Nagyon ritkán látok vendégül valakiket reggelire, pedig annyira jó dolgokat lehet készíteni. Ez a fetahab egy munkareggelire készült. A fiúk először gyanakodva nézegették, mert azt hitték hogy valami desszert, és amikor elmondtam, hogy feta van benne, és marinált paprika, akkor el kellett telnie pár percnek mire hajlandóak voltak megkóstolni, az édes túrókrémnek tetsző reggelit.Leveles tésztából sütöttem hozzá pici sajtos kifliket, de szerintem egy egyszerű pirítóssal is nagyon finom lett volna.
Hozzávalók:
20 dkg feta
3 dl tejszín
2 lap zselatin
só, bors
kakukkfű
1-2 gerezd fokhagyma (mivel ez munkareggeli volt, én mindössze egy gerezdnyit tettem hozzá, de ha itthonra készítettem volna, akkor nem sajnáltam volna belőle egy kicsit többet!)
olívaolaj
marinált paprika
Összetörtem a fetát egy kevés olívaolajjal lazítva a massza tömörségén. Borsoztam, megszórtam kakukkfűvel, belenyomtam a fokhagymát is. A tejszínből kemény habot vertem, sóztam, majd belekevertem a feloldott zselatint. Összekevertem a fetakrémmel.
Akinek van habszifonja, az késes robotgéppel dolgozza el a fetát a fűszerekkel nagyon alaposan, töltse a robotgépbe a tejszínnel és a feloldott zselatinnal, és készítsen belőle habot. Így a hab sokkal könnyebb lesz, de nagyon fontos, hogy ne legyenek benne csomók, fűszerdarabok, mert akkor a szifon eldugulhat.
Poharakba csíkokra vágott marinált paprikát tettem, arra adagoltam a fetahabot.
Fél órára behűtöttem fogyasztás előtt. A tetejére csöpögtettem pár csepp olívaolajat.
9 hozzászólás a(z) “Fetahab reggelire” című bejegyzéshez
Kedves Eszter!
A segítséged szeretném kérni!
Jövő héten 3 éhes férfinak kellene munkareggelit készítenem, úgy, hogy én hajnalban elutazom. A Párom viszont igazából a kávéfőzőt és a kenyérpirítót kezeli igazán jól 🙂
Van ötleted?
Szia Eszter! Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megköszönjem a baguett receptedet! Pont olyan,mint amilyet Párizsban ettünk. A héten találtam rá, eddig 3x sütöttem meg. Holnap reggelire pedig összedobom ezt a remeknek ígérkező csodát! alanie
Makka, nekem is van egy enyhe diszlexiám 🙂
Sándor, köszönöm!
Szia, Eszter!
Nagyon szeretem a blogodat és a receptjeidet is. Ez megint egy 5 csillagos, ahogy pl. a szezámos-kéksajtos sült céklád.
Viszont “feketehab”-nak olvastam elsőre, naná, hogy meglepett, hol van a képeken a feketeség, mitől fehér és piros.:)))
Egyébként állandóan így járok, a Café Frei-t rendszeresen Café Ferinek olvasom, aztán meg csodálkozom, hogy vajon kinek kellhet “Ferikávé”, milyen egy badarság.
Zsuzska, hát hogy őszinte legyek, azért a kézcsók elmaradt, de elfogyott, és azt mondták, hogy tök jó 🙂
Szilda, köszönöm a gratulációt, és remélem hamarosan megveszed majd egy olyan barátodnak, akinek sok örömöt szerez.
Tegnap megláttam a könyvedet egy boltban. Rég jártam Nálad(úgy kell nekem), így nagyon meglepett. Bele sajdúlt a szívem, hogy nem vehetem meg, több okból sem: új szabályom, hogy nem veszek több szakácskönyvet, ráadásul vegánok vagyunk. De amint ajándékozásra kerül sor leemelem a polcról. Gratulálok hozzá.
Ez megint fantasztikus ötlet! Kicsit megtöri a kakaóscsiga reggeliket!
Es? Es? Hol a hepiend? Hogy a fiuk, miutan belemartottak a kanalukat, es megkostoltak, imadtak, kezet csokoltak neked, es azota is ezt kovetelik rajtad? Mert tutti igy volt, csak szerenyseged tiltja, hogy megemlitsd. De egyszeruen kell a vegere, hogy kerekitsd a tortenetet!
Kedves Eszter! Nagyon jó, hogy ez a zselatin alapú hab felbukkant – és ráadásul éppen itt, egy népszerű oldalon. Ezzel valószínűleg sokakat meggyőz arról, hogy ez nem csupán TV-műsorokba való technika, amit a világ 8. csodájaként igyekeznek eladni. Reggelire tálalni mindezt, igazán felszabadult lélekre vall:) Gratulálok!