Kategóriák
Egyéb kategória

Frankfurti leves

Vettem egy szép fej kelkáposztát, mert olvastam egy nagyon jó töltött kel receptet valahol. Persze nem találom, és arra se emlékszem, hogy angol, vagy magyar recept volt-e? Úgyhogy mielőtt tönkremenne, muszáj volt megcsinálnom. Nincs mit mesélni a Frankfurti levesről, egyszerűen szeretem, régen is volt, és belefért abba a kérésbe, hogy a férjem enne valami egyszerűt.
Hozzávalók:
50 dkg kelkáposzta (ez a mennyiség fél rendes fej, vagy még kevesebb)
1 fej hagyma
só, bors, pirospaprika
kömény
majoránna
olaj
tejföl (2 dl biztosan, ízlés kérdése, én 5 dl tejfölt is el tudok képzelni bele)
liszt (1-2 ek)
3 pár virsli
A hagymát apró kockákra vágtam, majd olajon megdinszteltem egy pici sóval. Lehúztam a tűzről, és belekevertem a pirospaprikát. Rádobtam a csíkokra vágott kelkáposztát, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte, majd beleszórtam a köményt, és a majorannát is. Újra megsóztam, s félig megfőztem a káposztát. Én szeretem, ha nincs szétfőve a kel, úgyhogy beleraktam a virslit, két percig még forraltam, majd behabartam a liszttel elkevert tejföllel. Csak a végén daráltam bele a borsot, mert így sokkal jobban érezhető az íze. Egyszer ettem Frankfurti levest kefirrel, és egy pici citromhéjjal, úgy egészen különleges volt, kicsit korhelylevesre emlékeztetett.

8 hozzászólás a(z) “Frankfurti leves” című bejegyzéshez

Gyömbértea? Nekem Vadjutka ajánlotta, tavaly rengeteget segített. Immunbomba. Hozzá saját találmány: serpenyőben vékony olivaolajon megpírított barnakenyér fokhagymával. Frissen facsart narancslé.

Ani, megfogtál. 🙂
Már hajlik a levél, de még nem vesztette el a tartását teljesen.
És lehet kóstolni is, főleg a vastagabb száras résznél érezhető, hogy kívülről már puhul, de belül még nyers.

Vélemény, hozzászólás?