Kategóriák
Egyéb kategória

Jamie Oliver-Ministry of Food

Elkezdte vetíteni a Spektrum tv a Ministry of food-ot, magyarul Főzz otthon Jamie-vel című sorozatát.
Egyszerűen nem hagy nyugodni az első rész! Jamie Rotherham-ba megy, ami nem éppen a leggazdagabb városa Nagy Britanniának, ott hirdetést ad fel, amire mindössze 300 ember jelentkezik, és kiválaszt közülük párat.
Nemrég olvastam Ozvald Anita beszámolóját a londoni munkájáról, és nagyon megragadott egy mondata, miszerint olyan volt Londonban élnie, mintha a közeli jövőben lenne.
Végig ez zakatolt a fejemben, miközben néztem a filmet. Rémisztő volt!
Persze a szereplők az alsóbb társadalmi osztályból kerültek ki (van benne egy nyolcvan körüli bácsi is, őt nem tudtam besorolni), többen 22-23 éves lányok, akik legalább tízzel többnek néznek ki, soha nem dolgoztak, és segélyből tartják el a gyerekeiket.
Az egyik lány annyira természetesen mondja, hogy ők segélyből élnek, mintha azt mondaná, hogy ő egy multinacionális cég alkalmazottja.
Ha London a közeli jövő, akkor sajnos Rotherham is az. Segélyből itt soha nem tart majd fent egy lakást szerintem senki, sőt plazma tv-je se lesz, de az biztos, hogy nincs messze, amikor az anyák már egyáltalán nem tudnak majd főzni! És ez nem azt jelenti, hogy nem tudnak elkészíteni mondjuk egy töltött káposztát, hanem azt, hogy fogalmuk sincs mit jelent az, hogy összevágni egy hagymát. Nem tudja, hogy meg kell-e pucolni előtte, vagy meg kell-e mosni. Egy másik angol sorozatban a hölgy miután felkockázta a hagymát, bedobta egy szűrőkanálba, és folyóvízben megmosta.
A szereplők érzik, hogy nem jó amit csinálnak, hogy nem lehet csak chipsen élni, vagy a gyereknek öt éven keresztül kebabot venni a sarkon, és esténként a földön megenni evőeszköz nélkül, de nem tudják mit kéne tenniük. Nincs mintájuk, mert már az édesanyjuk se főzött soha!
Legjobb példám a totális gasztronómiai elbutulásra a saját nagynéném.
Wales-ben él, eredetileg olasz. Esküszöm, hogy harminc éve úgy főzött, mint egy séf. Most nyáron hozott Knorr “alaplét”, amit pici tégelyekben árulnak a hipermarketben. Szerinte nagyon praktikus, mert nem olyan egészségtelen, mint a kocka (hihihi), de nem kell fáradni az alaplével.
Ebből főzött rizottót, amibe tett a legolcsóbb debreceniből és egy kis rettenetes félédes gagyi német bort is. Volt a tetejére növényi sajt, mert az kell rá…
Tehát Jamie-nek nincs könnyű dolga a tervével: megtanít 10(?) embernek 10 receptet, akikkel megígérteti, hogy ők is megtanítják ezeket másik tíz embernek, és így tovább, és így tovább.
A végén pedig minden rotherhami lakos tud majd tíz étel főzni, boldogan élnek amíg meg nem halnak. Ezeket a recepteket elvben (szerintem gyakorlatban is meg lehet tanulni 24 óra alatt)
Az ötlet jó, hiszen ha valaki tíz ételt el tud készíteni, az szerintem már ötvenet is tud, és onnan kezdve megoldódott a probléma.
Csakhogy a szereplők nem abból a társadalmi rétegből valók, mint Jamie. Egyszer az egyik lány könnyek között közli, hogy nem működik nála a főzés, mégis továbbra is bolti kebabbal etetné a lányát, mert nincs pénze, pedig már az ékszereit is a zaciba adta.
Jamie nem tud mit mondani, és bevallja, hogy ő egy másik világból jött, egyszerűen elképzelése sincs, hogy mit lehetne tenni.
Nekem se lenne. Mit mondhatnék? Hogy a kebab se olcsó, vagy hogy az egész életük minőségéről van szó?
Én elhiszem, hogy van olyan, amikor nincs pénze az embernek minőségi élelmiszerre. De ennek ellenére talán formálható úgy a közízlés, hogy mindenki megtegye ami tőle telik. Hogy egy nap egyszer legalább együtt egyen a gyerek a szüleivel. Nem baj, ha nem steak van szerdán vacsorára, mert egy paradicsomleves is tökéletes. De addig ne szóljon a tévé, és beszélgessenek. Remélem az a hülyeség már kiment a divatból, hogy csöndben kell enni, mert magyar ember evés közben nem beszél! Mert milyen egy csöndben elköltött vacsora? Brr! Akkor inkább nem eszek!
És még valami, amit már egyszer írtam: a gyerekek nagyon sok mindent tanulnak a közös főzésből. Megismerik az alapanyagokat, megtanulnak főzni, megismerik a családi legendákat, ugyanis a családi történetek sokasága kötődik valamilyen ételhez. És nem utolsó sorban logikus, összetett gondolkodásra, jó problémamegoldó képességre tanít.
A receptet előbb el kell olvasni, hogy aztán lépéről lépésre elkészítsük. Tudni kell mi lesz a befejező mozzanat, és akkor nem járnak majd úgy a gyerekeink, mint az egyik lány a sorozatban, aki egy mocsoktól ragadó konyhában próbálja felfogni azt a receptet, amit előtte már közösen lefőztek, de egyszerűen nem megy neki!
Remélem idáig soha nem jutunk!
Ha nekem kéne 10 ételt meghtanítanom, és azzal az útjára bocsájatnom valakit, akkor ezeket tanítanám:
Gulyásleves
Húsleves maceszgombóccal
Zöldbabfőzelék
Fasírt
Chiles en Nogada
Könnyű citromfelfújt
Pikáns csicseri
Tökéletes Baguette
Tökös lecsó
Csokis keksz
Szerintem ha ezt valaki végigfőzi, akkor már csak finomítani kéne a tudásán. Egy magyar családnak szinte mindent el tudna készíteni.

71 hozzászólás a(z) “Jamie Oliver-Ministry of Food” című bejegyzéshez

Az első lépés szerintem a spórolás felé ha az ember annyit vesz, amit elfogyaszt. Kezdő konyhaművészként ez szinte lehetetlen, mert biztos, hogy jó néhány alapanyagból és/vagy kész ételből annyi marad, hogy ki kell dobni sajnos.
Én jelenleg Lyonban élek. Itt is tobzódunk a jobbnál jobb minőségű friss árúban a boltban. Akár az auchanban is bevásárolhatsz. És ami érdekes, hogy nem vagy nem annyival drágább mint otthon. Így könnyű jót főzni. Jó lenne ha otthon is így lenne.

A dolgozós villanypostámba az elmúlt időszakban már többször is megkaptam azt a levelet, melyben fényképeken láthatunk családokat a világ minden részéről, s előttük a heti elfogyasztott élelmiszer s annak az ára. Nem tudom, hogy mennyire hiteles, de ebből az derül ki, hogy a "fejlett" nyugati országok lakói nagyon sokat költenek kajára, ami igazából nem is kaja. Csillogó-villogó csomagolt szemét.
Érdekes módon Dél-Amerika, Afrika, Közel-Kelet, valamint Ázsia lakói sokkal jobb minőségű ételeket esznek. Még az a fekete-afrikai család is, akiknek mindössze néhány dollárnyi alapanyag jut egy hétre (kukorica, száraz borsó, maniókaliszt, nagyon kevés hús…). Ami még szembeötlő volt, hogy míg a gazdag nyugati családok előtt a készkaják, cukros üdítők, stb. sorakoztak, addig a szegényebbek előtt a természetes alapanyagok.
S a tragikus ebben az, hogy ha megtehetnék anyagilag a "csóróbb" famíliák, akkor valszeg ők is a dzsuvát ennék.
Lehet, az a baj, hogy az ember alapvetően nagyon lusta?

A Chile en Nogada-val jó magasra tetted a lécet, igazi gyarmati túlbonyolított recept, cserébe a világ legjobb étele, mélységesen egyetértek a szerepeltetésével 😀
Anna

Tacos Locosban van ehető konzerv poblano, ha nekifutsz még egyszer, érdemes azzal, nagyon más a végeredmény, édes-húsos-csípős-fűszeres a poblano

És akkor még nem is esett szó az allergiásokról. Erre mifelénk (New Jersey, de gondolom máshol is) egyre több gyerek szenved valamilyen ételallergiától : diófélék, szója, tojás/tej/gabona meg persze a nem tul sokat hangoztatott de gyakori ADALÉKANYAGOK. A szülök ezen a ponton már kénytelenek mindent maguk késziteni (sokan még a kenyeret is otthon sütik) mert sok esetben szó szerint a gyerekük élete függ tőle. Tapasztalatom szerint -sajnos- akinek nem életbevágó, az nem mindig veszi komolyan pl. az adalékanyag érzékenységet, csak legyint és adja tovább a gyerekének a csomagolt kajákat.
A másik dolog amit szeretnék megemliteni, hogy az utóbbi 3-4 évben szülői kezdeményezésre a környékbeli állami iskolákban veteményeskerteket hoztak létre, pontosan azért hogy ezt a folyamatot (ti. hogy a gyerekeknek FOGALMUK sincs honnan jön a kaja) megforditsák! Szülői segitséggel. de a tanárok szoros együttmüködésével (azért nem volt könnyü meggyözni némelyik iskolaigazgatót!) és a tananyagba beépitve zajlik a program. Igy sikerült elérni hogy nem csak a konzervnyitást tanitják gyakorlati foglalkozáson hanem -legalább egyszer-egyszer valódi ételeket is főznek és esznek is. Persze tudom hogy ez csak egy csepp a tengerben, de mégis örülök hogy elindult valami. És pont itt , Amerikában ahol szerintem is a legelkeseritőbb a helyzet.
Bocsi hogy ilyen hosszú lére eresztettem de ez tényleg engem is nagyon foglalkoztat…

de jó téma. és annak külön örülök, hogy többen is kiemeltétek, tényleg pénzbe és időbe kerül a friss, egészséges ételek főzése.
amit meg szeretnék jegyezni: magyarországon se kell messzire menni, ha olyat akarunk látni, aki életében nem forralt fel egy vizet mondjuk lágy tojáshoz – a pasik kb 90%-a.
szerintem ma, amikor gazdaságilag nem teheti meg a nők többsége, hogy otthon maradjon háztartást vezetni, még ha szeretne, akkor se, igazán elvárható lenne, hogy a férfiak ugyanannyira értsenek a főzéshez, mint a nők.
a földhöz verem a fenekemet, olyan szerencsém van, mert bár imádok főzni, jelenleg a munkám miatt semmi időm nincs rá, és a kedvesem, aki itthonról dolgozik, majdnem minden este főtt vacsorával vár (az a kb 10 recept, amit tud :)). na jó, egyik este voltunk mekiben is 🙂

az óvodásokról meg, hogy nem ismerik az ételeket: én a középiskolai menzán csodálkoztam rá egy csomó ételre. a szüleim húst hússal ettek, a rántott hús nem ünnepi étel volt, hanem szinte mindennapos, én meg híresen rossz evő. a menzán derült ki, hogy csak egyszerűen nem szeretem a húst. szóval nem biztos, hogy szar kajával etetik azt a gyereket, aki nem ismeri fel a menzamenüt, hanem lehet, hogy csak másfélével.

Egyetertek az elottem szoloval.. Angliaban elek mar negy eve, de az en etkezesi szokasaim, kulturam buszken elmondhatom, hogy csak fejlodott ez alatt az ido alatt. Tudtam elotte is fozni, de otthon korantsem tudtam igy kibontakozni mint itt a boltok tobzodo, mindig friss arukinalatatol..Jamie eletszeru temat vett elo, ahogy mindig is teszi..De ez egy oldal, a 'butak', akik megvesznek a supermarketben barmit ami £1 (otthon is megvennek nagyon sokan, sot meg is veszik sokan) illetve mekiben es kebabosnal esznek, kvazi azon nonek fel, de ez bizony abbol jon, hogy hat ezt lattak 🙁 De ugyanakkor ott van a masik oldal, a 'felvilagosult', aki a nagyobb reszt teszi ki es igenis ad a minosegre..a kosara organic cuccokkal van tele es nem keszkajakat vesz es eszik, hanem friss alapanyagokat vasarol, amit itt konnyen megtehet, mert a legkisebb kozertben is szinte mindig minden van. Angliaban azert nagyon mennek a kulonfele 'farmer marketek', a homemade es organic, kulonosen videken, de ugyszinten Londonban, hiszen itt aztan tenyleg minden van. :o) Es az a kulonbseg, hogy nem horribilis aron, mint otthon, ertem ezalatt, hogy otthon a jobb minosegert tul sokkal kell tobbet fizetni, (vagy jol atvagjak az embert) igy persze hogy nem azt veszi meg emberlanya. Tehat summasummarum azt mondom, hogy ez az egyen elet es gondolkodasmodjanak illetve tarsadalmi poziciojanak fuggvenye, hogy most keszkajat eszek vagy fozok, ez igaz Mon is es Angliaban is…

Hehe, a multkor csinaltunk egy SWOT analizist az etteremre. Ebben ugye kulso fenyegeteseket meg lehetosegeket es a belso erossegeket es gyengesegeket igyekszel felmerni. A kulso fenyegetesnel felmerult, hogy Jamie annak szamit, hiszen megtanitja az angolokat fozni, aztan majd nem jarnak annyit etterembe. Kicsit rohogtunk, aztan elvetettuk, mert ugyse.
De peldaul multkor beszelgettem ket torzsvendeggel, akiknek mondtam, hogy az angolok nem tudnak/szoktak fozni. Ok peldaul rettenetesen felhaborodtak, mert hogy ok igenis.
Es hogy meg egy kicsit vedjem oket, vegigutaztam Eszak-Anglia egy reszen az elmult heten, es vendeghazakban szalltunk meg, es valamennyi vendeglato tudott legalabb egy teljes angol reggelit osszeutni es egy-kettonel estere is igen jot ettunk. Nnna.Es az angol kozeposztaly meg mindig nagyobb, mint a segelybol elo leanyanyak retege. A pasim is tud fozni, pedig higgyetek el, nem egy haztartasi tunder, de egy egyszeru lazacot fott krumplival es borsoval miert ne?
Es ha nem csak a Lidlibe jarsz bevasarolni, akkor latod, hogy igenis vannak NEM elokeszitett kajak is, sot olyan sajtok egy egyszeru tescoban, hogy otthon a Culinarisban legkozelebb.
Uff. Nem er csak egyoldaluan fikazni.

Erről a témáról eszembe jutott egy könyv. A címére biztos nem fogok emlékezni, de Polz Alaine írta, és erről szólt, amiről itt beszélgettek, gondolkodunk: hogyan lehet örömmel főzni kevés pénzből, belátható időráfordítással. Alapanyagokról ír benne, nem gourmet, hanem alapszinten, tényleg, hogy mit kell és lehet csinálni tojással, hagymával stb.
Aztán alaprecepteket ad, és leírja mellé, hogy mennyiféle egyéb étel készülhet belőle.
Gyakorlott főzőknek nem lesz benne meglepetés, de aki el akar indulni a tűzhely felé, annak hasznos segítségnek tűnt. Tényleg el tudnám képzelni ilyen szellemben mondjuk a technika tanítást nyolcadik osztályban.
Nagyon sokmindenről lehetne még ezügyben beszélni… meg talán tenni is.
SzM

Nem láttam sajnos eddig a sorozatot, talán jobb is, csak jól felhúztam volna magam rajta.
Eszembe jutott egy TV Paprikás sorozat, amiben séfek készítek el a kedvenc kajájukat az örökös rendelőknek, és azon versenyeznek, hogy olcsóbb legyen, mint a házhoz szállított kaja. Itt lehet az eb elhantolva. Hogy akkora lehet a verseny a fogyasztó kegyeiért, hogy kevesebből jön ki a rendelős kaja, mint az otthon főzött. És mással tuti nem is számolnak arrafelé. Hogy aki otthon főz, az nagyjából tudja, hogy mit tett főztjébe. És akkor még nem beszéltünk a kreativitásról. Örömet okoz maga főzés, utána meg jó látni, hogy amit alkottunk a család megeszi.
Fiam gimis, ebédelni sajnos nem lehet a suliban. DE! Kitalálták,hogy kis dobozban visznek főtt kaját, van mikró, abban megmelegítik. Tegnap pl. hárman is zöldborsó főzeléket vittek, fiam meg egy tanárnő fehéren, egy fiú pirosan elkészítve. Rögtön lett téma ebédközben, melyik az igazi. Volt még szilvás gombóc, pörkölt tarhonyával…Szóval szerintem mi még nagyon messzi vagyunk – hála istennek- a brit móditól.
Üdv: Andi

Szemnyitogató sorozat, nagyon tetszett.

De most akkor megbukom, kétszer is: inkább együtt együnk, mint külön-külön, s a Knorr-pekedlis alaplét is szeretem, mert nincs mindig időm alaplére… :-((

(Két ajándék szakácskönyv és nulla tudás birtokában házasodtam. Az uram minden estére főtt kaját várt el. Beletanultam. (Pedig akkor még nem voltak ilyen remek gasztroblogok segítségnek, hogy kicsit hízelegjek is. 12 év után egy négyszintes polc nyög a szakácskönyveim alatt, s saját sütibizniszem van. Ha nekem ment, másnak is megy :-)))

Magyarországon sincs ez másként. Aki járja a vidéket, és nyitott szemmel-füllel jár, nagyon szomorú lesz. Nem működik a " ne halat adj, hanem hálót" elv sem, mert a kapott vetőmagból kikelt növénnyel nem tudnak mit kezdeni.
Ez pedig a sor eleje, és nem mennék tovább…:(

húú, én is láttam! az volt a legdurvább, mikor a csaj félve nyúlt a tűzhelyhez, mert nem tudta hogyan kell bekapcsolni. meg mikor megkérdezte, hogy hogyan néz ki a víz mikor forr…:))

azért érdekes, hogy sírnak, hogy nincs pénzük, de a rendelt műkaja sem olcsóbb. a parikán megy egy másik műsor, ahol séfek versenyeznek a rendelt gyorkajákkal, ugyanazt kell elkészítenie úgy hogy neki kell megvennie a hozzávalót, és szinte mindig nyerik az árverseny részt az otthon készitett kaják.

Két dolog jutott eszembe: A csajszinak a sorozatban a hűtő zöldségtartó része fullra volt tömve csokoládéval, és azt mondja: "Jaj, erre költöm el az összes pénzem." És tényleg… Saját tapasztalat, hogy az angolok folyamatosan csokival tömik a gyerekeket, ha kérik, ha nem.
A másik a vidéki boltokról. Kenyeret hol lehet vidéken venni? Mert már több olyan faluban jártam, ahol csak fűrészpor ízű és állagú, szeletelt kenyeret lehetett venni, semmi mást!!! És már Budapesten is terjed… Segííítsééég!!!
Gábor

Jó téma…

És sajnos terjed a mentalitás itt is. A gyerek által uzsonnára vitt minibriósokat szétkapkodják az osztálytársak (reggel sült frissen, kelés után teszem a mélyhűtőbe, 10 perc alatt kész). A kollégáim számon tartják, melyik nap dolgozunk együtt, és ugye akkor viszek valami kaját. Többségük fiatal nő… Döbbenten néznek, amikor kiderül, hogy sütök itthon kenyeret, és nem is gépben. A lekvárfőzés meg aztán tökéletesen UFO dolog. És eszik a vacak, drága és kevés rendelt kaját.

Húúúú jó a téma!!! Még mindig pörög az agyam rajta!
Azonban asszem ez az egész pont az érintettekhez nem igazán jut el. Hisz nem ők olvassák a gasztroblogokat és a Spektrumot se hiszem hogy gyakran látogatnák.
Sajnos még mindig vannak emberek, akik sikknek érzik, ha Mekiben ünneplik a gyerek szülinapját és chipset esznek uzsonnára és tízóraira, hisz ugyebár ez annyira "ámerikai". Na ja, és mint tudjuk minden "jó" onnan jön.

Amúgy van ennek az angol "éljünk-egészségesen" dolognak egy másik vicces oldala is. Állítólag a parlament is igyekszik egészségre nevelni a népet. Törvényt hoztak arra, hogy a TVben bizonyos idősávban nem lehet zsíros ételeket reklámozni. Eredmény: Cola reklám maradt, sajt reklám távozott…

Te jó ég, mintha csak magamat hallanám! Egy éve élek Londonban és azóta nem tudok túllendülni a döbbenetemen. Mert más ám, ha valaki ezt TVben nézi és lehet azzal védekezni, hogy ugye a műsor csak egy darabka a valóságból. Pedig NEM az. Óóóóó de mennyire hogy nem. Ijesztő ami itt van és csak remélni merem, hogy a magyar ember soha nem jut el erre a szintre. Itt a főzést tényleg a séfekre hagyják. Annyi a pub és egyéb mini étterem, bár stb mint égen a csillag. A férjem egy külvárosi részen dolgozik, ahol sajnos semmi kajálási lehetőség nincsen már, mert iparterület. Így minden nap főzök, hogy legyen ebédje. Persze nem bánom, sőt. A kollégái szerint én vmi földöntúli konyhatündér vagyok, mert hogy ők az ilyet nem ismerik. Pedig nem is többfogásos magyar menüt visz a drága :-))))
Szóval itt tényleg ennyire gáz a helyzet. Én még nem találkoztam főzni tudó londonival. Jamie munkája pedig egy valóságos "Mission Impossible" 🙂

Ahogy olvastalak, egyből beugrott hogy fél órája még a kicsim a konyhapulton ült, miközben a kiflitésztát (ami most sül) dagasztottam, a másik két csajszim az asztalnál ült és beszélgettünk…beszélgettünk.
Nekem fizikailag fájna ha nem lennének ilyen napok, ha nem én tehetném eléjük az ételt.

Semmi ok pánikra, mi még túl szegények vagyunk ahhoz, hogy gyorskajákat együnk rendszeresen. Illetve nálunk az még mindig relative drágább mint főzni.
Majd ha pár évtized múlva felfejlődünk, na akkor lehet izgulni, akkor befellegzik a rakott krumplinak!

Szia,
eddig csak 1-2x szóltam hozzád, de most nem tudom szó nélkül hagyni.
Sajnos nem láttam a műsort, de elég elkeserítő lehet.
Nálunk talán még nem olyan rossz a helyzet, hogy csak "készkaján"éljenek családok, de -óvónő vagyok-az oviban rengeteg olyan gyerek van, akik nem ismerik az ételeket. Pedig az ovis menü sem ritkaságokból áll, de a gyerek pl. nem ismeri a brokkolit, a rizibizit(!) stb. Karácsonyi mézeskalács sütésnél rácsodálkoznak a tojásra…Vajon mit főzhetnek otthon?

Mariann: együttérzek, ne add fel, nálam a második babánál volt a mélypont, ma már kuktáskodnak nekem (4 éves+ 2 éves) hatalmas a felfordulás, de jókat főzünk, jókat eszünk 🙂

Eszter: együtt ennénk a félkész mirelit kajákat, egyszerre beszélnénk, apa kapkodná a fejét, hogy ki kihez szólt-ahogy esténként így is van. Ezt nem cserélném el csúcsgasztronómiára sem :)))

Gasztromami – Hogyne, aki rendszeresen főz, annak rá van állva az agya és már fel sem tűnik, heti hány óra megy el arra, hogy kigondolja az ételeket, ami mindenkinek jó lenne, bevásárol (és ehhez egyezteti az életét és programjait), hazaviszi a szajrét, megfőzi, elmosogat… fel sem tűnik, lehet, de ez lássuk be, nem arányos egyenesen azzal, hogy mennyi időt "vesz el" egy gyorskaja.

És nekem pl. sokszor komoly szervezésembe kerül mindez. Sőt! Bevallom, előfordul, hogy nem jön össze… de ekkor lép elő az én lovagom, és elvisz valahova. 🙂

Zsuci, annyiban nem értek egyet, hogy aki rendszeresen főz, és erre van ráállva az agya, az vásárol is előre. De aki zacskós kaját eszik, az is vásárol ugyebár, tehét azzal az erővel vehetne rendes kaját is.
Ez olyasmi, hogy milyen életmódot választasz: gondolkodsz előre, megszervezed a háztartást (igen ez valóban idő, energia és némi pénz kérdése), vagy gondolkodás nélkül megvenni/megenni bármit. HOsszútávon talán mégis az első éri meg mind időben, mind anyagilag.
A gyorséttermi kajálásból kimarad a vásárlás része, időben tehát kevesebb, de szerintem 1 adagra vetítve drágább.

Együtt evés! És igen, mert lelki táplálék is kell.
És ha együtt eszünk, akkor azt jó hangosan. Mindenki beszél, lehetőleg egyszerre. Legalábbis nálunk így van. Két ovis srác kifogyhatatlan a témákból és persze a 11 hós bele-bele üvölt, közben én mondom a magamét és közben Férj próbál rendet teremteni az asztalnál. De azért így is néha landol egy nyálas galacsin a kicsi felől valamelyikünk tányérjába és akkor a nagyobban elkezdenek ezen égtelenül röhögni és akkor én kikérem magamnak, hogy kiröhögnek és akkor Férj elbődül, hogy mostmár csend, mire 11 hós elkezd üvölteni, hogy apa ne üvöltsön……. Hát így együtt..inkább, mint külön. 😀

Léteznek olyan családok is, akik kész mekis kaját, pizzát esznek rendszeresen. Kis pénzből is lehet jó alapanyagokat venni, jó háztartást vezetni. Vidéken is léteznek jó üzletek, piacok, minőségi zöldségesek és hentesek. Én saját részemre is szoktam főzni, a fiam mást szeret. A mi környezetünkben férjhez menetel előtt a lányok egy Horváth Ilonka szakácskönyvet kaptak ajándékba, ebből el lehetett sajátítani az alapvető ételeket süteményeket. Az én anyám sem volt egy nagy szakács, de én kreatív vagyok. Gyerekkoromban is minden napos volt a főzés, bevásárlás. Az én gyerekem a menzát sem szerette.

Ez majdnem olyan gonosz kérdés, mint az "anyukádat, vagy apukádat szereted jobban?" 🙂 Én az együtt evést választanám. A lelki táplálék azért hosszú távom fontosabb. (És csakazértis megoldanám, hogy ne műkaját kelljen enni 🙂
Niki

Asszem én itt megbuknék… ki nem állom, ha egyedül kell leülnöm az asztalhoz. Az is elég, ha ott ül velem valaki, ennie sem kell, csak legyen ott. 🙂

Még szerencse, hogy csak elméletben kell a kész kaja mellett voksolnom…

Eszter, megint belenyúltál 🙂
Jó ez a téma, én is írtam róla anno (http://www.sajtkukac.hu/?p=1196).
Nehéz ügy, úszni az árral szemben, Hisz mennyivel egyszerűbb nem főzni. Vagy félkészből főzni.
Angliában valóban elég szörnyű a helyzet, a barátnőmék 3 évig kint laktak, úgy néztek rá, mint egy ufóra, hogy mindennap főz. Én is láttam, hogy a bevásárlókosarak a készkajákkal meg a rengeteg műkajával (csoki, cukor, chips) van tele.
pedig ott aztán van kínálat, csodajó minőségű élelmiszereket lehet venni, "organic" változat mindenből van (nem horror-áron) és mégis.
Az iskolai menzáról ne is beszéljünk.
És amit még fontosnak tartanék: az oktatásból teljesen hiányzik a főzés-tanulás. persze, ez alapban a család/anya feladata, de szerintem jó lenne, ha a kamaszok el tudnának sajátítani némi alapokat. Persze nem úgy, mint Orsi unokahúgánál, ahol megtanították őket zacskós sajtmártás főzni (!!!!)

Valaki itt írta, hogy a vidéki csajok meg milyen alapanyagokból főznek kishazánkban, mert ugyi ha bemész a helyi bótba milyen rossz minőségű minden.
Másfél éve költöztünk a fővárosból vidékre. Tapasztalatom szerint itt minden friss alapanyagot be lehet szerezni a bóton kívül. A bennszülött vidéki csajoknak, ha nincs veteményesük, akkor van a szüleiknek. És ők ellátják a családot gyülölccsel, zöldséggel, baromfival. Itt sok fiatal család kiskertet művel meg, vannak gyümölcsfáik is saját maguk ellátására. Most, hogy válság van többen az állattartásba is belevágtak.
Nekünk még nem teremnek a gyümölcsfák, hát átsétálok valamelyik szomszédhoz kérek pár kiló barackot, körtét, amit együtt szedünk le a fáról. Tojás a szomszéd bácsinál (tojank a tyúkjai ezerrel) Ha kérek kukoricán nevelt baromfi is van.
Szóval nem igazán a bót itt a fő beszerzési forrás.
Első évben nem is értettem, hogy hogy a bánatban van ez itt vidéken. Mit és honnan szereznek be? Egy faluban nincs piac. Nem tudtam friss dolgokat szerezni, mert honnan. Nincs a bótban semmi.
Úgy egy év után fogadtak be és jött mindenhonnan a házi cucc. Megtudtam kitől, mit lehet szerezni. Ja, a pirospaprikát is a szomszéd bácsitól veszem! De jövőre nekem is lesz!
Na, szóval ezt csak érdekesség gyanánt írtam le, mert nekem, mint piachoz szokott városi lánynak tök fura volt ez az egész. De ha befogad a közösség minden van! Csak győzd megfőzni s feldolgozni meg utána megenni! 🙂

Huhh nagyon jó kis téma Eszter, köszi!
Én is ritkán fözök, egyáltalán ez az egész háztarásosdi nem megy nekem, pedig amugy vágynék rá, szóval az igény megvan de mikor csinálni kéne akkor mindig van valami érdekesebb jobb fontosabb. Vagy egyszeruen csak lusta vagyok, vagy nem tudom. Talán az is baj hogy mivel csak kettesben vagyunk a lányommal ö nagy eséllyel hozzá sem nyul a kajához és ez rendre kiakaszt, a kaja amugyis mindíg sok, akkor en eszem harom napig egyedul aztan megy a kukába. Ezt nagyon utálom. Pedig régen szerettem fözni és ha nekiesek általában jól is sikerülnek, de valahogy elhagyott az inspiráció. Kínai, mikrós virsli/krumpli (!), hot dog, hamburger, ilyen hulyesegeket vacsorazunk. és nem az asztalnál. – *magábanéz, elszégyelli magát, elhatározza hogy ez igy nem mehet tovább…*

Jogos!
És azért az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ami nekem mondjuk 20 perc előkészület, az egy kezdőnek akár dupla ennyi is lehet.
Emlékszem az első receptre amit szakácskönyvből készítettem harmadikban:
Melegszendvics 🙂
A sajtot le kellett reszelni, majd elkeverni tejföllel, sóval, borssal, szerecsendióval.
A kiflit félbevágni de úgy, hogy a felső fele vékonyabb legyen. Az alsó feléből kikaparni a közepét és megtölteni a sajtmasszával. 5 percig sütni kalap nélkül, majd rátenni a kalapot.
Nem volt egyszerű! Komolyan. Sok-sok részlet amire oda kellett mind figyelni.

Szerintem azért erős túlzás azt állítani, hogy ugyanannyi erőbe és időbe kerül főzni, mint megvenni a gyors kaját, vagy készet.
Ezzel kár hitegetni azt, akit meg akarnánk győzni, mert az első 1-2 alkalommal rá fog jönni, hogy át lett hajítva a palánkon.

Én is rendszeresen főzök, szeretem is az ezzel járó dolgokat, de emlékszem arra, amikor elkezdtem pár éve háztartást vezetni, és bizony be kellett szerezni minden olyan alapanyagot, ami egy felszerelt konyhában már ott van, de ez nem standard.
Egyrészt sok pénz kell hozzá, ahogy a mindennapos friss, finom ételek főzéséhez is, másrészt igen sok időt igényel.

Tehát ha valaki nem akar vagy nem tud ilyesmire időt/pénzt szánni, bukik az egész.

Egy Mekis menüt, vagy egy 500 Ft-os gyros-t meg lehet enni a kigondolástól számított 10-15 percen belül. Ha főzöl… ennyi idő alatt indulsz el a boltba, vagy végzel, nagyon jó esetben.

Az már egy más kérdés, hogy én például ezeket a részeket is élvezem. De ezzel számolni kell, mielőtt belevág az ember.

Na nem mintha el akarnék rettenteni bárkit is – csak sztem ez is egy reális oldala a dolognak.

Marianna, fel a fejjel!
Nincs semmi baj! Hidd el, ha már nagyobb lesz a baba, és többet jártok el otthonról, akkor visszatér a kedved a főzéshez. Most egy picit be vagy zárva, és jóérzés elmenni akár ai Ikeába is, és máshol enni, emberek között.
Tudom mit érzel!
De el fog múlni idővel, bár tudom ez most nem vígasztal. 🙂

imádtam főzni, gyerekkorom óta. mindig főztem magamra, illetve a pasimra. most öt hónapos a babám és bevallom, a fenébe kívánom az egészet. nagyon szorítom rá magam, hogy főzzek, de ha heti egyszer nem eszünk máshol (általában ikea), kiborulok.
annyira félek, hogy fel fogom adni és nem fogok főzni :/

Bennem még mindig megvan az a kép, ahogy az menzás sorozatban a gyerekek fújjogva tolják el a sült csirkét meg a bolognai spagettit es követelik vissza a "pulyka" virslit meg a smiley-t. Én gyerekkoromban a fenekemet vertem volna a földhöz örömömben, ha ilyesmit ehettem volna a menzán, nemhogy fújjogjak. Tényleg máshonnan jövünk…

Greandine, egyetértek veled, csupán annyival egészíteném ki, hogy szerintem ezek az emberek nem csak a főzésre nem láttak mintát, hanem a normális ételre sem. És mivel pénzük van megvásárolni a hipermarket kész ételét, mást pedig még nem kóstoltak, nem tudják miről maradtak le.
Szegény állami gondozottak pedig biztosan nem a legjobb, de az angol műkajától tuti jobb ételhez szoktak az intézetben.

Többen hivatkoztok a pozitív minta hiányára, de szerintem nem feltétlenül ez az ok, gondoljunk csak Eszter nagynénjére.
Szerintem (is) mindent az alapoknál kell elkezdeni, és nagyon fontos, hogy kevés és könnyen beszerezhető alapanyagból, gyorsan elkészülő ételekkel kezdje az ember a tanulást. Az alaplé jó, de az már egy következő fokozat. Egy kezdőnek az ilyen dolog inkább elveszi a kedvét. Szerintem.
Zsanett

Nem lattam meg Jamie musorat, de van egy masik musor a BBC-n "Economy Gastronomy" cimmel, amibol kiderul hogy a jol kereso kozeposztalybeliek sem nagyon foznek, inkabb keszeteleket esznek, vagy etterembe jarnak, elkoltve ezzel akar heti(!) 400 fontot is elelmiszerre.
Osszehasonlitasul, a parommal ketten egy honap alatt nem koltunk 400 fontot kajara:) pedig szeretem a hasamat:)
Sajnos az alsobb osztalybeliek kozott sokan vannak, akik mar 3. generacios munkanelkuliek es segelyen elok, es gyakorlatilag kizarolag szemet kajan elnek… szoktam latni a helyi szupermarketben embereket vasarolni, elkepeszto, hogy milyen vackokat vesznek (es ez egy kozepmezonybe pozicionalt lanc! nem az Asda/Aldi/Lidl kategoria)

Évekig dolgoztam volt állami gondozottak utógondozó otthonában, ami azt jelenti, hogy olyan állami gondozásban felnőtt 18-24 éves fiatalok laknak ott, akiknek nincs hova menniük, és még nem érzik magukat alkalmasnak az önálló életre.
Közülük sok fiatal – lányok és fiúk is – főzött magának, általában egyszerűbb laktató ételeket, mások pedig egyáltalán nem főztek, hanem sokszor éheztek, és várták a sült galambot, ugyanúgy, mint az élet más területein. Holott egyiküknek sem állt rendelkezésére a háttérben család, megfelelő szocializációs mintákkal. Heti rendszerességgel főzőszakkört is tartottam, bár max 2-3 évvel voltam idősebb náluk, és a korosztályom sok tagja nemigen főzött. A gondozottak közül jópáran csak arra használták ezeket az alkalmakat, hogy ingyen vacsorához jussanak, míg másokat komolyan érdekelt, hogy elsajátítsa a recepteket. Ezért úgy gondolom, a főzés is érdeklődés és elhatározás kérdése, mert egy felnőtt ember 25-30 évesen már nemigen hivatkozhat arra, hogy kérem engem senki nem tanított meg..

Az én egyik kedves rokonom Angliába disszidált még az 50-es években.Megnösült de a felesége sosem tanult meg főzni nem is akart megtanulni.Neki már akkor az volt a természetes hogy megveszi a mirelitet és azt eszik.Szegény Géza ha jöt akart enni mindig fözött a neje meg nem értette minek a felhajtás.

Nekem az tettszett a legjobban, hogy Jamie mennyire meg van lepődve! Mondja is tényleg, hogy ő valóban másik világban él. Az a fekete IQ harcos csaj totál kiborította amikor másoknak próbálta osztani az észt.
Rémisztő!

Szerintem annak, akinek még soha nem volt konyhakés, hagyma és krumpli a kezében, annyira nem egyszerűek ezek a receptek. Persze sitty-sutty megtanulhatóak, és megfőzhetőek, de ahogy a filmben látom az is probléma, hogy nincsenek rendes konyhai eszközeik, nem tudnak szeletelni, undorodnak a hústól, vagy valóban nam tudnak feltörni egy tojást.
Ezt mi szinte elképzelni se tudjuk!

Szerintem addig azért van remény, amíg kevés kész étel van pl. a mirelit osztályon, inkább zöldségek, gyümölcsök, és halak.
De gondoljunk bele, 20 éve le se tudtuk volna képzelni, hogy kapható majd mirelit hasábburgonya, most meg legalább 20 féle van. Ez azt jelenti, hogy arra nagy a kereslet. Úgyhogy, Apa, kezdőőőőődik!

Engem is borzasztóan felzaklatott a téma, szombat-vasárnap csüngtem a tv-n….elképesztő szociológiai tanulmánynak beillik a dolog. És tegnap pont ezt boncolgattuk a kolleginákkal, hogy taláán ennyire nem súlyos nálunk a helyzet, meg itt már egy Pápa nagyságú kisvárosban sincs még szerencsére se Meki, se gyorskaja, talán csak egy gyrosos, de oda is be kell ülni… Édesanyám több tíz éve tanít lakótelepi iskolákban, sokszor hátrányos helyzetű gyerekekkel van dolga és naponta meséli, hogy a gyerekek otthon főtt ételt nem kapnak, ha a Sodexo aznap épp bejön akkor esznek, ha nem akkor még az iskolában sem, a Sodexo fejadag méreteiről pedig inkább ne is beszéljünk…A kulcs sajnos abban van, hogy az ember otthonról milyen étkezési kultúrát hoz. Jamie nagy fába vágta a fejszéjét, de szurkolok neki, és töröm a fejem, ogy itthon, vagy bármely más országban ahol nincs Jamie, ki lehetne ez az edukatív úttörő…Amúgy itthon még nem megy, de hasonló okokból indult Jamie a nagy ÁÁÁmerikába is, American Roadtrip néven fut a műsora, neten már bele lehet kukkantani egy-két epizódba.

Én azon szoktam szörnyülködni, amikor itt-ott látom h emberek mennyi ..art tömnek a gyerekükbe, csipsz-hegyek, cappy, kóla, kinder pingui és még sorolhatnám 🙁 A lányom 1 évesen kórházban volt és a nővérek panaszkodtak, h nem issza meg a teát. Javasoltam, h próbálják a vizet, elkerekedett szemmel nézték, ahogy az 1 éves vedelte cumisüvegből a vizet.

Jó kis cikk volt ismét!
Sajnos nem láttam a sorozatot.
Mi lett volna, ha amerikában forgat Jamie? Ott, ahol szinte minden mikróban készül, kivéve a hamburgert és a BBQ-t…
Förtelmes ahogy az emberiség elkorcsosul az ételkészítés tekintetében. Ha egyáltalán készítenek valamit…, ahelyett hogy leszaladnak a sarki bódéba és vesznek egy így-úgy elkészített "mittudoménmivanbenne" hozzávalókból álló ételnek látszó valamit.
Véleményem szerint nem pénztárca, hanem inkább lustaság és hozzáállás kérdése az hogy valaki főz egy egyszerű-olcsó ebédet, mintsem vesz egy Whopper Menüt ami min.:1800 ft!

További szép napot mindenkinek!

De tényleg, egy krumplis tészta, egy krumplileves, egy kolbászos tarhonya… ennél nem nagyon vannak egyszerűbb és olcsóbb ételek. A főzelékek meg pláne! Tényleg negyed annyiba kerülnek, mint a meki vagy a fornetti. Értem én, hogy nem olyan egyszerű, de azért nem kell hozzá atomfizikusi diploma.

Szerintem nem vagyunk ettől túl messze – bár hogy mivel etetném a gyereket segélyből, még nem gondoltam át. 40 év alatti városi csajsziknál már inkább az a ritka aki jól, és rendszeresen főz. Egy idézet gyerkőcömtől: "apát szeretem, mert finomakat főz, anyát meg, mert egyszer megpróbálta".

Mielott kimentem Londonba, szinte sosem foztem, pont eleg volt, hogy az anyukak a csaladban ellattak a hetvegen hazi koszttal. Aztan kint a 9 honap alatt annyira tele lettem a sok alacsony taperteku mukajaval meg pubkajaval, hogy alig vartam, hogy a sajat konyhamban legyek megint itthon, es fincsi dolgokat fozzek magunknak minden nap. (Sajnos kint nem volt hasznalhato allapotban levo konyham.) Bar nem vagyok egy nagy tehetseg, de azota is lelkesen probalgatom tobbek kozott a Te receptjeidet is Eszter, amiknek a nagyjat meg kinti "ehezesem" alatt gyujtogettem ossze kulonbozo gasztroblogokrol. Szoval koszonom az inspiraciot!

Szerintem itt más a helyzet még. Először is egy kebab manü legalább 1000 forint. A magyar segélyből azt nem lehet folymaatosan finanzírozni. Nálunk inkább az lehet, hogy nagyon sok rossz minőségű szénhidrátot esznek, vacak fehérjékkel: 300 ft/kg áron virsli, növényi sajt, stb.
És bár a magyar menza is rettenetes, de ott legalább még van főtt étel.
Ami gond hogy sok gyerek csak az iskolában kap főtt ételt, sőt, sajnos olynok is vannak, akik csak ott esznek. És jövőre jelentősen csökkentik az óvodák és iskolák ebédjének támogatását 🙁

Fú, ez nagyon gáz! Nekem már J.O.suli menzás sorozata is keverte a biztosítékot. Az a gusztustalan spirál alakú sültvirsli meg sültkrumpli, amit azol a gyerekek ott ebédre kaptak. és úgy ráadásul, hogy otthon is azt etették velük….. Brr… emléxem arra a részre, amikor az anyuka rácsodálkozott, hogy jéééé, nyers csirkecombot ha betesz megfűszerezve a sütőbe tuti finom és gyors friss vacsit tud csinálni……
(Egyébként remélem, hogy kishazánkban még arrébb van ez a "jövő". Az ismeretségi körömben zömmel minden csajszi naponta főz frisset.)

Vélemény, hozzászólás?