 |
| Fotó innen |
Az első kincsesládánkat a Szúnyog szigeten találtuk. Nem kellett sokat menni érte, ez volt a térképen a legközelebbi. Majdnem a ládáig eljutottunk autóval, szakadó esőben, hatalmas sárban, csak pár percet kellett sétálnunk a sziget eddig ismeretlen részén, amíg az árokban egy faágra felkötözve meg nem találtuk a kincset. Dávid nagyon boldog volt, le is kellett fotózni a kincsesládával. Gyorsan kellett cselekednünk, nehogy valaki észrevegye a motoszkálást és megtalálja a rejtekhelyet. Sebtében kincset cseréltünk és sietve visszatettünk mindent a helyére.
Azóta már több kincsesládát találtunk az ország különböző részein. Dávidnak mindig nagy örömet okozott a ládákban talált kincs, a kis Kinder tojás figurák mindig jól jöttek az aktuális gyűjteményébe. Természetesen a kivett játékokat mindig sajáttal pótoltuk, hogy mások is örülhessenek az ajándékoknak.
Történt ugyanis, hogy tavasszal ellenállhatatlan késztetést éreztünk arra, hogy természetjárási szokásainkat felturbózzuk egy túra GPS segítségével. Az egészet Eszti találta ki, igazából ő a természetjáró, aki elvan hetekig az erdőben, és arra gondolt, hogy egy olyan kütyü, amin van egy picike képernyő, számítógéphez csatlakoztatható, az elnyeri majd a hatéves fiúnk tetszését, és soha többet nem hangzik majd el a szájából, hogy inkább moziba menjünk túrázás helyett. Az ötlet bejött!
A GPS választás elég nehéz volt. Azt már tudtuk, hogy Garmin típusú készülékre vágyunk, mert ehhez találtuk a legátfogóbb támogatást. Hamar elkeserített viszont minket a készülékek ára. Egy nagyobb tudású túra GPS Magyarországon eléri a 120.000 forintot. Mivel a túrázás eddig az olcsó kikapcsolódást jelentette számunkra, ezt az összeget egy kicsit sokalltuk. Persze kiderült, hogy a legújabb szériánál valamivel régebbi, de ugyanolyan nagy tudású túra GPS-ek ára Amerikában a harmada a magyarénak. Ezen már nem is csodálkoztam. Hamar szereztünk egy amerikai ismerőst, aki hajlandó volt bajlódni a kézbesítéssel és pár hét múlva meg is érkezett hozzánk a kincskereső kézikészülék. Ezer köszönet érte Ági!
Remegő kézzel bontottam ki a csomagot, vajon működik e a kütyü. Gyorsan bekapcsoltam és vártam. És vártam. De nem történt semmi. Már majdnem feladtam és kezdtem áldani az égieket, hogy nekem hogy lehet ilyen pechem, amikor lassan leesett, hogy a szobában valószínűleg nem fog működni a GPS, merthogy műholdról kapja a jelet. Odaálltam hát az ablakhoz és lássunk csodát, ugyan percekkel később, de megjelent a pozíciónk.
A nehezebb rész csak ezután következett. A készülék beállítása kész horror. Én informatikus vagyok, de ennél bonyolultabb szoftvert, illetve szoftvereket ki sem lehetett volna találni. Ennek ellenére a feladat nem lehetetlen és remek jól el lehet játszani a végtelen lehetőségekkel. A témáról (többek között) bővebben itt. Cserében rengeteg hasznos funkcióval gazdagíthatjuk a GPS-ünket. Lehet autóval útvonalat tervezni (na jó, ebben nem különbözik az autós változatoktól), mert ezek a modern túra GPS-ek erre is alkalmasak. Lehet magasságot, sebességet, irányt mérni, útvonalakat letölteni a számítógépes térképre és vissza, útvonalpontokat, látnivalókat, stb. megjegyezni. Kisebb szenvedés árán fotókat geotaggelni, vagyis GPS koordinátákat rögzíteni a fotókhoz, a fotókban. Akár túristautakat is letölthetünk és azokon is navigálhatjuk magunkat. Ha ez mind nem lenne elég, akkor egy szoftver segítségével műholdképeket tölthetünk le a térképek mellé. Aki járt már úgy, hogy az erdő közepén elveszett a turistajelzés, vagy kiderült, hogy a legfrissebb, méregdrága térkép megjelenése óta átfestették a jeleket, az tudja értékelni az ilyesmit.
Mindezek mellett a Geocaching bizonyult számunkra a legértékesebb funkciónak. Erről bővebben olvashatunk a www.geocaching.com és a www.geocaching.hu oldalakon.
Az egész ötlet arra alapszik, hogy lelkes emberek kis konyhai műanyagdobozokban, befőttes üvegekben, átalakított madárlesekben, faodvakban és a legkülönlegesebb helyeken kis „ajándékokat”, „kincseket”rejtenek el, amiket geoládának neveznek. Ezeket más lelkes emberek megkeresik a GPS koordinátáik alapján. Hogy mi ebben a pláne? A kincskeresés izgalma. Ha kisgyermekünk van, életreszóló élményt szerezhetünk neki. Kedves barátainknál nyaraltunk Erdőbényén és elég volt csak egyszer megemlítenünk a gyerekeiknek a kincskeresést, és addig nem hagytak minket békén, amíg el nem mentünk a közeli Brónok völgyébe, amit meseszép útvonalon lehet megközelíteni.
Persze a felnőtteknek is tartogat különlegességeket a Geocaching. A túrázás már önmagában jó. Kiszabadulni egy kicsit a városból, a zajból, bűzből… De GPS-el még sokkal jobb! Ha egy különleges helyet találunk, ahol mondjuk nagyon szép a kilátás, vagy a hely kiválóan alkalmas piknikezéshez, főzőcskézéshez, akkor soha többé nem kell elfelejtenünk hol jártunk. A Geocaching ehhez annyiban tud hozzátenni, hogy a geoládákat 99%-ban olyan helyre teszik, ami valamiért különleges. Így még csak azzal sem kell „fáradnunk”, hogy ezeket a helyeket magunk keressük meg. Ha egy környékről azt hisszük, hogy már ismerjük, mint a tenyerünket, keressünk csak meg egy-két közeli geoládát és rögtön rá fogunk jönni, mi minden látnivaló van még ott. Az oldalt egyébként azért is érdemes böngészni, mert részletes leírás található szinte minden hazai turista célpontról, ami sok helyen érdekesebb, mint egy útikönyv. Szerencsére ezeket az infókat nem kell kinyomtatni, a szöveges rész is rámenthető a készülékre.
Gombászoknak is erősen ajánlatos. Gondoljuk csak el, mennyit érhet egy olyan térkép, ami tele van jobbnál-jobb gombalelőhelyekkel! Mint tudjuk a gombák évről-évre ugyanazon a helyen nőnek. Ha valakit tud ilyen térképet ne felejtsen el szólni nekünk! 🙂 Sokszor láttam már filmeken, hogy szarvasgomba lelőhelyekhez bekötött szemmel visznek el embereket. Hát ezek még soha nem hallottak a GPS-ről? 😉
Szóval túrázásra fel és elő a GPS-eket! Remek jó szórakozás lesz!