Kategóriák
Egyéb kategória

Krumplispogácsa

Délutánonként, amikor leveszem Dávidot a buszról, éhen akar halni. Nem bírja ki azt a negyed órát, amíg hazaérünk, és ilyenkor szinte bármit hajlandó lenne megenni, de az aluljáróban kapható pogácsák különösen leveszik a lábáról.
Nem mondom, hogy még soha nem vettünk ilyesmit, de azon kívül, hogy mindenféle adalékanyag van benne, még nagyon drága is, öt-hat darab háromszáz forint, amit ha felszorzok húsz ovis nappal, akkor hatezer lenne. Persze szó sem lehet róla!
Viszont ha én sütöttem, annak nem örült annyira, mert nem tudta kiválasztani a kirakatból. Nincs más megoldás, együtt kell sütni vasárnaponként, az hatalmas élmény, nagyon büszke a művére. Kicsit lassabb lesz így a folyamat, és nagyobb kosz várható, de a sok nevetés megéri. Gyönyörűen tudja már szaggatni, sőt kis segítséggel a nyújtásban se rossz, a tojás feltörést még gyakorolnunk kell 🙂
Miután megsült, hagytuk kihűlni, és gyorsan hatosával bezacskóztuk, majd mehetett a mélyhűtőbe. Mielőtt indulnék Dávidért az oviba, kiveszem, feldobom a radiátorra, és tíz perc alatt langyosra melegszik.

Hozzávalók:

25 dkg főtt krumpli
50 dkg liszt
3 tojássárgája
10 dkg vaj
15 dkg margarin
2,5 dkg élesztő
1 kk cukor

tej (kb. 1 dl)
A krumplit sós vízben megfőztem. Krumplinyomóval összetörtem, és hagytam, hogy a gőz elpárologjon belőle. Az élesztőt kevés tejben, cukorral felfuttattam, majd összegyúrtam a többi hozzávalóval. A tésztát harminc percig lefedve langyos helyen megkelesztettem, majd deszkára borítottam, és két centi vastagra nyújtottuk. Kiszaggattuk, letakartuk, és újabb harminc percig kelesztettük. Megkentük egy tojás sárgájával, és megszórtuk mákkal, és 180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütöttük.

17 hozzászólás a(z) “Krumplispogácsa” című bejegyzéshez

én már alig várom,h. megszülessen a babánk és ha nagyobb lesz bevonhassam a konyha sürgésbe 🙂

krumpli téma: én most találkoztam a piacunkon (Bosnyák) a Gül Baba nevű fajtával. kifejezetten sültnek ajánlja a bácsi, lényeg, h. nem püré, tört típusnak. és tényleg finom…

Tegnap este megsütöttem egy adagot a pogácsából. Kihülés után is finom puha maradt. Viszont kezdő lévén egy dolgot elszúrtam, mégpedig a só mennyiségét. Keveset tettem bele, és szinte ehetetlenül sótlan lett 🙁 Nagyon elkeseredtem, mert ránézésre nagyon guszta, tapintásra pedig puha. Tudnál nekem segíteni, hogy mennyi só kell bele mondjuk teáskanállal mérve? Mégegyszer nekiugranék, mert a recept nagyon jó! Előre is köszönöm!

Amikor a gyerekeim elsősök voltak, egy ideig Spanyolországban éltünk. Egész napos volt az iskola, délután klubfoglalkozások. Péntekenként "konyhai gyakorlat". Amikor az iskolabuszról péntek este leszálltak a gyerekek, óvatosan és büszkén egyensúlyozva hozták a tálcájukat, rajta gyönyörűen kidíszített szendvicsekkel, vagy éppen hidegen is elkészíthető édességgel.
A fiam annyira megszerette a főzést, hogy érettségi után kitanulta a szakács szakmát, és, bár nem gyakorolja, de a konyhában most is király. Jó dolga lesz majd a menyemnek 🙂

Ha egy gyerek megtanul szakácskönyvből főzni, akkor semmi gondja nem lesz a szöveges feladatokkal az iskolában. Minden szülőnek ajánlom, hogy ne a piszkot és a többlet időráfordítást nézze, hanem főzzőn a gyerekkel!

Egy alsós matek tanitónéni 🙂

Bizony-bizony érdemes a gyerkőcöket bevonni a sütés-főzés örömeibe. Tuti megtérülő befektetés. Jól csinálod Eszter!
Mi is gyúrunk arra (szó szerint is:), hogy ne az ovis menzakaja legyen a mérce.

Én is nagyon szeretek a gyerekekkel sütni, de még arra nem gondoltam, hogy sülve fagyasszam le a pogácsákat. Hátha így nem fogyna el azonnal minden, amit sütök… 🙂

Annyira aggódom, hogy ne a milánóis-mákostésztás menzaebéd legyen a mérce (szerencsére jól haladunk), ezért folyamatosan magyarázok az összes alapanyagról, meg adalékról.

A kép nekem is nagyon tetszik!

Vélemény, hozzászólás?