Kategóriák
Egyéb kategória

Finománia

Mirelle határozott utasítása ellenére se tudtam hamarabb megírni a posztot, pedig igazán igyekeztem, de egyszerűen fejemre nőnek a dolgok mostanában.
Múlt hét pénteken három órányi alvás, eltévedés és egy órás késés után egyszer csak egy eperföldön találtam magam Tahitótfaluban, egy kosárral a kezemben.
A főzőtanfolyam bevezetéseként magunk szedtünk epret, ami nekem nagyon jól esett, kicsit magamhoz tértem mire visszaautóztunk a Rosinante fogadóba.
Mivel a napról már két beszámoló is született mások tollából, ezért azokat nem ismételném, inkább csak a saját élményeimet írnám le.
Szerintem ezt a főzőkurzust olyan fiatal családok élvezik majd igazán, akiknek van egy (vagy több) 3,5 évesnél idősebb gyerekük, anyu vagy apu imádnak főzni, szeretnének egy nagyot pihenni, jókat enni, meginni pár pohár bort vagy sört, jókat sétálni, de közben valami aktív pihenésre vágynak.
Persze mehet a 20 éves szingli is, de neki az a sok extra nem fog semmit jelenteni, amit mi igencsak kihasználtunk. Viszont ő is sok élménnyel és új tudással fog hazatérni.
Kezdjük rögtön Kata nénivel, aki a konyhán dolgozik “hétköznap”, de fantasztikusan ért a gyerekek nyelvén, olyannyira, hogy én Dávidot csak néha láttam, amikor elviharzott mellettem Annával, vagy Zsófival, különben tésztát kevert, lekvárt kanalazott, süteményt sütött, és olyan jól viselkedett, hogy a szám is tátva maradt!
Így aztán a férjemnek nem kellett rá folyamatosan figyelni, hanem ücsöröghetett a napon, olvasgathatott, és ihatott egy italt, sőt, pancsolhatott a gyerekekkel, miközben én kacsamellet sütöttem, vagy spárgát pucoltam.
Nekünk ez a program valódi telitalálat volt ugyanis nálunk állandó konfliktusforrás, hogy én nem tudok megülni a fenekemen, egész hétvégén történnie kell valaminek, Dávidot igyekszünk értelmes programokkal szórakoztatni, Gábor viszont péntekre általában már teljesen antiszociális, és ha lenne egy barlangunk tűzzel, akkor egész hétvégén ott ülne és a tüzet bámulná.
Bár a tervezett programon “bejáró” vendégként is részt lehet venni, én ajánlom, hogy tervezzétek ott alvósra, akkor lehet igazán jót pihenni, feltöltekezni a jó levegőn.
A FINOmÁNIA-programnak és a szervezőknek saját blogjuk is van, érdemes nézegetni, jó kis receptekkel, írásokkal. Sőt, itt a többiek élménybeszámolója is fent van egy helyen.
Ha kedvet kaptál itt olvashatod a soron következő programokat.
Csak ajánlani tudom, hajrá!

15 hozzászólás a(z) “Finománia” című bejegyzéshez

Eszter, köszönöm, csak mert szívemhez közeliek sokan a szigeten. A túlzásért elnézést kérek Tőled.
Kézcsók: Benikuty(Gábor)

Gábor(másik), Ági, tahó aki tahózik, paraszt pedig lennék, igaz szívemből.:)

Benikuty, nem gondoltam, hogy bárkinek ennyire a lekébe taposok egy ilyen kijelentéssal, hogy Tahiban szedtem az epret, de az az igazság, hogyha a táblát nézzük, se Tahi se Tótfalu nem létezik.
Úgyhogy a kedvedért kijavítom Tahitótfalura, bár szerintem kicsit eltúloztad a kirohanásodat, egy a lényeg, igazad van, nem Tahiban jártam, de nem is Tótafaluban, hanem Tahitótfaluban.

Kedves Eszter, remélem másban nem vagy ennyire figyelmetlen, és akaratlan bántó.
Valaha volt két község, Tahi és Tótfalu. Utóbbi a szigeten, különleges talajának köszönhetően kiváló éléskamrája a fővárosnak. Aztán valahogy egyesítették őket, Tótfalu bánatára a jellegtelen Tahival.
Ha Te akár zsebkendőnyi eperföldet is találsz utóbbi helyen én megeszem a kalapom, egyben kérlek, próbálj kisebb elefántként viselkedni.
Talán menni fog.

“Gábor viszont péntekre általában már teljesen antiszociális, és ha lenne egy barlangunk tűzzel, akkor egész hétvégén ott ülne és a tüzet bámulná.”

Ajvé, én vagyok a férjed? 🙂

Fentieket a nejem is mondhatta volna 🙂 De örülök, hogy nem csak én vagyok ilyen, hanem a nejemen kívül mások is kifogták 🙂

Kedves Eszter!

Nagyon örülünk, hogy ilyen jó élményekkel távoztatok. Legközelebb Gábornak szívesen rakunk egy kisebb tüzet, hogy kedvére merenghessen, amíg te főzöl, és Dávid a többi gyerkőccel torbézol! 🙂 Nagyon szépek lettek a fotók is!!!! Üdv, a FINOmÁNIA kis csapata

Vélemény, hozzászólás?