Savanyú vetrece puliszkával

Sokszor hallom másoktól, hogy: én leveses vagyok, és pörköltes vagyok, stb. Ki kell jelentem, hogy én, az összes rokonom, barátom, és üzletfelem, aki már evett savanyú vetrecét, az pedig savanyú vetrecés!
Nem gyerekkorom régi kedves étele ez, sőt már férjnél voltam, mikor először olvastam róla, és kipróbáltuk. A receptből tudható volt, hogy fantasztikus lesz, azóta rajongói vagyunk, legalább annyiszor elkészítjük, mint a vörösboros marhapörköltet. Mindig puliszka mellé a köret, mert egyszer mikor nem volt itthon kukoricadara, sokat levont az élvezeti értékéből a főttkrumpli. Ha olyan helyen járunk, ahol régi tornácos házakat látunk, mindig eszünkbe jut a vetrece. Valahogy olyan jó régi, parasztházas íze van. Ezért van egy olyan sejtésem, hogy vagy nem is annyira régi, vagy nem marhából készült valaha, vagy citrom helyett ecetet használtak. Vagy mind a három egyszerre. 🙂 (ja, mondhatni, hogy nem “annyira” kóser)
Hozzávalók:
1 kg marha fehérpecsenye
20 dkg füstölt szalonna (húsos)
3 nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 citrom lehámozott héja (krumpli hámozóval)
1 citrom leve
1/2 l száraz fehérbor
4-5 babérlevél
2 ek mustár
Só, bors
5 dl tejföl
1ek liszt
A puliszkához:
Kukoricadara
Só, bors
Hagyma
Olaj
Az apróra vágott szalonnát kisütöm, rádobom a hagymát, majd a vékony csíkokra vágott húst. Mikor a hús kifehéredett, borsozom, rádobom a babérlevelet, és hozzáadom a mustárt, majd ráöntöm a bor felét, és egy deci vizet. Egy órát párolom alacsony lángon, belekeverem a többi bort, sózom, hozzáadom a fokhagymát is. Teljesen puhára főzőm. Mikor elkészült, kiszedem a babérlevelet, és a citrom héját, majd behabarom a lisztes tejföllel.
A puliszkához felforralom a vizet, sózóm, borsozom, és annyi kukoricadarát keverek bele, hogy nagyon sűrű masszát kapjak. Kiterítem egy tálcára, amíg megdermed, majd felvágom kockákra. Olajban dinsztelt hagymára szedem.