Végre elmondhatom, hogy a piacon kapható hatalmas kacsamellek (egy pár simán lehet egy kiló belőlük), amik eddig ehetetlen griffmadár mellnek tűntek a szememben, igenis jók valamire: hamburgernek és kolbásznak.
Szatmári Feri szerint, aki nem mellesleg a Borbíróság séfje, bárányhamburgert már minden pesti étteremben lehet szinte kapni. Sőt, kacsahamburger is több helyen van. Azért én vitatkoznék ezzel, annak ellenére, hogy a 2011-es év hamburgere minden kétséget kizáróan a bárányhamburger lett. Kacsát viszont még sehol nem ettem.
Persze a Borbíróságon van kacsahamburger, de én most úgy loptam el az ötletet, hogy az eredetit nem sikerült még megkóstolnom, amit sürgősen pótolnom kell.
A kacsa mellé faszénen grillezett paprikát ettünk, alá pedig kapribogyós, zöldborsos házi majonézt tettünk. De jöhet mellé a pácolt mozarella, sőt kecsketúróval is el tudnám képzelni. Ami viszont szerintem egyáltalán nem illik a kacsahamburgerhez, az a hamburger zsemle. Valami jóféle házikenyértésztából kell bucit sütni mellé, akkor lesz az igazi, na és persze a lilahagymát se sajnáljuk!
Hozzávalók:
1 pár nagy kacsamell (kb 1kg)
1 ág rozmaring nagyon apróra vágva vagy kakukkfű
2 gerezd fokhagyma
1 késhegynyi szódabikarbóna
1 tojás, (mert szétesik sajnos ha kihagyjuk)
só, bors
citromhéj (szerintem, Gábor szerint nem)
Az egyik mellről szedjük le a zsírt és tegyük félre. Tökéletes lesz másnap reggel tepertőnek. A maradék két mellet és a zsíros bőr felét késsel aprítsuk fel nagyon apróra, mintha ledaráltuk volna. Ha ehhez nincs kedvetek, kis adagokban, késés robotgéppel is mehet, de ne legyen belőle pempő. A rozmaringot vágjuk nagyon apróra, a fokhagymát reszeljük. A zsír nagy része ki fog sülni belőle!
6 hozzászólás a(z) “Kacsahamburger” című bejegyzéshez
Nekem ez a recept a nagyim legjobb "pecsenyéjét" juttatta eszembe: a kacsamell csontjáról úgy szedte le a húst, hogy a bőr középen rajta maradt, majd a ledarált, megfűszerezett, tojással elkevert húspépet visszatette a csontra a bőr alá, és így sütötte egyben. A kisülő zsírtól nem volt száraz, és rajta a ropogós bőr…
Illik beszámolni,….nagyon-nagyon finom lett! Az egész családnak ízlett. Még a másfél évesem is jóízűen ette:o) (Daráltam időhiány miatt. Legközelebb azonban inkább késsel aprítom fel. A rusztikus darabosság sztem előnyére válik majd.)
…és ez a hambi még csak nem is egészségtelen:o) Megjegyzem tegnap olvastam és most már csak a sütést várják a hambik. Házi ketchup-unk sajnos nincs, de hiszem anélkül is finom lesz. Köszönöm a receptet!
Ez közönséges izgatás 🙂
Ami a legviccesebb, hogy amióta pártunk és kormányunk a hamburgeradót fontolgatja, a blogokat elárasztották a jobbnál jobb burgerek 🙂
Ezt (is) szívesen kipróbálnám!
OMG! Es en meg nem is reggeliztem! Csodalatos!