Frankfurti leves

Vettem egy szép fej kelkáposztát, mert olvastam egy nagyon jó töltött kel receptet valahol. Persze nem találom, és arra se emlékszem, hogy angol, vagy magyar recept volt-e? Úgyhogy mielőtt tönkremenne, muszáj volt megcsinálnom. Nincs mit mesélni a Frankfurti levesről, egyszerűen szeretem, régen is volt, és belefért abba a kérésbe, hogy a férjem enne valami egyszerűt.
Hozzávalók:
50 dkg kelkáposzta (ez a mennyiség fél rendes fej, vagy még kevesebb)
1 fej hagyma
só, bors, pirospaprika
kömény
majoránna
olaj
tejföl (2 dl biztosan, ízlés kérdése, én 5 dl tejfölt is el tudok képzelni bele)
liszt (1-2 ek)
3 pár virsli
A hagymát apró kockákra vágtam, majd olajon megdinszteltem egy pici sóval. Lehúztam a tűzről, és belekevertem a pirospaprikát. Rádobtam a csíkokra vágott kelkáposztát, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte, majd beleszórtam a köményt, és a majorannát is. Újra megsóztam, s félig megfőztem a káposztát. Én szeretem, ha nincs szétfőve a kel, úgyhogy beleraktam a virslit, két percig még forraltam, majd behabartam a liszttel elkevert tejföllel. Csak a végén daráltam bele a borsot, mert így sokkal jobban érezhető az íze. Egyszer ettem Frankfurti levest kefirrel, és egy pici citromhéjjal, úgy egészen különleges volt, kicsit korhelylevesre emlékeztetett.