Kategóriák
Egyéb kategória

Marhatekercs

Ez a fajta marhatekercs tulajdonképpen a vadas túlbonyolítása, nincs rajta mit szépíteni. Olyankor szoktam készíteni, amikor tudom, hogy olyan vendégeim lesznek, akik leginkább csak a hagyományos ízekre nyitottak, de mégis el szeretném őket kápráztatni. Ilyenkor mindig megjegyzik, hogy isteni volt a vacsora, de mégis mennyi munka lehetett, én pedig egy kedves mosoly, és egy semmiség szóval megpróbálok úgy csinálni, mintha valóban öt perc alatt dobtam volna össze a vacsorát, két körmöm kilakkozása közben. 🙂
Hátszínből a legjobb, de bármely marhahúsból elkészíthető, ha van elég időnk megvárni, amíg megpuhul. Fejenként egy húszdekás nagy szelettel érdemes számolni.
A recept 6 főre szól.
Hozzávalók:
6 nagy szelet hátszín
12 szelet bacon
3 fej hagyma
6 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
3 babérlevél
6 szem boróka
5 dl tejszín
1 dl száraz fehérbor
1 csokor petrezselyem

Mustár
Egész bors
Őrölt bors
olaj
A húst mustárral vékonyan megkentem, borssal megszórtam, és ráfektettem 2-2 szelet bacon szalonnát. A hagymát karikákra vágtam, és jó sokat ráfektettem belőle a húsra. Megsóztam, majd feltekertem. Megtűztem fogpiszkálóval, és forró serpenyőben nagy lángon megsütöttem körben minden oldalát. (kb. fél-fél perc) Ekkor rászórtam a karikákra vágott sárga, és fehérrépát a maradék hagymával. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi, beledobtam az egész borsot, babérlevelet, borókát, megsóztam, majd lefedtem. Takaréklángon puhára pároltam benne a húst, és hozzáöntöttem a bort az utolsó öt percben. Mikor megfőtt, kivettem egy tányérra, kiszedtem a fogpiszkálókat, majd felszeleteltem vékony szeletekre.
A zöldségekre ráöntöttem a tejszínt, kivettem belőle a borókabogyókat, és a babérlevelet, majd botmixerrel pépesítettem. Forrón tálaltam tésztával, de ha több időm lett volna, akkor megérdemeltek volna a vendégeim egy zsemlegombócot köretnek.

10 hozzászólás a(z) “Marhatekercs” című bejegyzéshez

Kedves vadas rajongók!
Érdekes, hogy a régi zidó nagymamák mennyire szerették és tudták főzni a vadast és milyen sokunknak van nosztalgiája az emlékekben élő nagy vadasozások iránt. Pedig ugye, a vadas nem kóser és a nagymamák még akkoriban közel kóser módon főztek. Remélem, lányaink és fiaink folytatják a vadas készítését, még ha kicsit macerás is. Nálunk már megy a dolog, a fiam jól főz. A mai fúziós konyha világában jó enni ilyen békebeli ételeket is.

ma reggel megfőztem, igaz tekergetés nélkül. annyi idő összerakni, míg a család legkisebbje megitta a tejét. pont ilyen vadasról álmodtam 🙂

a hozzávalók között szerepel 1 csokor petrezselyem is. vele mit történik? rászórjuk a végén?

Helga

A mi igazi vadasunk is boros, és paradicsompürés, sőt, abban se tejszín, se répa nincs. Csak hagyma, paradicsom, mustár, és vörösbor. De a tetejére szoktunk tejfölt tenni, és krumpligombóccal esszük.

Vélemény, hozzászólás?