Az egyik legjobb téli édesség szerintem, egyszerűen elronthatatlan, semmi különleges hozzávaló, mégis különleges végeredmény: Far breton aux pruneaux, de maradjunk csak a far bretonnál, azt tanácsolom.
Van valami imádni való az összes egyszerű francia édességben, nem véletlen, hogy ekkora a sikerük, gondoljunk csak a tarte tatinra.
A nagyon egyszerű dolgoknál különösen igaz, hogy minél jobb minőségű az alapanyag, annál jobb lesz a végeredmény, hiszen semmi sincs, ami elvonná a figyelmet a jó tejről, a jó tojásról, vagy a házilag aszalt szatmári szilváról, amit maggal együtt vettünk, és nem volt egyszerű lehámozni a magról, de megérte a fáradságot! Ha nincs otthon aszalt szilva, nyugodtan készülhet igazi, üstben főtt, sűrű szilvalekvárból, sőt, érdemes is így készíteni, egészen más lesz a végeredmény, és talán még jobb is, mint az eredeti. Főleg ha az a szilvalekvár panyolai!
Van, aki langyosan szereti, de szerintem jéghidegen a legfinomabb!
Egy liter tejből két ovális formányi, és négy szufléformányi mennyiség lett, mondhatni, hogy nagyon kiadós!
Hozzávalók:
6 egész, nagy tojás
1 rúd vanília kikapart magjai
12 dkg cukor (vagy 15 dkg eritritol ha diétázol)
30 gramm liszt
csipet só
5+2 dkg vaj
1 l tej
1 dl rum
20 dkg aszalt szilva, vagy 20 dkg panyolai szilvalekvár
Az asztalt szilvát beáztatjuk a rumba. (Ha szilvalekvárt használunk, akkor csak meglocsoljuk kevés rummal, ahogy belekanalazzuk a formába.) Egy óra múlva leszűrjük. Előmelegítjük a sütőt 210 fokra. Kikenjük vajjal a formákat, és az aljára szórjuk az aszalt szilvát. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, vaníliával, liszttel, sóval, majd hozzáadjuk a megolvasztott, de nem forró vajat és a tejet is. Ráöntjük a masszát (híg palacsintatésztát) a szilvára. 210 fokon sütjük 30 percig.
19 hozzászólás a(z) “Francia téli desszert, ami magyar szilvalekvárral még finomabb” című bejegyzéshez
Oh koszi, pont ezt akarok ma csinalni, rengeteget tojnak a tyukok (ezeknek a hoban allitolag nem kene, de halisten nem olvasnak szakirodalmat), halomban a tojas. Megsporoltal nekem egy receptkeresest 🙂
Hát ez pont olyan, mint az őrségi tejes málé.
“Előmelegítjük a sütőt 201 fokra.” Na ez nem fog nálam menni, de maga a recept nem bonyolult és szerintem ki is próbálom.
Bocsánat, javítottam 210 fokra!
Biztos, hogy 30 gramm liszt kell bele? Hm… Az egy evőkanálnyi, kb. Ez nekem nem stimmel 🙁
Igen, egy púpos evőkanál liszt kell csupán hozzá, szinte csak tej és tojás.
ez milyen rokonságban van a clafoutis-val?
Szerintem ha valaki diétázik, akkor 1 kanál darált mandula/dió/kókuszreszelék is megteszi. Sőt, ha jól sejtem, mindezek nélkül is tökéletesen fog működni. Mármint liszt vagy magdarálékok nélkül is. Pocak Pannának van egy hasonló citromos receptje, onnan gondolom. 🙂
akkor szilvás omlett…?
” két ovális formányi, és négy szufléformányi mennyiség ” – ez mégis mekkora edényeket jelent? (bocsánat, de nekem nem egyértelmű…)
@G.Z.: közeli rokonságban 🙂@raar-pingvin: nem, az omletthez nem hasonlít a végeredménye, ahhoz túl sok benne a tej. @sunny_days: 15×15 12×25 és a szufleformak azok 8cm átmérőjűek.
A túró-lekvár kombináció juttatta eszembe az anyósom részes lángosát, ami nem lángos:)/Vajdácskán ma is népszerű sütemény/
Egy “gyenge” kelt tésztát kell dagasztani, alap recept: egy kg liszt,25 dkg ráma olvasztva, bár mama olvasztott zírt használt, /és vessetek a mókusok elé. de azzal finomabb volt/,öt tojás sárgája, egy liter tej, és természetesen cukros tejben futtatott egy kocka élesztő, cukor, csipet só./tej,az sacc, a liszttől függ, amennyit felvesz/
Ezt nagyon jók ki kell dagasztani, de tényleg enyhén szinte ragadjon..gyenge legyen.Kelesztés után újra dagaztani, és kinyújtani, bekenni olvasztott rámával-mama zsírral kente-hajoagtni, mint a tepertős poginak valót, keleszteni, kenni hajtogatni ..legalább háromszor.
Mikor eleget hajtogattuk-avgyis részeltük, nagy négyszögleetsre kell nyújtani, rákenni a túrót,amit kikevert mindenféle dolgokkal, ízlés szerint, főleg cukorral,tojssárgájával, vaníliával,de tejföl is mehet bele, és a töltelékre kanállal szilvalekvár halmokat rakott, kb úgy, hogy szeleteléskor minden kockába jusson lekvár is.Aztán a trükk:DD, hogy az egészet úgy hajtotta össze, mint egy hatalmas buktát, és úgy emelte a tepsibe/ ne kérdezzétek, miért kellett a buktaforma, de igy volt, punktum:DDD Tojásal megkente, és pirosra sütötte, forrón porcukorral szórta. Mai napig megsütöm, rámával, bukta formában, többnyire lekvár nélkül:)
Felkeltette a figyelmünk (étvágyunk) a recept, ki akartuk próbálni. Sokalltuk a mennyiségeket, de a szerző biztos jobban tudja. És most van 6 szuflésedénnyi és egy kis tepsinyi szilvás desszertünk (két főre). Remélem, tényleg olyan finom, mint amilyennek látszik…
Ez a leiras nekem kicsit pongyola (foleg a lekvaros reszet nem ertem), kenytelen voltam megnezni a receptet mashol, mert azert felkeltette az eredklodesem.
@bohuš:
Tényleg olyan finom 🙂
Oj! Szilvásított klafácska! (clafoutis)
Nyugodtam le lehet szúrni, de én rum hiányában elkészítettem a magyar változatot: Unicumba áztatott aszalt szilvával sütöttem meg, és volt sikere.
Finom, gyorsan elkészíthető, és a leírás szerintem kicsit sem pongyola.
@Fuszeres Eszter: még csak nem is hasonlít a képre, csalódtam de nagyot !
Megcsináltam, és nagyon nagy mennyiség lett, nem sült át, és nem volt finom. A mennyiségeket betartottam- mit rontottam el? 🙁