Kategóriák
Egyéb kategória

A hal nem lakoma, csak koma?

Lépten-nyomon halljuk, hogy együnk több halat, mert a hal egészséges. Csak ennyi lenne, vagy itt többről is szó van?
A halfogyasztás mértéke és a depresszió gyakorisága közt szoros, fordított irányú kapcsolatot mutattak ki kutatók. Adataik szerint az USA-ban 24 kg az évente egy főre jutó tengeri eredetű táplálék, Németországban 13 kg, míg Japánban 73 kg. Ennek megfelelően az USA-ban a lakosság 3%-a, Németországban 5%-a depressziós, míg Japánban csak 0.1%: a különbség harmincszoros-ötvenszeres. Tehát, az omega-3 hiánynak oki szerepe lehet a depresszió, a mániás-depresszió, és a szülés utáni depresszió kialakulásában.
A neves szaklapban a Journal of American Psychiatry-ban megjelent tanulmány szerint az agy szárazanyag tartalmának 60%-a lipidekből áll, ezen belül is rendkívül nagy mennyiségben omega-3 és omega-6 zsírsavakból. Az Omega-3 viszont főként hidegvízi halakban, és egy-két növényben, mint a lenmag, dió, mogyoró, és repceolaj található. A növényi eredetű omega-3 zsírsavat azonban sokkal nehezebben hasznosítja az emberi szervezet, csakúgy, mint a növényekben található vasat.
Az omega-3 zsírsavak aránya jelentősen lecsökkent az utóbbi időben, kezdetben harmadára, aztán tizedére, majd az utóbbi pár évtizedben az egy huszadára! Sajnos azonban nem csak a mennyisége csökkent le, hanem a két esszenciális zsírsav (az omega-3 és az omega-6) aránya is felborult. Az ősidők 1:1-es aránya eltolódott 1:10, majd 1:20 arányra. Ez nagyon veszélyes lehet, ugyanis az omega-3 zsírsavak két fajtáját, a DHA-t (dokozahexaénsav) és az EPA-t (eikozapentaénsav) az emberi szervezet nem tudja előállítani, úgyhogy kénytelenek vagyunk valahogy pótólni, ha jót akarunk magunknak 🙂
Az omega-3 az 1940-es években került a kutatók látóterében, amikor az eszkimók étrendjét kezdték tanulmányozni, hogy miért is nem meszesednek el ereik, és miért nem kapnak szívinfarktust? Rájöttek, hogy mert étrendjükben nagyon sok az omega-3. Dr. Urquhart, aki hét évig élet Kanadában, egyetlen egy tumoros megbetegedést sem tapasztalt körükben, és a diabetes, a psoriazis vagy az asztma ritka volt. Sajnos az utóbbi időben egyre többet hallani arról, hogy a sarkkörön túl, ahol szinte csak tengeri halat fogyasztanak, felborult a nemek aránya, ugyanis a mélytengeri halakban könnyebben felhalmozódnak az általunk (fejlett világ) által kibocsátott hormonok, nehézfémek. Aggodalomra még nincs ok, Magyarországon alig eszünk tengeri halat, a mennyisége szinte a nullával egyenlő. Ha többet ennénk, csak nyerhetnénk vele, a Japán 73 kg-nak csak a huszadát fogyasztjuk. Ha nem is fogunk hetente háromszor tengeri halat fogyasztani, azért legalább havonta háromszor tegyünk meg magunkért ennyit, arról nem is beszélve, hogy a hal finom!
Tonhalas spagetti
Ha lehet sós vízben eltett tonhalkonzervet vegyünk, hogy jó minőségű olívaolajat adhassunk hozzá. (Friss lazaccal is kiváló, sőt!)
1 tonhal konzerv
Olíva olaj
Olíva bogyó (a kimért változat általában sokkal jobb ízű, és minőségű)
Összezúzott fokhagyma
Kockára vágott piros Kaliforniai paprika
Felezett koktélparadicsom
Friss bazsalikomlevelek
Só, bors
Az olajon addig kevergetem a fokhagymát, amíg érezni lehet az illatát. Hozzáadom a paprikát, egy perc múlva a halat. Sózóm. (Ha friss halat használunk, akkor annak adunk egy percet az olajon.) Rászórom a bazsalikom leveleket, az olíva bogyót, és a paradicsomot. Megkeverem, és el is zárom a tüzet. Az asztalnál szedem a tésztára, ott tekerek rá borsot. Sajt nélkül is tökéletes.
Eredetileg a Velvet Tejben, vajban oldalán.

4 hozzászólás a(z) “A hal nem lakoma, csak koma?” című bejegyzéshez

nahát.
A barilla kilós spagettis dobozán is ez a recept van egyébként (talán a bazsalikomot nem írja), és tegnap én is ilyet főztem, azzal a különbséggel, hogy nem volt itthon paprika, az olajbogyót meg nem is szeretjük 🙂
talán annyit én hozzátennék, hogy figyelni kell arra, hogy a tonhalkonzerv általában önmagában kellően sós, tehát már nem kell hozzá sok.

Vélemény, hozzászólás?