esni. Érdemes az Eidami szerűséggel kezdeni, és szépen haladni a komolyabb, pikánsabb, szagosabb fajták felé.
Te már a csúcsra értél.
Ennek egy baja van csupán, a jó sajtok nagyon drágák, és aki elkezdi ezeket szeretni, azt többet nem lehet valami vacak trapistával átvágni.