Kacsafej és visszaszámolás

Tegnap reggel a csarnokban kezdtünk Péter Annával. Bevásároltunk a szombat esti …hegy megy… party-hoz 300 főre, amikor is Erdőbénye egy estére Budapestre költözik .
Lesz kacsa rillette, disznó rillette, padlizsánkrém, cékla és zellersaláta, sonka, isteni kenyér. No meg persze jobbnál-jobb borok. Ha a barátunk vagy, és szeretnél velünk koccintani, regisztrálj az erdobenye pont fesztival kukac gmail pont com címen. A buli 16 órakor kezdődik gyerek zenés-táncos kézműves foglalkozással, majd 19 órától jazz koncert lesz, közel a Deák térhez.
Na de a kacsafej…
Nem tudom ki hogy van vele, de én ha egész kacsát vásárolok, és megkérdezik, hogy levágják-e a fejét, mindig azt válaszolom, hogy igen, de elvinném.
Ezt nem tudom miért mondom, de egyszerűen mindig ez jön ki a számon 🙂
Lehet, hogy azért, mert belemérik a súlyába, akkor az enyém, de elehet hogy csak megigéz a véres csőr látványa. Aztán itthon fogom az úszós lábaival együtt, amin mindig széthúzom az ujjakat, hogy gyönyörködjek az úszóhártyákban, sőt ha Dávid itthon van, neki is megmutatom, és kidobom az egészet.
Mit lehet kezdeni a kacsa fejével? Hiszen a kétharmada egy nagy darab szarú, vagyis a csőr. Hallottam, hogy a kacsanyelv nagyon finom lassan zsírban sütve, de egy kacsafejben ugye csak egy nyelv található, ezért aztán még soha nem volt szerencsém ehhez az ínyencséghez.
Mire jó a kacsafej? (Tudom, ez itt malacorr, de gondoltam egy kis téli, piaci hangulatfotónak örül majd minden olvasóm)