Édesanyám hatalmas áldozatra képes édesapámért: 1971 óta úgy főzi a paprikás krumplit, ahogy ő szereti. Pedig se anyu, se én nem szeretjük a bő lére eresztett, nem szétfővő krumpliból készült paprikás krumplit. Apu viszont igen, ezért mindig ilyen készül a szülői házban.Sőt, míg én kockákra vágom a krumplit, apu csak a hosszában felszeleteltet díjazza 🙂
Úgyhogy a felnőtt lét egyértelmű haszna, hogy saját magam főzőm a paprikás krumplimat, és úgy eszem, ahogy én akarom: villával kicsit szétnyomkodva a tányérban, jól megborsozva, és egy pár kanál tejföllel a tetején. Ez így viszont nem fotogén, sőt! Úgyhogy a képen az “átalakítás” előtti állapot látható.
A paprikás krumpli tipikusan az az étel, ami készülhet kóser változatban is, de akkor választanom kéne a tejföl vagy a kolbász között (tejes vagy húsos), sőt a szalonnának is ki kéne maradni. Ezért aztán mi soha nem eszünk kóser paprikás krumplit 🙂
Hozzávalók:
2 kg szétfővő krumpli
0,5 kg hagyma
1 paprika
1 paradicsom
10 dkg füstölt szalonna
só, bors
pirospaprika
1 kk kömény
szerecsendió
20 dkg füstölt kolbász
4 szál virsli
A szalonnát apró kockákra vágom, és kiolvasztom a zsírját. Megfonnyasztom rajta a hagymát, és meghintem a pirospaprikával. Rögtön rádobom a kockákra vágott krumplit, paradicsomot, és zöldpaprikát, köményt, és reszelek bele egy kevés szerecsendiót. Sózóm, borsozom.
Felöntöm annyi vízzel amennyi ellepi, lefedem, és puhára főzöm.
Csak ekkor teszem bele a kolbászt és a virslit, így mire ezek is megfőnek, a krumpli kicsit szétesik. Néha teszek bele egy pár gerezd fokhagymát is, de nem mindig.
Kovászos uborkával az igazi, de az első idei még csak most kovászolódik, addig megteszi a csemegeuborka is.
20 hozzászólás a(z) “Paprikás krumpli” című bejegyzéshez
ahany haz, annyi paprikaskrumpli!:)
Az anyukam hosszukasra vagja, en kockazom, s nalunk is nokedlis!:) Kolbasz vagy virsli is megy bele, de egyszerre a kettot meg nem probaltam – ugy igazan “tartalmas” lehet!:) Szerecsendiot en eddig csak a krumplipurebe raktam, de majd kiprobalom a pk-ban is!:) (nyelek itt kozben nagyokat:)
nekem valahogy a virsli nem illik a kepbe… a sok jo minosegu, izletes hozzavalo, mint fustolt kolbasz, fustolt szalonna, hazi csemegeuborka melle. virsli… :s
de izlesek es pofonok
agi
Érdekes volt végigolvasni a commenteket. Mintha két “táborra” oszlanának a hozzászólások. Mármint szögletesen gondolkodunk: vagy tejföl vagy nem… vagy kolbász (hús) vagy nem… vagy hosszúra vágott vagy kockára.
Nincs semmi bajom ezzel, csak érdekesnek találom ahogy mi emberek reagálunk bizonyos dolgokra. Határokat húzunk ott is, ahol nem biztos hogy kéne.
Magam részéről pusztán csak élvezem Eszter blogját, fotóit, írásait. S én is szeretem a paprikás krumplit 🙂 Én megint “másképp” csinálom, mint a tisztelt hozzászólók.
S még egy apróság: felnézek édesanyádra, hogy _szeretetből_ úgy készíti el, ahogy édesapád szereti! Na, ez itt a lényeg…
Katicának én is szívből gratulálok!
Sokkal szebben ír és fogalmaz, mint sok magyar!
Nem falusi, a XIII. kerületben készült. 🙂
szerecsendio? hogy jon ez egy falusi etelbe?))
Jól néz ki a paprikás krumpli, de nekem még ennél is jobban tetszik, hogy Katy ilyen szépen megőrízte a magyar nyelvtudását, és érdeklődik az itthoni blogok iránt. Szép dolog az internet.
Számban érzem az ízét!
És a kovászos uborka is!… Jaj, de finom!!!
Gratulálok blogodnak és a könyved megjelénésére is Madridbol. Jelzem hogy itt voltam!!!
Szüleim magyarok voltak, igy valamenyit megértek.
Édesánya is igy készitette a paprikáskrumplit. Én hussal, szalonával és kolbászal szoktam.
Majd megprobálom virslivel. Csak nem tudom mijen fajte virsli. Tán füstölt.
üdvözöllek mégegyszer nekem is van egy konyhabloggom, most keztem és van eguy pár magyaros receptem is.
Szia
Katica
Jaj de imádom. :o) Anyum is hosszú lében és nokedlivel csinálja. Apu így szereti.
Én jó sok fokhagymával, egy lehelletnyi paradicsom pürével és rozmaringgal fűszerezem. Nagyon extra lesz tőle, de a párom rendkívül hálás érte. :o))
az a kovászos uborka mellette…házi vagy bolti? Alig várom, hogy legyen házi!
A paprikás krumplit én újkrumpliból szeretem legjobban, hosszú lével és szétnyomva a krumplit. Tejföl? Szentségtörés 😉
(ahogy a rakott krumpliban a hús. Ki hallott már ilyen barbárságot :D)
Én gyerekkoromban utáltam a paprikás krumplit. Anyukám mindig sietett, így hetente kétszer volt. Rövid lében, kolbász nélkül. Mostani étrendemben is szerepel, igaz hosszú lében, virslivel. A köménymag elmaradhatatlan. Fiam is megeszi. Legközelebb a Grenadine-féle tarhonyás változatot próbálom ki.
Nálunk párom a paprikáskrumpli-felelős. Nem tudom hogyan, de jól csinálja (mondjuk a kolbász-virsli arányon picit javíthatna)
Kömény az királyság! Marhapörköltbe elengedhetetlen!
kockákra vágod a krumplit? hű, paprikás krumplival kapcsolatban ilyet még nem is hallottam:-))) mi is nagyon szeretjük a köményt (mindegyiket!), a paprikás krumpliban különösen finom!
timi
Szepke, na az a csúcsok csúcsa 🙂
Vica, akkor legyen úgy, hogy tőlem volt áldozat 🙂
Igazad van egyébként!
Szerintem az anyukád részéröl nem áldozat hanem önzetlen szeretett.
Khmmm. Halkan merem csak mondani, az enyémben nokedli is van. Kovászos uborkával, egy nagy szelet kenyérrel. Pffff.
A parikás krumpliba, és a lecsóba is sok-sok köményt szeretek tenni. Ja, a marhapörköltről nem is beszélek!
Kömény?
De érdekes, ki fogom próbálni!