
Vasárnap fél négykor ébredtem. Kicsit nézelődtem, de nem mertem felkelni, nehogy felébresszem a családom. Még korom sötét volt, nyakunkon az ősz. Ha nem a második emeleten laknék, akkor biztosan lenne a kerítésem mellett egy pletyka-pad. Minden szép hajnalban kiülnék oda kávézni, figyelném a szomszédokat, hallgatnám a madarakat, és jól kibeszélném a történéseket. Persze ez a pad nem Pesten lenne, sőt nem is közelebb, mint 200km. Itt már gyors az élet, senki nem ér rá megállni a padomnál, de miért is tenné, hiszen én sem érek rá ott ücsörögni, de most látom csak, hogy reggelre el is lopták a padomat…
(Egyébként üzenem a barátnőmnek, akik 40km távolságra akarták megtalálni na vidék ízét, de most panaszkodnak, hogy csak hétvégén tudják a lábukat a hintaágyban lóbálni, és rossz az óvoda, hogy én megmondtam. Előre megmondtam. Nincs értelme. A vidék ott kezdődik, ahonnan már nem lehet bejárni dolgozni.)
Aztán felébredt a fiam, és bebújt közénk. Egy pillanat alatt elaludt, ellopva a takarómat. Nyitott ablak mellett negyed óra sem kellett, és majdnem lefagyott a lábam. Akkor találtam ki az ebédet. Hogy forró lesz, és csípős. Aztán forró és édes, és illatos, és mámorító. Közben felkelt a nap, és mézszínű fénybe borította a platánokat. Na jó, méz is lesz benne.
Lehetett hallani, hogy a kutyások már sétálnak, a nyárfáról már hullanak a levelek, behallatszik ahogy elszalad bennük egy kutya.
Délben már meleg volt, de azért jól esett a forró, csípős fejtett bableves, és a mézes gesztenyés grillezett füge.
Hozzávalók:
6 szem lila (nagy) füge
12 szem gesztenye
6 ek méz
3 ek konyak
2 ek vaj
fehéj
szerecsendió
A gesztenyéket megfőztem. Mirelit, pucolt, de nem gesztenyemasszát szoktam vásárolni, nem szeretek a héjas gesztenyével bajlódni, pedig megérné a fáradságot. Mikor megfőtt összetörtem, 2 ek mézzel, 1 ek konyakkal ízesítettem. Egy tűzálló forma alját kikentem jó vastagon vajjal, majd abba ültettem a tetején keresztbe négybevágott fügéket. Mindegyik közepébe tettem egy adag gesztenyemasszát, és leöntöttem a konyakkal elkevert mézzel. szerecsendiót reszeltem a tetejére, és rászórtam még egy csipet fahéjat. 10 percre grill alá toltam. Isteni őszi csemege.

8 hozzászólás a(z) “Füge és gesztenye konyakban” című bejegyzéshez
gjuci, nekem nagyon kell, de berlinből organizálsz füge-szüretet?
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – ennyi, a lenti három tálkára… nyam-nyam
És lírai az önvallomás 🙂
Eszter,
szerintem ha ezt minden napról így megírnád, persze mindig azzal együtt, hogy a déli nap milyen finomságba süt majd bele, akkor simán überolhatnád a Váncsa-féle szakácskönyvet. Pedig az sem semmi ám!:))
Anyámék kertjében óriási a fügefa, de nem nagyon szereti a fügét a családból senki. Ha kell valakinek, akkor szóljon, hátha öcsém/szüleim haverjai még nem szedték le.
De szépen írtál:)
És nyamisat főztél!Tegnap szedtük le a 3 szem érett fügét a fiúkkal, még van egy csomó kis beéretlen keményke.. Nem tudom most miért nem érte bw rendesen, talán túl hűvös volt a nyár.. Hátha lesz még belőle valami.
Padocskát majd a HÁZ elé:)) megyek péletyózni ha lehet, őszi estékre viszünk kockás plédet meg szúnyogírtót 🙂
Beatbull, az ősz mindig ezt hozza ki belőlem, tudod, elmúlás, ilyesmi 🙂
Szia Zsuzska! Majd tavasszal ha estleg arra járok. Vagy te erre jársz!
zsuzska sir zokog! Gesztenyeeet akarok, bruhuhuhu, Eszter fozze, azt akarom!!! Nekem is! (na jo, toporzekolni pl. nem toporzekoltam)
Mégis milyen könyvet olvastál elalvás előtt, hogy ilyen szép sorokkal vezeted be ma a receptedet? 😉
Izgalmas kombináció – Ditém imádja a fügét, úgyhogy jó eséllyel kerül megvalósításra 😉
NA VEGRE!
MAR AZT HITTEM SOHA NEM IRSZ, REMELEM UJRA KEZEDBE VESZED A KOHYHAKULCSOT. Bocs a csupa nagy betuert!
Miki