Kategóriák
Egyéb kategória

Hogyan ne csináljunk fesztivált?

Arról beszélgettünk a barátaimmal, hogy az összes magyarországi fesztivált el kell felejteni legalább három évre, hátha ennyi idő alatt történik valami nagy változás, és megint jó lesz kimenni valahová.
Mert mindegy, hogy hol vagyok, mindenhol ugyanaz a program, ugyanazok az árusok ugyanazt árulják: kürtöskalácsot szekéren sütve 1200-ért, töki pompost több néven 600-ért, zsíros kenyeret lilahagymával 300-ért, rosszízű csirkecombot jérceként, disznóhúsos hagymát hagymás malacként.
Persze mindenhol akad valami igazán jó kis zene, de addigra már bosszús vagyok, mert mindenhol nagyon durván a pénzemet akarják, nem várják meg, amíg én szeretném költeni, pedig ha jól érzem magam el jön az a pillanat is.
A porszívó és “biolámpa” forgalmazó akkor is lufit nyom a gyerek kezébe, ha nem akarom, és megsértődik amiért nem akarok az e-mail címemért és telefonszámomért cserébe autót nyerni.
Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a város melyik részén vagyok, a Millenárisban, a Városligetben, a Várban, Etyeken, a Művészetek völgyében, vagy Piripócson, minden tökéletesen egyforma! Ha bekötötték volna a szemem, és helikopterrel tettek volna le a fesztiválon, hát se az ételek, se az italok, se a zene, de legfőbbképp a programok alapján soha nem tudtam volna megállapítani, hogy hol vagyok!
Miért nem lehet valami helyi speciális programot szervezni? Miért nem lehet Juliska néni receptjéből pörköltet főzni 10 bográcsban? Vagy a szomszéd utcából a Kati néni isteni kapros-túrós pitéjét megsütni úgy, ahogy csak Piripócson készítik?
Én unom a töki pompost! Már ciki a lángos?
Persze, legyen egy fesztiválon pompos is, de lehessen már mást is kapni!
Tudom, mások meg a River Cottage mániámat unják, de nézze már meg egy fesztivál felelős, hogy milyen programok vannak arrafelé egy fesztiválon! Minden helyi, akinek van kedve, és van mit kóstoltatnia kitelepül. A helyi éttermek, bisztrók, kocsmák, borászok, pékek, sajtosok, hentesek, cukrászok és pékek. A HELYIEK!!!
Pont ezért a fesztivál ezerszínű, pezsgő, érdekes.
És hogy hogyan is kéne? Hát valahogy így!
És így: http://www.fosztival.hu/

91 hozzászólás a(z) “Hogyan ne csináljunk fesztivált?” című bejegyzéshez

Kedves Mindenki!
Sajnos a világ abba az irányba megy, hogy minden egyforma legyen, a rendezvények, az ételek, az árusok. Még a nevük is, fesztivál, pedig lehetne ünnep, találkozó, esemény, vigasság… az esemény hangulatától függően. Az ellenőrzés a hatóságok részéről nagyon durva. Egy ismerősöm magánterületen szervezett helyi főzőversenyt(szürke marhákkal foglalkoznak és annak a húsából főztek a helyiek) és azt árulták a látogatóknak, egyéb programok is voltak. 14 órakor megjelent a VPOP ( pedig csak hazai mesterek voltak a saját termékeikkel) az ÁNTSZ és az APEH kb. 50 ember és mindenkit szépen megbüntettek. üdv: Ági

szia eszter, sziasztok!
vida vera vagyok, én szervezem a fösztivált tordason, immár négy éve. tojáshéjjal a fenekemen kezdtem el az egészet szervezni (16 éves voltam), de amikor idén az fordult meg a fejembe, hogy hagyok egy év pihenőt a fösztiválnak, akkor a falu és a közösség kikérte magának és megmondták, hogy nem tehetek ilyet velük. akkor megértettem, hogy ha már elkezdtem és van akinek tetszik, akkor végig kell vinni. gomba mód nőnek ki a fesztiválok már a legkisebb falvakból is. szerintem ez nem rossz. valamiért igénye van most az embereknek erre. olyan értelmezést kapott szerintem ez a szó mára, hogy fesztivál, mint más nyelvekben a karnevál,fieszta, stb. olyan helyszín és idő, amiben-amikor mindent szabad. az ember csúszásokkal számol, lazasággal, mámorral számol. persze ezt is lehet jól csinálni. lehet barátságból, vidáman, jó pálinkával és az asszonyok által megfőzött vacsorával, meg lehet csipszesen, vébékásan, szemetesen, feszkósan. ez múlik egyaránt az emberektől (célközönségtől) a szervezőktől, a helyszíntől, időponttól, kocsmásoktól, polgármestertől, hatóságoktól. lazaság, minőség, megértés, mámor, nyitottság, de igényesség. azthiszem, ha egyszer tartanék fesztivál szervezői okjs tanfolyamot, biztos ezeket hangoztatnám:)

Sajnálom, hogy az Etyeki Pincefesztivál csalódást okozott, ugyanakkor meg is értem. Ez egy magánszervezésű, magánbevételű, teljesen magánszempontok alapján vezérelt esemény. Évek óta megy a huzavona, mivel a falu és az önkormányzat egy árva kanyit sem látott a haszonból. Az egészen biztos, másmilyen lehetőség volna, ha helyi szervezésben, helyiek rendezhetnék meg. A nénik örömmel, a lehető legfinomabb ételeket készítenék el és árulnák – csak éppen kettő perc alatt a nyakukon lenne az összes hatóság. Egyik évben az egyik helyi egyesület sütött lángost (finomat). Megtiltották nekik. Az Arwen által említett "babgulyásos" vagyok (köszönöm az elismerést), de én is csak azért lehettem nyitva, mert papírom van a falusi vendégasztal szolgáltatásra.

Véleményem szerint nem a fesztiválszervezők a hibásak, hanem a törvények, rendeletek stb. Amíg egy bográcsfőző versenyhez hideg-meleg folyóvíz+csatornázás szükséges (egyéb másról nem is beszélve), addig nincs miről vitatkozni. Állami akarat szükséges, hogy az ilyen események külön elbírálásban részesüljenek a hatóságoknál.

Nem értem, miért ne lehetne rendeletben kimondani, az önkormányzatok (behelyettesíthető bármivel) által szervezett ilyen-olyan fesztivál higiéniájáért felelősséget vállalnak, az egyes személyek pedig pl. 10 %-ot vállaltan befizetnek vagy egy alapba (falusi turizmus stb.), vagy az önkormányzatnak, illetve pár forintot helypénz címén.
Annyira egyszerű!
Amúgy üdvözletem minden olvasónak.

Kedves Eszter!
Néhány helybéli mester készít még sütővasat,amelyeken a megrendelő által elvárt mintákat, szövegeket jelenít meg.Merthogy , mivel a múltban jegyajándék volt,a sütővasak mintái mind különböznek egymástól, így más-más motívum jelenik meg a kész ostyán. Ezen vasak ára az alapanyag hiánya (nincs már lemezgyár településünkön) és az aprólékos kézműves munka miatt kissé borsos: 5-15 ezer forint.Másik mód a neten való vásárlás. Itt muzeális sütővasak vannak, csak bizonytalan, hogy a sok használattól jól zárnak e és megtartják e sütés közben a masszát(5-40 e. forintig láttam ezeket pl a vaterán).
Számomra , azonkívül, hogy ez egy finom népi étel, a vasak mintája igazán érdekes. Ezeket(168 db)megjelentettük egy kiadványban tavaly.Ide kívánkozik egy gasztronómiatörténeti érdekesség. A molnárkalács a római katolikus és evangélikus liturgiában szereplő szentelt ostya kései , népi továbbfejlődése.Gyűjtésünk során találtunk két olyan vas mintát is, amelyen helyi zsidó család motívuma található. Vagyis a szakrális tartalmat teljesen elhagyva, a zsidóság kedvelt édessége is volt a múltban!
Az öntöttvas sütő némileg hasonlít az eredetire, de szára kissé "elcsökevényesedett" (az eredeti 60-70 cm hosszú, 4-6 kg) Üdvözlettel: Tibor

Kedves Mindenki!

Andrea korábbi felvetését szeretném megerősíteni. Július 4-én rendezzük meg a II. Borsodnádasdi Molnárkalács Fesztivált, amelyen, a tavalyihoz hasonlóan, 6 helyi és 3 környékbeli civil szervezet tagjai készítik majd folyamatosan a vendégek számára, ingyenesen a népi süteményt. 2008-ban mintegy 5000 db fogyott egy délután.Árusítás nem lesz,viszont több órás folklórprogram igen.Igen különleges néprajzi érték, ugyanis a sütővasak mintái (jegyajándékok voltak), valamint a receptek családonként különböznek egymástól. Bővebb információt a napról, a város honlapján néhány napon belül, a népi süteményről a Borsodnádasdi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjétől kaphatnak az érdeklődők.
Szeretettel várunk minden kedves látogatót!

Gyertek-gyertek!! Ha esetleg a távolság miatt Gábornak nem fűlene a foga az utazáshoz, javaslom, kössétek egybe a programot egy hortobágyi látogatással, van állatpark az összes őshonos állattal, néhány száz méterre ott van a madárkórház, Emma nagyon élvezte mindkettőt. Ráadásul kisvonat visz körbe a halastavak között, közelről meg lehet nézni a madarakat. Erre sajnos nem volt már időnk, de 28-án szerintem fogunk egyet vonatozni.

…Két nappal később sok pozitiv élménnyel gazdagodtunk a Hortobágyon. A lovasnapok alkalmából a Mátai ménes területén sok kézműves árulta portékáit, közöttük a Virágoskút Kft. Akkor olvastam róluk először, mikor Vágó László méhész levelében írta, hogy ők árulják a biopiacon a mézét. Nagyon szimpatikusak voltak, sok féle feldolgozott terméket árultak, de lehet tőlük húst, zöldséget, gyümölcsöt rendelni. Érdemes a honlapjukat megnézni: http://www.viragoskut.hu. A rendezvények nincsenek frissítve, ugyanis tegnap azt is megtudtuk, hogy jún. 28-án nyílt napot rendeznek sok kóstolással, meg lehet nézni a gazdaságot, állatokat. Mi ott leszünk!

Eszter! Kár, hogy nem jöttetek tegnap a tokaji borfesztiválra, volt ott pompos, kürtős kalács 1000ft-ért(!), indiánok magnóval és zepter. Sajnos a kiállítók is az aljából egy-két kivétellel. De volt két kecskesajt árus, igaz Debrecenből és Nyíregyházáról. Az egész nagyon lehangoló volt, a fellépő együttesekről inkább nem beszélek. Délután viszont nagyon jól éreztük magunkat Aranyosban, megyünk máskor is!

Bocsánat, későn jöttem vissza: Zempléni Pistának üzem, hogy Bajna a település neve, ahol nemrégen megrendezték a 2. hagyományőrző Napot is. A főzőverseny a helyi rétessel augusztusban, azt hiszem, aug. 6. a pontos dátum. Majd írok róla a blogomban. :o)

olvasgattam olvasgattam, de nem talaltam az abanapokarol semmit. az a hely, ahol van faluebed es a helyiek foznek (foztek) sok bogracsban es akie a legjobb volt, az fogyott el leghamarabb…
aztan nehany evvel kesobb a kedv is elfogyott a fozesre, ahogy megnott a rendezveny latogatottsaga.

azt gondolom, h egyetlen modon lehet a fesztivalok gasztronomiajat emelni, ha ertekelik oket a latogatok. mondjuk egy mit ettel az iden nyaron blogon. azert azt tudni kell, h az fizet helypenzt aki tomegtermel es a helypenz pedig nem a lehuzas resze, hanem a programra vagy masra fordithato szuksegesseg.
hamar elfogy a lelkesedes es a jokedv is. sztem kicsit ossze van keverve a fesztival gasztro es a gasztrofesztival. bar az igaz, h ami ilyen nevvel futott, ott volt igazan ertekelheto a hiany.

en sok fesztivalon voltam kenytelen enni, de evek ota mar szinte csak a balatongrillben eszem. javaslok egy probat, bar penzbe kerul 🙂

Gábor! Egyetértek majdnem minden szavaddal. Ha az előző megjegyzésemből ez nem derült volna ki, azért keresem a gyöngyszemeket, mert én is szegényesnek és rossznak tartom a tömegnek tartott “fesztivált”.
Mi egyébként busszal mentünk (hogyan kóstolsz bort kocsival?), 900 a fesztivál retúrjegy, 20 percenként megy a Volán reggel 9től este 11ig, a benzinkútig, ahonnan gyalog két perc a párlatház :), valamint én a 800 forintot nem tartom soknak ezért a fesztiválpohárért (mondjuk sztem szebbet és igényesebbet még fesztiválon nem láttam – persze ez nem jelenti azt, hogy nem létezik), viszont minden másban osztom a véleményed. Bár gőzöm sincs, mennyi volt a töki pompos és a zsíroskenyér :), gondolom, nem volt olcsó. Én készítettem elemózsiát a tavalyi árakból és minőségből okulva, hátha nem találunk semmit, de végül csak reggelire ettünk otthonit a buszra várva. A boroknak pedig sztem minősége válogatja, voltak nagyon rosszak, azért sajnáltam, de egy jó borért belefér, elvégre nekik is meg kell rendezni valamiből a fesztivált – ha már nincs belépőjegy. (Ahol van, ott sem olcsóbb a kóstoló, ahogy tapasztaltam.)
Összességében valószínűleg nem volt jó a fesztivál, de mi ebből okosan kimaradtunk, és jövőre is így teszek majd, hátha többen jönnek rá, hogy ilyenre is van igény.

Kedves Eszter! Teljesen igazad van! Itt Miskolcon is teljesen tönkretették a Kocsonya fesztivált (is)! Az elmúlt 2 évben már szinte alig volt kocsonya, tele volt a belváros a sok pompossal meg hússütővel 🙁
De, hogy valami jót is említsek, május 1-én voltam a Görömbölyi lovas bemutatón. Alig volt hírverés, mi is csak egy ismerőstől hallottuk aki lovagolt. Egy darab kaja árus kevés annyi sem volt, egy sátorban árultak üdítőket, de szinte mindenki hozta otthonról a kis sörét, vizét, szörpijét, hozták a kis kockás plédeket, és szépen leterítették a diszkréten lócitromos legelőre. Olyan kellemes, családias program volt, pár óra, de nagyon örültem neki, hogy ott voltunk!!!

Panyoláról és kezdeményezéseikről
hallottál már? Minden adott és ügyesen gazdálkodik vele ,jól ki-
mérve a falu (-ra vissza és oda-
költözött csapat karöltve az ős-
lakosokkal). Helyiek sütögetnek,
főznek és aztán utaznak belőle,
mint nyugdíjasköri tagok, pálinka-
vonal, túrák, jó zenék (helyi és
ismertebbek is) Beszéljenek ők:
3w pont panyola pont hu

Arwen! Igazad van, mi is Etyeken jártunk és valóban gyöngyszemeket lehet találni a mellékutcákban eldugott portákon. De ezekre tényleg csak a kitaró felderítők bukkannak rá. Egy “normál” fesztiváljáró nem lát keresztül a kürtös kalács, töki pompos, hagymáshús halmokon.
A durva lehúzásról nem is beszélve. 800 Ft a parkoló, a parkolóból a faluba járó busz fejenként 800 Ft (igaz, ebben benne volt a faluban körbe járó kisbuszok ára is), 800 Ft az 1 db pohár. Magyarán 2400 forintot fizettem anélkül, hogy egy korty bort kóstoltam volna. Nem csoda, hogy sokan hoztak magukkal saját poharat. A kaja árak is borzasztóak, 250-350 ft egy szelet hagymás zsíros kenyérért?!?! Töki pompos 600-ért, kürtös kalács 1200-ért? Persze, lehet elemózsiát is hozni otthonról, vagy az ABC-ben vásárolni, mint ahogy azt sokan csinálták. A borok minimum 200 ft/dl árán már lehet vitatkozni, hogy sok-e, vagy kevés, de mondjuk ezért adtam ki a legszívesebben a pénzt.

Fel a fejjel, jön a SZAFT!
Július 3 – 5. Szentendre belvárosa
SZAFT – SZENTENDRE ART FESZTIVÁL
Képzőművészet, iparművészet, design – kiállítások és vásár, valamint társművészeti programok
Ez más lesz!

Érdekes, amit írsz. Alapvetően egyetértek, de attól tartok, a nagyközönség még nem érett meg a változásra.
Az én tapasztalatom a hétvégéről:
Etyeken évek óta kint vagyunk (szerintem van benne valami, ha az ember nem a tömeg után megy), idén a következőket ettük:
– kemencében sült malac (egészben, ki volt pakolva az asztalra, bácsi meg szelte róla a ropogós bőrét és omlós húsát) friss zöldfűszerkeverékkel, házi csalamádéval.
– szabadtűzön sült rablóhús hasonló kondíciókkal
– házilag érlelt krémes kéksajt-tál
– házi babgulyás (sétálunk a faluban, egyszercsak meglátjuk az egyik kapunál kiírva, bemegyünk, ott fő a bográcsban, szedünk amennyi csak tetszik, kosárban a friss kenyér, közben kijön a ház ura és felesége, szóval tartanak, történeteket mesélünk, közben paprikás-chilis minikifliket rágcsálunk)
Nem ettünk egyetlen töki pompost, sült kolbászt, hagymás húst sem. Persze ezeket én tudatosan kerülöm.

Etyekben egyébként idén én is csalódtam, de szerencsére nem halt ki belőle teljesen az érték.
Viszont csak akkor ajánlanám valakinek nyugodt szívvel, ha van türelme megtalálni ezeket. Mert mi jól éreztük magunkat.
(egyébként a “zene” alapján, ami felhallatszott a dombokra, a nagy része elég borzasztó lehetett)
Biztos lehurrogtok majd, de én valahogy mindig találok Etyeken valamit, ami miatt szerintem érdemes volt kimenni. Mondjuk ez sajna nem igaz sem a Felvonulás térre, sem a Várra, a Városháza parkra meg pláne.

Hajaj, akkor hàt a hiba a mi gépezetünkben van… 🙁 Ezen pedig csak az idő tud segíteni.
Meg sok-sok olyan ember, akik most itt kommenteltek vagy legalábbis osztották a bejegyzésben leírtakat! Én nagyon szurkolok innen is, hogy sikerüljön “fesztivált csinálni” és ha szükséges, természetesen segítek is!

“Malac be – hús ki” :-)))) Egyébként nem mondom, hogy nem kellenek az efféle vizsgálatok, de minden bizonnyal senkinek sem célja, hogy beteg állat húsával/romlott hússal etesse önmagát…
Az egyesuletesdi meg szerintem kitűnő követendő példa…lenne, s bár nem ismerem az otthoni lehetőségeket/szabályzatokat amik rájuk vonatkoznak, szociális szempontból tekintve szerintem nagyon sok embernek jó lenne ha úgy érezhetné, hogy tartozik valahová ebben az “elveszett világban”.

Igen, a disznóvágás kemény dolog lesz itt is pár év múlva, de pont a Rive cottage-ban (hol máshol?)nagyon tettszett, hogy mennyire streil egy ilyen dolog: malac be–> husi ki 🙂
Ahogy írog Gabbah, ezekhez az egyesületekhez könnyű csatlakozni. Nálunk nincsenek iylenek, vagy ha vannak, akkor arra szerveződnek, hogy hogyan juthatnának valamilyen támogatáshoz 🙁

Hangya, Eszzter, köszönöm, hogy gondoltatok rám, örömmel tölt el, hogy hatnak a beszámolóim! 🙂
ANTSZ problémák persze itt is vannak, szóval Juliska néni sajnos itt sem állhat ki a lekvárjait árulni. 🙁 Ezt kizárólag az engedéllyel rendelkező termelők tehetik.
Bármilyen ételt elkészíteni csak és kizárólag valamelyik helyi egyesület szervezésében lehet, és a bevétel is az adott egyesület kasszájába kerül. Persze itt ennek óriási hagyománya van! Minden faluban létezik legalább 8-10 egyesület, amelyekhez bárki csatlakozhat, és így lehetőség nyílik arra, hogy a különböző rendezvényeken a tagokkal együtt főzzenek. Szóval semmi magánakció. 🙂
Így persze érthető, hogy sok olasz minket irigyel, mert lassan már nincs is olyan falu Magyarországon, ahol ne lenne valamilyen főzőverseny, amelyen igen, Juliska néni is részt vehet, főzhet, kínálhat, akit akar, gyerekekkel, unokákkal körülvéve jól érzi magát.
Persze, most egy kicsit elnagyolva vázoltam fel a dolgokat, de tkp. ez a helyzet. Minden olyan alkalommal, amikor a két országot valamilyen szempontból összehasonlítom, a tanulság az, hogy TANULJUNK EGYMÁSTÓL! Nézzük meg, mi működik ott, mi működik itt, és rakjuk össze a legjobban funkcionáló dolgokat.
(Ja, és nyugalom! A biolámpás, az aprítós, és persze az indiánok is teljesen európai jelenség lettek mára! 😉 Minden vásáron jelen vannak….itt is. :-()
Ja, és még eszembe jutott valami az ANTSZ-szel kapcsolatban: épp tegnap olvastam valahol, hogy aki otthon vág disznót, (max. négyet szabad!), annak a vágás időpontját be kell jelenteni az önkormányzatnál, és állatorvost kell hívnia, aki minden egyes levágott sertésből mintát vesz. Persze valami adófélét fizetni kell mind az önkormányzatnak, mind az állatorvosnak a “munkáért”. Nem vághatnak disznót otthoni körülmények között pl. falusi vendéglátóhelyek és egyik olyan egyesület sem, akik eladásra szánják a levágott sertés húsát. Azon gondolkodtam, vajon mi magyarok hogy viszonyulnánk egy ilyen törvényhez? Aztán jót mulattam magamban, mert eszembe jutott PElikán elvtárs…:-)))))

Kb. 2 hete kürtőskalácsot sütöttem otthon, parázson. Mások szerint (és szerintem is 🙂 nagyon jól sikerült. Kiszámoltam, hogy 80 Ft-ba kerül darabja…

(És ha már írok: nagyon szeretem a blogodat, gratulálok hozzá!)

Eszter, szívemből szóltál! Már nagyon vágyom egy igazi fesztiválra, ahol nem csak lehúzni akarnak, hanem jól szórakozunk, finomat ehetünk és nem csak a sablonos, kürtös kalács és töki pompos van.

Üdv,

Berni

Bogácsról és a környékéről csak annyit, h remek kirándulós hely és szépséges pincesorok vannak arra. Hangulatos, még meglévő, nem tip-topra kiglancolt, hanem igazi nagyapaízű pincék ezek.

A bükkaljai boroknak pedig nagy szurkolója vagyok. Van ott potenciál, még ha nagyon sok munka is, h újból felhozzák magukat régi fényükhöz méltóan.

Kedves Eszter! Remek téma! Abszolút egyet kell értsek Veled és az előttem szólók nagyrészével. Egy kellemes csalódást azért megemlítenék: minden év májusában kerül megrendezésre Bogácson a vendéglátóipari szakközépiskolák országos főzőversenye. A zsűri általában neves magyar szakácsokból tevődik össze. Ottjártunkkor főztek remek slambucot, vörösboros szarvaspörköltet knédlivel és hasonló finomságokat. A helyiek pedig gigantikus kondérban gigantikus mennyiségű babgulyást készítettek, kísérőnek óriás pogácsa sült. Bogács a Bükkalja tájegység része, az ott termelt borok is finomak és remek a helyi gyógyfürdő is. Ajánlom mindenkinek! Egy nem bogácsi blogolvasó 🙂

Kedves Eszter,
ajánlom figyelmedbe a borsodnádasdi molnárkalács fesztivált, ami állítólag július első szombatján lesz. Egy molnárkalács sütővasakat bemutató könyv kapcsán idén hallottam róla először. Pontos infókat egyelőre én sem tudok, de szeretnék majd rá elmenni.

Na, nekem azt mondta a hülye jegyző a falunkban, hogy ilyet nem szabad. Komolyan, legszívesebben ráborítanám az asztalt! Most olvasok róla egy csomót, ha rákeresek a google-n.
Ezek a bürökraták csak hátráltatják az embert. Hú de mérges vagyok!
Köszi Eszter!

Igen Eszter, nagyon igazad van. River Cottage mániádhoz társ vagyok, én is mindig azzal példálózom. Itt a mi kis városunkban évek óta rendezik, most hétvégén is a grill fesztivált, ahol családok, baráti társaságok indulhatnak, főzhetnek. Évek óta több mint 100 csapat nevez. A grillsütőt a szervezők biztosítják, ma tudtam meg, hogy az idén már kemencében is lehet sütni.Erről már lemaradtam, pedig szívesen sütöttem volna akár pompost is! :)))) A kezdeményezés nagyon jó, sajnos lenne még mit finomítani rajta. Évekig egyik nagyon ismert énekesünk volt a zsűri elnöke, de évről évre részegebben elnökölt, tavaly már nem is őt hívták:))
A helyi piacon meg csak takarva, dobozból merik árulni a jó kis házi lekvárokat, kolbászokat….mert jön az ÁNTSZ, Apeh.:((
Több felkérést kaptam én is itthoni sütésre, vagy fesztiválokra, nem mertem elvállalni :((

Káptalantóti (Káli medence)határában működi vasárnap reggelenként egy piac, ahol a környékbeliek árulják terményeiket, termékeiket. Zöldséget, gyümölcsöt, kemencében sült kenyereket, szörpöket, sütiket. Na, ott lehet enni finom töki pompost! Már csak a zene hiányzik :).

A “terített asztal”-lal kapcsolatos információkért külön köszönet. Évek óta működtetünk egy kis vendégházat és már régóta szeretném az egyik falubeli fiatalasszonnyal összefogásban a saját főztünkkel kínálni a vendégeinket, ahelyett, hogy a – lássuk be pocsék, de ez egy másik történet – helyi éttermekbe kelljen járniuk.

Nos, szerintem a cikket a kommentekkel együtt el is küldhetitek az összes fesztiválszervező cégnek, minden falunak, és akkor legalább tudni fogják.
Eddig szerintem még senki nem szedte ezt így össze, hogy mit is akarnak az emberek, és mit nem.
én sokat tanultam, köszönöm.
(Sajnos a pénzszerzés nagyon nehézkes mifelénk, de nem lehetetlen!)

Egy polgármester Szablocsból

Pont most volt pár hete riport a (Kossuth) Rádióban, hogy bevezette vmi új jogszabályt, ÁNTSZ, stb. Aki rendez, az gyakorlatilag jogellenesen (ha nem vendéglő települ ki, aki vállalja a felelősséget).

Nalunk Faranciaorszgban szokott lenni a harom kis falunak falunapja. mindenki eladhatja a sajat elkvarjait, sajtjait, fuszereit, sot, versenyuk is van, igy a vasarlo tudja mit vesz. A falunak a bevetel 10 szazalekat adjuk oda este, es ebbol fedezik a kovetkezo evi költsegeket. En egy pici fuszerkeverekeket gyarto uzemben dolgozok, es ezen a falunapon egy nap alatt 3 heti forgalmat bonyolitunk. Nagyon megeri a falunak is, nekunk is.
Ilyenkor a termekeinket nem dragabban, hanem 15 szazalekkal olcsobban adjuk.
Nagyon messzirol is sokan eljonnek, es mindenki nagyon jol erzi magat mindig.
Eszternek igaza van, azert ertekes ez a nap, mert minden helyi. Ha nem helyi lenne, nem jonne le erte a parizsi haziasszony, vagy a berlini uzletember.

Csak mondom: nálunk, a faluban (40 km Budapestről) minden augusztusban van egy pörköltfőző verseny. helyiek vesznek részt, de jöhet bárki. Ott aztán fő minden a bográcsban.Mellette helyi borok, rémségesek is, meg jók is. És Etus néni rétese, a fő szám… Érdekel? :o)))Nincs töki pompos, de még zsíros kenyér se. :o)

Maximálisan egyetértek, Eszter. Nálunk 2 hete volt “vásár”, ami 3 napot jelentett. A színvonal kritikán aluli volt… Töki pompos volt. Kürtőskanlács volt. Na az egyetlen zalai jellegzetesség: a prósza is volt legalább. Sőt prószasütő verseny is volt. Kész csoda…
Emellett, egy helyen vehettél mangalica és szürkemarha kolbászt, szalonnát, és egy!!! kecskesajtos volt kint.
Volt kb. 3 borosgazda, meg 2 pálinkás cég. Ennyi.
Sehol egy pogácsa, sehol egy dödölle, semmi. Még zsíros kenyér sem volt!!!, pedig szerintem lila hagymával, újhagymával a világ legjobb borkorcsojája. (Regélhetnek nekem a sajtokról bor mellé, szerintem a zsíroskenyér és a pogácsa az igazi…)

Ugyanezt fogalmaztam meg magamban a rövid szombat délelőtti séta után. Egyszerűen szomorú és felháborító is.

Örülök, hogy írtál róla.

Balatonfelvidéken egyébként van egy klassz biopiac, vasárnaponként. Ott tényleg házi sütiket, lekvárokat, kecske- és juhsajtokat, kenyereket, mézeket vehetsz.

Az ország kulturális, gasztronómiai és turisztikai helyzetéréről, törvényeiről meg azok betartatóiról inkább egy szót sem szólnék, mert olyan cifrát és hosszút káromkodnék, hogy nem férne el a rublikában!

Flora, én imádnám a spanyol gasztroblogot! Szólj, ha elindítottad!

Én még mindig bízok benne, hogy működne ez is Magyaroszágon! Eddig egy olyan komment se érkezett, hogy van aki az ilyen fesztiválokat ne szeretné!
EJ: én támogatom az ugráló várat is, 20 perc nyugalom a szülőknek, de lehetne más alternatíva is, mint Sárospatakon a Bandi papó (?) nem vagyok biztos a nevében, aki bodza dudát készít a gyerekekkel, miközben az apukákkal hoatja magának a sört, és csak imádni lehet!!!

Érdekes ez a helyi dolog. Például Spanyolországban ez pont fordítva van, itt minden kis helység arra törekszik hogy legyen saját étele. Minimum egy saját sütije, édessége vagy sajtja minden provincianak/nagyobb városnak van.
Így alakulnak egyébként az ajándékok is, itt mindenhonnan helyi kajákat hoznak a turistáskodó spanyolok. Salamancából sonkát, kolbászt, Avilából “yemas de santa Teresa”-t ami egy tojássárgájából készült édesség, Toledóból marcipánt. Ezenkívül ha mész valahova az elsö tanács az, hogy egyél valami helyi tipikus ételt. Segiviában Sült malacot, Asturiasban Fabada-t ami egy babgulyáshoz hasonló egytálétel, Galiciában a tenger gyümölcseit, Andaluziában a sült tengeri halakat. Mivel már elég régóta élek itt ez valahogy természetessé is vált. Egyébként pont emiatt itt az országon belül nagyon dívik a gasztroturizmus is. Az emberek egy egy tál ételért képesek 600 kilometert is megtenni, ha már ott vannak meg is szállnak, eltöltenek így egy hétvégét, bevásárolnak egy csomó helyi süteményt a családnak és hazamennek. A fesztiválokra kivonulnak a helyi nagyobb éttermek és a legközkedveltebb fogásaikból csinálnak mini verziókat amiket viszonylag olcsón adnak, kis borral kis ezzel azzal.
Aztán vannak a sajtfesztiválok, de az már tényleg kifejezetten gasztrofesztivál, az is nagyon izgi. (közben születik megfele bennem a gondolat hogy írhatnék spanyol gasztroblogot 😀 Nem is rossz ötlet talán.) Na szóval lehet ezt másképp is csinálni, és sokan meg is élnek belöle.

azt gondolom vhol itt lehet és itt kell elkezdeni a dolgot.

a rendezvéynszervező falusi sablonokról írtakkal egyetértek. leginkább borfesztiválokra járok, de ezek miatt vagyok csak szomorú igazán. és inkább iszom rosszabb bort, csakhogy tudjak beszélni a egy kevdes borásszal, vagy enni a felesége főztjéből.

ekkorjoz:
A kihívás sztem mindenképpen az, h hangzatos rendezvényen is tudjunk háziasat, emberit, közvetlent és finomat adni emberséggel, kedvességgel, ráadásul tisztességes áron.

Nekem ilyen a Mangalica Fesztivál, ahol elkötelezettségem ellenére persze:
– legalább annyi a rossz áru, mint szeretett tájamon a rossz bor (Tokaj)
– legalább annyi a haszonleső kereskedő, mint egyéb helyen, jóllehet tisztességes mangalicást is találni és nekik sokat jelent (elsősorban lélekben) a ’feszt’
– legalább annyi az ingyenélő igénytelen ember, mint más tömegrendezvényen.

A fentiek ellenére jövőre is megyünk és asztalt foglalunk, és főzünk vmi újat. Idén a kurkumás pörkölttel nem lettünk dobogósok, mint tavaly, pedig isteni (bár elismerem, szentségtörésnek ható innováció) volt.

Persze tavaly is szakács barátunk nyerte az aranyérmet.
Mondjuk jogosan, ui. a körülmények ellenére:
– cserépben hozta a fűszernövényeket és nem zacskós szárítottal egyszerűsítette az életét (mellesleg az asztalon szépen díszlettek a növények)
– hagyománytiszteletből nem fűszerpaprikával, hanem zöldfűszerrel, csomborosan készítette
– a helyszínen, asztalon gyúrt (aznapi átlaghőmérséklet 6 celziusz fok körül volt!) és helyben szaggatott nokedli körettel tálalta
– tiszta köntösbe átöltözve a nagymamája 100 éves fehérporcelán tányérjába téve vitte a zsűri elé a kóstolóüt, melyhez
– hozzá illő fehér(!) bor, egy pohár badacsonyi kéknyelű kínált

Persze ha már ételek és kínálás, meg borok, a – Fűszer és Lélek után szabadon – a lélek sem maradhatott el, ui. megfizettek egy cigányprímást, aki egész nap az asztaluk mellett húzta a szárazfán…

Ilyen körülmények között persze nem csoda, ha édesapám gönczi barack pálinkája és a közös nótázás mellett gyorsan nagy barátságot kötöttünk egy kálvinista kommandó tagjaival. A Református Szeretetszolgálat vezetőjével apukám azóta is kapcsolatban van, nemsokára egymást látogatják meg, sőt, hetven felé közeledve email-eznek! 🙂

Lássuk, hogyan is működik ez:
A falu (kisváros) felkutat egy régi szokást, ami főleg gasztronómia körül forgott. Összekínlódnak rá valami minimális forrást, elindulnak mindenféle pályázaton (ami többnyire utólag téríti meg a költségek töredékét), próbálnak egyezkedni a médiával, hogy legyen valami hírverés a falunap-fesztivál körül.
Programot kizárólag tévéshírességgel tudnak elképzelni, az összes tehetségkutatón befutott sztár a falunapokból él.
Nekem Caramel majdnem szomszédom volt, bírom nagyon, de akkora összeget kérnek az ügynökei, amit egy kis falu soha nem tud kitermelni.
Mit tehetnek: beengedik az összes létező vállalkozót, aki hajlandó kifizetni a helypénzt.
Mi is szervezünk Óballán falunapot, és törekszünk arra, hogy kézműves dolgok, háziméz, lekvár, szőttes domináljon, de ha nincs ugrálóvár, akkor azonnal jön a kritika, ez van.
És a sztárvendég Berecz András, a király.
http://indafoto.hu/ekkerjoz/oballa/slideshow

Persze, mindenhol még én se jártam! 🙂
Ekkerjoz, pont a kistelepülések önkorményzatai törkedhetnének arra, hogy nem adnak ki engedélyt a töki pomposnak, de a Marikanéni süthet rétes, és fizethet érte helyfoglalást.
Jaj, az indiánokat ne is említsd!!!
Sikítani tudnék tőlük! És már magnóból nyomják…

A kezdeményezésünkrôl az összes más megyei falusi vendégfogadónak adtunk hírt. Egymás után jönnek azóta is a megkeresések, hogy be szeretnének kapcsolódni a tevékenységi kör gyakorlatába és kíváncsiak a tapasztalatainkra. Ahhoz, hogy a falusi vendégasztal elterjedjen, az kell, hogy minél több ötlettel keltsük fel az érdeklôdôk figyelmét. Az volt a tanácsom, hogy minden hónapnak legyen valami sajátossága. Az ötletet a Lila Akác vendégház valósítja meg, ahol a mezôgazdasági termékek feldolgozása által újabb és újabb kínálati elemeket alakítottak ki. Atovábbi ötletem az volt, hogy körutazásra csábítsuk a vendégeket. Magam egy autós túraajánlatot adtam közre, mint javaslatot. Ezt finomította egyesületünk titkára, Pozsgai Ágnes. Az ötletet továbbgondolta és kerékpáros Balaton-felvidéki körutazás gondosan kimunkált programját hozta össze Hajdú Ágnes. Tagjaink a könnyed franciás salátától a finom borral kísért bográcsos ételig sokféle finomsággal várják a kiépített, illetve a kisforgalmú kerékpárutak mentén a vendégeket. Az egyesületünk és szövetségünk weboldalán állandóan aktualizáljuk a programajánlatainkat. Szeretnénk, ha az országban minél többen csatlakoznának a falusi vendégasztal és a programgazda tevékenységhez. Ezáltal a magyar turizmusnak olyan színfoltja alakulhat ki, mely által a legkisebb településen is lehet általa boldogulni. A csodálatos magyar zöldségek, gyümölcsök és a falusi portákon nevelkedô háziállatok húsának zamata érték. Ennek bemutatása és a hagyományok ápolása a célunk. Általa olyan kincs jöhet létre, melyet megôrizni mindnyájunk feladata lehet. Ennek következtében sok-sok család élvezheti az ételek elkészítésének módját és a közös tevékenység során életre szóló barátságok is kialakulhatnak. SIPOS JÁNOSNÉ a falusi vendégasztal ötletgazdaasszonya, a Falusi Turizmus Veszprém Megyei Egyesületének elnöke

A Falusi Turizmus Veszprém Megyei Egyesületérôl az utóbbi években fôképpen a 2007 nyarán megjelent kormányrendelet kapcsán lehetett, lehet a legtöbbet hallani. Hiszen egyesületünk kezdeményezte a jogszabályt, amelynek egyik eleme a falusi vendégasztal szolgáltatás, és elsôként fogott össze, hirdetett meg sajátos falusi programokat ennek segítségével. A jogszabályt éppen jelen sorok írója kezdeményezte 2003-ban. A franciaországi tapasztalatok alapján az volt a célom, hogy a helyben megtermelt mezôgazdasági termékek a vendégek asztalára kerülhessenek. Addig ugyanis csak akkor étkeztethette a vendéget a falusi vendéglátó, ha az ott is aludt nála. Szerettem volna, ha ezáltal sok olyan embernek nyílt volna módja jövedelemhez jutni akinek nincs lehetôsége más munkát vállalni. Emellett azt is kezdeményezetem, hogy az étel elkészítésének módja is lehetségessé váljon. A falusi vendéglátást szabályzó rendeletet anyaszervezetünk, a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége nyújtotta be a jogszabályalkotókhoz. Hosszú, kitartó lobbyzás eredményeként végü megszületett a törvény, mely l5 székig teszi lehetôvé a vendégasztal szolgáltatást és 400 000,–Ft évi bevételig jelent adómentességet. Így új turisztikai termék jöhetett létre. Ajogalkotók viszont sajnos nem egy buktatót benne hagytak a jogszabályban. Példának okáért, eddig a magánszem é l y, a falujában jelentkezhetett be szállásadónak. A falusi vendégasztal szolgáltatónak viszont a kistérség jegyzôjéhez kell, hogy bekopogtasson. Volt úgy, hogy hónapokig ment a huzavona az önkormányzatok között, melyikük az illetékes. Több tagunk ezért nem kezdhette meg a tevékenységet, csak jóval a jogszabály megjelenése után. Azután ott van az a probléma, hogy a hatóságok közül csak az önkormányzat és az APEH-illetékes a vendéglátók bejegyzését illetôen. Ehhez képest más állategészségügyi és ÁNTSZ hatóságok véleményét is kérik a kistérségi önkormányzati munkatársak, kételkedve a jogszabály alkalmazásának egyszerûségében. Mi voltunk tehát az úgynevezett állatorvosi ló, amelyen az indulás minden gondja, betegsége megmutatkozott. De szerencsére ezzel párhuzamosan az elsô sikerek, örömök is a mi megyénkben mutatkoznak meg. A karácsonyi elôkészületek jegyében ajánlottam a tagjainknak, hogy állítsunk össze sajátos, karácsonyi kínálatsort. Addigra már öt tagunknak sikerült elintéznie a hivatalos bejelentkezést, ezért ôk voltak az elsô fecskék. Tájékoztattuk a sajtót és az interneten is megjelentettük a programokat. Az elsô érdeklôdôk, akik fizettek is a meghirdetett szolgáltatásokért, egyesületünk www. b a l a t o n . h u / f a l u s i t u r i z m u s weboldalán találták meg az információt és kerekedtek fel a közeli városból, hogy megízleljék a Kemenes porta kemencében sült ételeit. Több sajtóorgánum foglalkozot a programmal.

Nekem a -Fesztivál a barátokról szól, a Kevi-Juhász, Csabai-Kolbász, Miskolczi-Kocsonya. Addig jók ezek, amíg nem lesz belőlük brand, lásd Mangalitza-Fest, vagy Octoberfest.
Onnan már csak a lehúzás számít, akármilyen jók is a lelkes amatőr versenyzők.
Ha nem volnának a haverok, menne a fene fesztiválra, kattanós rekamiét, meg indiánzenészeket kerülgetni (az enervált pónikról nem is beszélve).
Egy dolog azért fontos: a kisebb önkormányzatoknak nemigen van más bevételük egész évben.

A köjál bekaphatja!
Létezik a “terített asztal” (Nem a shulan aruch-zsidók kedvéért), amihez csak a jegyző jóváhagyása szükséges, és évi 1,5 M forintig adómentes az ebből befolyó jövedelem. Ezt pont arra találták ki, hogy egy egyszerű vidéki háziasszony is tudjon kóstolót tenni a vendégek elé. Mondjuk ezt meg a Magyar Turisztika rt-nek kéne mindenhol reklámozni!
Hallott már róla valaki?

Pappito, de egyszerűen nem hiszem el, hogy ami működni tud mondjuk 50 emberre, azt miért kell elrontani, ha már 51-et várnak? A céges bulik, ahol előre megváltott kajajeggyel lehet a különböző csapatok által főzött ételekből vásárolni, azok mindig jó hangulatúak. Csak nagyobb helyeken szertnék, ha ndk-s turistává változna a tömeg.

Lorien, nem elrontják, fejlesztik 😉

Anno a kapolcsi buli bája az volt, hogy a helyi nénik kiültek a házuk elé és árusították az sk lángosukat és a palacsintájukat, sk lekvárjukkal megtöltve…Aztán a köjál letámadta őket.
(Kb. 6 éve nem megyek már oda.)

Telkjesen igazad van, mindenhol egyenkaja, egyenpia és lassan egyenprogram, egyenharács. Már évek óta messziről kerülöm a fesztiválokat. Tavaly véletlen bekeveredtünk Kapolcsra, szinte undorom volt.
Tényleg jó lenne, ha valaki észbe kapna végre, de leginkább a fogyasztóknak kellene tiltakozni, bojkottálni. Most ha van valami értelmes kezdemény, szinte biztos, hogy rákövetkező évre elrontják.

a töki pompos vacak és drága. a tisztességes lángos viszont kiváló.
a kürtőskalács a világ lehúzása ezerkettőért. amióta én élek ezeken kívül semmi értelmeset nem lehet enni fesztiválokon. az egyetlen jó amit elmondhatok, hogy legalább tökimpompos nem volt eleinte.

most két eset van: vagy belátjuk, hogy nem értünk a vendéglátáshoz vagy nem. B verzió esetén maradjunk a tévé előtt.

Igen, erről már én is hallottam, igaz New york-i étteremmel, de azt azért nem szabad elfelejteni, hogy 30 -50 főre nm ugyanaz főzni.
Igaz, ha lenne konyhalány, meg hatalmas konyha nem csak 2-3 literes fazekakkal, akkor persze működne, méghozzá nagyon jól.
Jöhetne a sok jó leves és egytál étel, igazi fesztivál fogások!

Gondoltunk rátok a VIP kóstoló című plakátnál 🙂

Eszter,

Amit írsz azzal – mennyire meglepő ezt közöttünk 🙂 – teljesen egyetértek.

Ezért én – a főzni inkább nem, mint alig tudó – arra buzdítok mindenkit, hogy kutassuk fel a régi konyhai ismereteket, nagymamák, nénikék és ismeretlen idősek tudását, amíg ők élnek.

Egyik kedvenc gasztrotanárom mesélt egy – szerintem idehazai is megvalósítható – toszkán megoldásról. Történt vhol, hogy a helyi, nagy dirrel-durral beharangozott étterem Michelin csillagos szakácsa késett a megnyitóról. A váratlanul kényszerhelyzetbe került szervezők nem tudtak mit tenni, felkérték a falu egyik ismert házaiasszonyát, főzzön vmit a vendégeknek. Aztán láss csodát, az asszonyság főztje nagyon is elnyerte a tetszésüket, így további házias ételt kértek tőle. Másnap a felkérés nyomán egy másik asszonyság hagyta el az otthoni sparheltet és állt étterem tűzhelye mellé. És így tovább, mindennap más háziasszony.
A „La cuccina della mamma” (mama konyhája) gyorsan annyira népszerűvé vált, hogy szóltak a Michelin csillagos szakácsnak, nyugodtan törölje a toszkán utját.
Azóta is minden nap más asszony főz heti rotálásban a konyhán és e megoldással külön stílust teremtettek a gasztrokultura tekintetében sivárnak nem mondható olaszhonban és máshol is átvették az ötletet.

Vmi ilyesmit idehaza annyira jó lenne, hisz remek háziasszonyaink vannak és az ország sokféle táján sokféle finom ételt főznek-sütnek naponta.

A helyi éttermek, bisztrók, kocsmák, borászok, pékek, sajtosok, hentesek, cukrászok és pékek. A HELYIEK!!!

Vannak nálunk ilyenek? Tudom, márt ezt is feszegetted, és tökéletesen igazad van! Menj el fesztivál szervezőnek! 🙂 Csak nehogy megöljön a tökipompos maffia! :))))

Zoli

Vélemény, hozzászólás?