Régen írtam már magunkról, annyira elszaladnak a napok, hogy el sem hiszem!
Dávid szeptembertől iskolába jár, és én nem tudom mit is gondoljak erről a helyzetről. Örültem volna, ha még egy évig járhatott volna oviba, de nem így alakult. Minden esetre imádja a sulit, aminek örülök. Sikerült egy nagyon helyes tanító nénit kifognunk, és csak ez számít! A napközis tanárnéni pedig egyben tornatanár is, és olyan fiatal, hogy nem lehet neki csókolommal köszönni, legalábbis Dávid szerint ez nem lenne illendő. Tavaly azt mondták, hogy elsőben nem lesz héber, de heti két héber órájuk van, majd meglátom hogyan alakul.
Olyan érzésem van, mintha egyáltalán nem lett volna nyár! A május katasztrófális volt, szinte épp elolvadt a rengeteg hó, már esett is az a sok eső. Aztán volt pár jó nap, olyan, mintha tényleg nyár lenne, de most azt írja a naptár, hogy szeptember 30. Mikor volt szeptember? És én mit csináltam ebben az egy hónapban?
Hát, azért ha jobban megnézem nem unatkozom. Pénteken újra feldübörögnek a nyomdagépek, és megint kiadják a zsidó szakácskönyvem. Hétvégén Erdőbényén voltunk, de erről holnap írok egy külön posztot.
Aztán elhatároztuk, hogy elköltözünk. Tulajdonképpen már akkor kinőttük a lakást, amikor ideköltöztünk, de hitelt nem mertünk felvenni, és most, ahogy a barátaink törlesztőrészleteit figyelem, nagyon bölcs döntést hoztunk. Igaz, doboz hátán doboz, az összes szekrény tetején újabb dobozok, sőt a szekrény és az ágy alatt is dobozok vannak. Nyáron elegem lett, meguntam, kész!
Úgyhogy most várunk, és remélünk.
Augusztusban elpusztult a 19 éves labradorunk. Nagyon megrázott mindenkit a családban, nagyon szerettük, és már tényleg nagyon régen velünk élt. Persze hatalmas sírás közepette megfogadtuk, hogy soha többet nem lesz kutyánk, hiszen mekkora a fájdalom elveszíteni, de különben is hatalmas lekötöttséggel jár, stb, stb. Aztán egy jól időzített telefonhívás, és kiderült, hogy volna egy tökéletes kiskutya a számunkra, természetesen ingyen, és a gazdája olyan, de olyan boldog lenne, ha mi lennénk a gazdái…
Szerintetek? Bodri 12 hetes, puha, bújós, játékos pumi. Kell majd neki valamilyen iskola, mert nem egy nyugodt labrador, az biztos, birkákkal pedig nem vagyunk ellátva, hogy a terelés lefárassza. Hát hirtelen ennyi 🙂
28 hozzászólás a(z) “Mi újság?” című bejegyzéshez
Szia!
Nekünk egy éve lett egy kis faluszéli Boriskánk. Állatorvos szerint kiköpött pumi (bár a törzskönyvét nem hozta magával). Annyi vidámságot és örömöt hozott amúgy sem szomorú életünkbe, hogy csak na!!!
Igaz két másik mudink még azóta sem dolgozta fel ezt a stressz helyzetet,és lehet sose bocsátják meg hogy ezt a kis gyütmentet befogadtuk, de legalább kaptak egy személyi edzőt ::))
Ja és a Lányom a héten megírt Karácsonyi kívánság listáján szerepel a könyved.
Hiányoltam Bodrit Erdőbényén, legközelebb ne hagyjátok otthon! Kutyapesztrálást szívesen vállalok! 🙂
Terelés:http://www.pasztortuzcsillaga.hu/
Nagyon édes kiskutya! Reméljük vele is lesz sok-sok boldog közös évetek 🙂
Gyönyörű a kutyus, gratulálok!!!
Adri
Bodri egy tündérmackó! Sokáig terveztük mi is a pumit, végül drótos vizsla és labrador lett – a malamutok mellé. Sógorom skót juhásza birkák híján minket terelt, és teljesen kétségbeesett, ha direkt szétszéledtünk.
Az agility jó ötlet, egy baj van vele: szenvedéllyé válhat 🙂
Eszter, ez nagyon izgalmas, gratulálok! Jó dobozolást! 🙂
Remélem azért nem bántó a tornatanár! Nekem a testnevelő olyan hideg, intézeti, bottal járó, folyamatosan sípoló valami, de remélem csak én gondolom így!
A könyv oldala:
http://www.zsidoszkacskonyv.hu
Többet lehet tudni a szakácskönyvről? Mikor, hol jelenik meg? A honlapodon elő lehet jegyezni?
Ja, és a tornatanárok nevében, kéretik őket testnevelőnek nevezni:)
Zsuzsi, nagyon örülnék neki! Köszönöm!
Eszter!
Nekünk belga juhászunk van (malinois), 4 hós korától 1 éves koráig aktívan hordtuk birkát terelni. Tök jó program a kutyának, de az egész családnak is, miközben lopva megtanulja a legfontosabb dolgokat. Ha érdekel, adok szívesen elérhetőséget!
Mi nemrég költöztünk, egy alkalom arra, hogy igazán szép dolgokat teremtsen az ember 🙂 Úgyhogy hajrá a költözéshez. A kutyust nagyon sajnálom, viszont Bodri nagyon édes, s remélem lesz egy két képed még róla 🙂 Ja és lesz dedikálás? S mikor? Zsuzsa
Nóri, köszönöm! 🙂
És a blogkóstoló, ki ne hagyd! Akkor most mindkét okos gyereked iskolába megy. :)A szeptember nálam is hova lett, de pl. felfedeztem első sorban a te blogodat, és elindítottál a lejtőn, mert azóta 2-3 naponta, mint rendes, dolgozó nő, éjfélig a konyhában rumlizok. És élvezem. Köszönet érte. Erdőbényéért fáj a szívem, de csak lesz még. A bookline-on már előjegyzett könyvet meg alig várom, frissen, ropogósan. 🙂
Egy új Fűszeres-olvasó: Nóri
A pumik kicsit "személyiségzavaros", kicsit megszállított, izgő-mozgó és persze emellett nagyon okos kutyák. Sok türelem és nevelés kell hozzájuk.
És hát arra fel kell készülnötök – pontosabban a szomszédaitoknak -, hogy a pumik nagyon hangos kutyák. Állandóan ugatnak. Okkal vagy lászólagos ok nélkül is.
De mi így szeretjük őket! 🙂
Judit
Ok 🙂
Óóó,sajnálom. Mindenesetre légyszjves majd néha posztold, hogy lássam 🙂
Kriszta
Kriszta, Bodri volt a maradék, valaki visszamondta, így került hozzánk.
Hát, lehet, hogy az lesz a vége, de egyenlőre még nem szeretném itt kiírni.
Megtalálható valahol a lakás hirdetése?
Gratulálok az új jövevényhez.
Mi is szeretnénk egy kis pumit. Nincs véletlenül egy testvérkéje? 🙂
Üdv,Kriszta
Bodza, jó ötlet, jó kis családi sport lehetne!
Juj, nem láttam! De ha látom, akkor jól kifészbukolom majd természetesen!
Persze, azt tudtam, hogy írtam bele 😀
Azt meg sem említed, hogy megjelent a Stahl magazin és van benne néhány recepted ? 🙂
Ezt a kis helyes pofát 🙂 Ajánlom nektek, az egész családnak az agility-t. Bodri tuti élvezné és egészen biztosan lefárasztaná őt :))) persze nem 12 hetesen, de nemsokára futkoshatna az akadályok közt 🙂
Kertben lakik, nem lakásban.
Pumi nem való lakásba, bár nem vagyok egy kutya-szakértő.
Üdv: medvedr
Mi épp kisebbe költöznénk, cseréljünk! 😉