
Gyerekkoromban édesanyám mindig tett a lecsóba lecsókolbászt. Persze volt benne jóféle füstölt szalonna, néha házi szárazkolbász, esetleg lángolt kolbász is, de lecsókolbász mindig.
A lecsókolbász ugyanis azon felül, hogy olcsó, valóban jó volt! Nem tudom ki találta ki, de felkarikázva se esett szét, nem voltak benne csont, vagy kitudja milyen beazonosíthatatlan alkatrészek, és a jó hagymás, füstös lecsóba belefőzve nem csak elment, hanem határozottan emelte a lecsó értékét.
Aztán talán a rendszerváltás környékén, de lehet, hogy már előtte is, egyszer csak elkezdett a lecsókolbász Fradi-kolbász lenni. Igen, mindent bele!
(Akkoriban még nem állott ilyen magas fokon a magyar gasztronómia, mint mostanság (???), és anyu egyik gyakran elkészített receptje volt a megfűszerezett, ledarált lecsókolbásszal töltött cukkíni. Ezt így 2009-ből elgondolni is rossz! 🙂
Határozottan emlékszem, hogy eleinte csak zsírosabb lett, aztán hatalmas mócsingok teremtek benne, majd előbukkantak olyan bőrdarabok is, amiből fekete szőrök kandikáltak. Brrr!
Úgyhogy a lecsókolbászt húsz évre el is felejtettük!
Tavaly viszont, miközben sorban álltam, az előttem álló fickó úgy kérte a lecsókolbászt, hogy abból adjon a pultos, amit tegnap vitt, mert az nagyon finom, illatos, jóízű, és annyira ízlett a családnak, hogy aznap is azt ennék, de mustárral, és friss, ropogós fehérkenyérrel.
Összefutott a nyál a számban! Én is kértem egy szálat, főztem is egy jó lecsót belőle, és elégedetten dőltünk hátra mindhárman.
Tegnap, mikor az idei első, igaz még üvegházi, de már megfizethető lecsót készültem főzni, megint eszembe jutott a lecsókolbász.
A közeli hipermarketben négy féle is volt. Az egyik 700 forint/kg áron több mint gyanút keltő volt a száraz végeivel. Mellette egy hihetetlen piros változat, amiről semmi pénzért nem hinném el, hogy a paprikától piroslik.
A pultban két szürke változat, de egyiknek se stimmelt tökéletesen a vákuum csomagolása. Kolbász nélkül maradtam. Azért vettem bele Debreceni-párost, és volt otthon házi szárazkolbász, így sikerült egy jót vacsoráznunk.
Létezik jó lecsókolbász?
19 hozzászólás a(z) “Lecsókolbász (?)” című bejegyzéshez
Kedves Eszter!
Lehet tudni, hogy mit főzöl majd e.bényén?
Ha esetleg egy héttel korábban is arrafelé járnátok, akkor érdemes bekukkantani a Tolcsvai borfesztiválra is.
Üdv:T
Néha kapni füstölt pulykahúsos lecsókolbászt. De már én sem láttam ezer éve, pedig valamikor szerettük…
Üdv: Vica
bor-mámor-bénye
ott leszek Homonna Attilánál, az biztos:
http://www.homonna.com
Bor-Mámor-Bénye fesztivál.
Most mesélték, hogy ott leszel. Igaz? Mert akkor elmegyünk. Boccs az offért!
Sajnos én jó lecsókolbászt évek óta nem láttam, nem ettem. Sőt, ettem olyan paprikás krumplit, amibe belefőzték, és bár én magát a kolbászt nem ettem meg, mégis beteg lettem tőle.
De nagyon sajnálom, én még arra is emlékszem, hogy 2 forintos és 2,80-as néven futott, és mindkettő ehető volt … jaj, de régen volt! ):
Eszter, képzeld, (szokás szerint offtopik leszek), láttam a piacon padlizsánszínű zöldbabot. Kicsit bizarr volt, nem vettem. (OK, nem idegen a babtól a lila szín, de ez még teljesen 'zöld' állapotú, nagyon sötét, és se folt, se semmi, nem tarka.)
2. Arra gondoltam, nem jó ez így most, össze kéne hozni legalább egy exJP-s csajos gasztrobloggerinás bulit, beszélgetést, akármit. Csak JP és címek híján nehéz az emberkéket utolérni… Helyre van jelölt, bejáratott kajabeengedős gyerek/kutya/biciklibarát sőőőőt… Fejemben a terv, gondolkozz rajta, gondolkozom én is.
3. Lecsót bármikor bármennyit bárhogyan, amikor már a cukkini, tök stb. is a könyökön jön kifele (meg a téli idényben), akkor a kukoricás a nagy kedvenc. És részemről tojás igen, rizs nem. 🙂
Jóféle húsféléből csak ami nem rontja el. 🙂
Minek a lecsot, budos, mocsingos diszno lecsokolbasszal izesitteni? tenyleg nem trefli.Edesanyam csak sima lecsot keszitett, de az ize most is a szamban van. Sose keverte tojassal vagy kolbasszal..1x csiperkegombaval jo eros lecsot keszitett, azota se ettem jot!
Szia Eszter
Nem voltam 15 napota internetben mert festettuk a lakásunkat. Minden le vollt takarva. Ma már rá értem és erre séltáltam. U/jra a gyerekkoromra kerültem recepteddel. Édesanyam is mindig kolbászal készitette a lecsót. ën is szoktam csinalni. Nagyon jo néz ki. (mintha én föztem volna 🙂
Majd ha rá érek körülnézek mert biztos jo dolgogat föztél ezek a napokban.
üdvözöllek szeretettel.
Hát ez elég tréfli..
Andrea
a legtutibb nyáriszüneti reggeli volt a lecsókolbász kenyérrel és mustárral! 🙂 de volt egy másik, kicsit drágább volt talán, nem tekergőzős volt, hanem szálban.
hülyeséget irtam, a fog epizód után évekig nem ettem, de most pl. azonnal befalnék egy adagot. szörnyeteg vagyok, na…:)
Sziasztok, tudom, hogy egészségtelen, egyszer valami fog-szerüséget találtam benne, brr, de én még ygx is szeretem. zsidózós árustól nem tudom, hogyan vennék kolbászt, a kolbász nekem intim, mint a sütemény, nem enném meg akárkiét. a gyári legalább anonim…
Lori
Szerintem kihalt, mint a dinók. Sőt, én már ettem borzalmas Debrecenit is… így hitem vesztve már nem is vetemedem próbára sem.
Én mostanában fedeztem fel egyik nagyáruházlánc polcán egy ehető lecsókolbászt, ami még a páromnak is ízlik, pedig ő aztán beleválogat. "Szerinte csak a házi saját készítésű az igazi." Igaz én a többi hentesárut is itt veszem, mert frissek és tényleg ehetőek, bár nem a legolcsóbb üzletlánc.
Debrecenit, olyan igazi-félét Ausztriában lehet kapni, "debreciner wurst" néven. A virslijük sincs túlérdekesítve, egyszerűen csak virsli és kész. Legközelebb megnézem a lecsókolbászt is! 🙂
Szerintem, ha valaki igazán rossz minőségű kaját akar enni, akkor egyen lecsókolbászt, parizert meg a többi vörösárut. Az egész arra megy hogyan adják el a zsírt meg a vizet kaja árában. Ha valami egészségtelen akkor ezek azok. Meg persze nem is annyira kóser. Tudom hétköznap van. 🙂
medvedr
Mi útban a telek felé, Tahitótfaluban, Hősök terén lévő CBA-ban szoktunk venni igazán finom lecsókolbászt. Van amikor többet is veszünk és eltesszük a fagyasztóba, sokáig eláll.
nekem sajnos a debrecenivel is akadnak problémáim. az is egyre inkább el-lecsókolbászosodik. 🙂
pedig akár egy jó reggelihez is olyan szívesen sütnék…
létezik, a házi.
a fény utcai piacon vannak házi húsosok, akik ugyan fenemód zsidóznak, és ettől az embernek elmegy az életkedve, de ha szóba állsz velük ennek ellenére, elszégyellik magukat, és kiváló kolbászokkal, alkalmasint még lecsókolbásszal is meg tudnak örvendeztetni. kedvencem a házi turista szalámi!