Címke: hal

Kategóriák
Egyéb kategória

Lazac idénypesztóval

Régein írtam, mert a Google (aki már nem is a barátom!) elrontotta az összes blogspotos blog egyéni domain-re irányítását, ami többek között azt eredményezte, hogy a feedem is lehalt.
Na mindegy, hipp-hopp, és egy hét alatt meg is javították.
Múlt héten valaki írta, hogy nem nagyon készítek halat. A gyenge pontomba talált!
Ennek több oka van, de igaz, ami igaz, nem vagyok egy halszakács.
Először is, eléggé válogatós vagyok hal ügyben. A pontyot akkor se tudnám megenni, ha csak az lenne a földön. Leütöm, megpucolom, elkészítem, de egye meg más…
A pisztrángot szeretem, az már volt is talán kétszer a blogon.
A lazaccal úgy vagyok, mióta a nagynéném hozott az Alaszkában élő nagybátyám által kifogott valódi lazacot, hogy inkább nem.
Tudom, sok-sok hal létezik még, de az ihlethez nekem legalábbis halpiacon kell sétálgatnom, az meg momentán elég kevés van errefelé.
De most mégis a kosaramban landolt két szelet lazacfilé.
Végső egyelést tartottam a céklák között, ezért hazakerült jó pár reteknyi cékla, sok-sok zölddel, és a sárga cukkíni is ontja a terméseit.
Tehát, a halon kívül minden a kertből származik. Sokkal jobban esik így a legegyszerűbb zöldség is!
Hozzávalók 2 bőséges adagra:
40 dkg lazacderék
4 kicsi cukkíni (nekem sárga cukkínim volt)
4 bébicékla
10 zsenge céklalevél
1 citrom
5 zsályalevél
rozmaring levélkék
olívaolaj
só, bors
2 ek vaj
A cukkinit felkarikáztam, a céklát uborkagyalun legyalultam. Forró serpenyőben kevés olajon külön-külön megsütöttem a zöldségeket, sóztam, borsoztam, nyomtam rá egy pici citromot, és tálalásig melegen tartottam.
Vajon besütöttem a lazacot. A lazacnak nem kell sok, pár perc elég is oldalanként.
A céklalevelet elturmixoltam olívaolajjal, sóval, borssal, zsályával, rozmaringgal, sok citromlével, és a citrom negyedének levével. Ezt tettem a lazac tetejére.

Kategóriák
Egyéb kategória

Gyömbéres pisztráng

A pisztráng egy igazán jóízű hal, szerencsére Magyarországon is “megterem”, ezért aztán könnyű, vagy legalábbis könnyebb igazán friss pisztránghoz jutni.
Annak ellenére, hogy ragadozó fajta, nem egy olyan mindent túlélő típus, mint a ponty, ugyanis belehal a lehalászását okozó stresszbe.
Ebből következik, hogy élve, vízben szállítani lehetetlenség, ezért nem is kapható élő pisztráng sehol. Úgyhogy aki ilyesmire vágyik, kénytelen Szilvásváradig utazni, de szerintem ez nem akkora probléma, hiszen gyönyörű kirándulóhelyek vannak arrafelé, erdei kisvasúttal, miegymással! És akkor még a füstölt pisztrángról nem is beszéltem, ami egyszerűen fantasztikus!
Csak egészen friss pisztrángot vásároljuk!
Friss az a pisztráng, aminek csillog a bőre, mindenhol “nyálka” borítja (ez nem egyenlő a vízzel, amivel locsolgatni szokták a többnapos pisztrángot!), a szeme tiszta, nem zavaros, és a kopoltyúja rózsaszín. Mivel a kopoltyú indul először romlásnak, ezért a nem friss halakból ki is szokták szedni a barna kopoltyút, ilyet soha ne vegyünk meg!
Hozzávalók:
fejenként 1 pisztráng
pisztrángonként 2 ek fűszervaj:
2 ek vaj
2 kk reszelt gyömbér
10 rozmaring levélke
1 kk kakukkfű (jó ha friss)
0,5 kk reszelt citromhéj
só, bors
1 gerezd fokhagyma
Minden hozzávalót egy edénybe teszek, és a botmixerrel összedolgozom. Tömbbé formálom, és beteszem a hűtőbe egy fél órára.
A pisztrángot sózom, bedörzsölöm pár csepp citromlével, majd belekanalazom a vajat a hasába.
Serpenyőben vaj és olaj keverékén sütöm, olyan 5-5 percig oldalanként.
Ennyi idő alatt a vajnak jelentős része kifolyik a halból, de ez egyáltalán nem baj, sőt!
Szerintem egy salátával, és egy kis szamorodnival a legfinomabb!

Kategóriák
Egyéb kategória

Pisztráng kéksajtos almával

Ros Hasana napján szokás halfejet is enni, de legalábbis minden zsidó asztalán van valamilyen halétel, és halnak bizony ott a feje, de általában le van vágva a farka. Ros Hasana ugyanis az év feje, és a hal egyébként is a szaporodás, és a pénz szimbóluma. Aztán ugye nagyon fontos, hogy az elkövetkező év során mi legyünk a fej, és ne a farok 🙂
Kóser minden olyan hal, aminek pikkeje, és uszonya is van, tehát a pisztráng is az. Eredetileg a hal párve, vagyis páros étel, ami azt jelenti, hogy ehető hozzá tej is, de hús is. Lehet, hogy a kósersági szabályok párvénak tekintik a halat, de nekem inkább hús mégis, ezért különösen örülök neki, amikor ünnepnapokon is lehet keverni a tejest a húsossal, ami ugye a kasrusz szabályai szerint szigorúan tilos.
A barátnőm most jött haza Hágából, ahol jutányos áron jutott hozzá egy egész guriga kóser kéksajthoz, amit 30 dekás darabokra vágtam, és lefagyasztottam. Mostanában kicsit többet lesz kéksajtos recept, mint rendesen.
Pontos receptet nem is érdemes írni, mi 12-en voltunk a vacsorán, egyszerre négy halat tudtunk sütni a két grillserpenyőben, és úgy láttam, hogy egy hal bőven elég egy kis édességgel a legfalánkabb férfinak is.
A pisztrángokat besóztam, meglocsoltam kevés citromlével, és rozmaringot dugtam a hasukba. Vajon pár perc alatt megsütöttem mindkét oldalukat.
Fejenként két almát karikákra vágtam, és szintén vajban megsütöttem.
Egy serpenyőben megpirítottam fejenként 1-1 marék tökmagot, és mogyorót, majd késes robotgépben viszonylag apróra vágtam. Hozzákevertem 5 dkg kéksajtot, és kb. 1 dl tejszínt.
A sajtos krémet sóztam, borsoztam, majd rákanalaztam az almára.
Persze szórtam pár gránátalma magot is a halra, ha már ilyen sokat használja a zsidó konyha Ros Hasanakor ezt a gyümölcsöt. A hal farkának a helyét pedig citromkarikákkal fedtem el.

Kategóriák
Egyéb kategória

A hal nem lakoma, csak koma?

Lépten-nyomon halljuk, hogy együnk több halat, mert a hal egészséges. Csak ennyi lenne, vagy itt többről is szó van?
A halfogyasztás mértéke és a depresszió gyakorisága közt szoros, fordított irányú kapcsolatot mutattak ki kutatók. Adataik szerint az USA-ban 24 kg az évente egy főre jutó tengeri eredetű táplálék, Németországban 13 kg, míg Japánban 73 kg. Ennek megfelelően az USA-ban a lakosság 3%-a, Németországban 5%-a depressziós, míg Japánban csak 0.1%: a különbség harmincszoros-ötvenszeres. Tehát, az omega-3 hiánynak oki szerepe lehet a depresszió, a mániás-depresszió, és a szülés utáni depresszió kialakulásában.
A neves szaklapban a Journal of American Psychiatry-ban megjelent tanulmány szerint az agy szárazanyag tartalmának 60%-a lipidekből áll, ezen belül is rendkívül nagy mennyiségben omega-3 és omega-6 zsírsavakból. Az Omega-3 viszont főként hidegvízi halakban, és egy-két növényben, mint a lenmag, dió, mogyoró, és repceolaj található. A növényi eredetű omega-3 zsírsavat azonban sokkal nehezebben hasznosítja az emberi szervezet, csakúgy, mint a növényekben található vasat.
Az omega-3 zsírsavak aránya jelentősen lecsökkent az utóbbi időben, kezdetben harmadára, aztán tizedére, majd az utóbbi pár évtizedben az egy huszadára! Sajnos azonban nem csak a mennyisége csökkent le, hanem a két esszenciális zsírsav (az omega-3 és az omega-6) aránya is felborult. Az ősidők 1:1-es aránya eltolódott 1:10, majd 1:20 arányra. Ez nagyon veszélyes lehet, ugyanis az omega-3 zsírsavak két fajtáját, a DHA-t (dokozahexaénsav) és az EPA-t (eikozapentaénsav) az emberi szervezet nem tudja előállítani, úgyhogy kénytelenek vagyunk valahogy pótólni, ha jót akarunk magunknak 🙂
Az omega-3 az 1940-es években került a kutatók látóterében, amikor az eszkimók étrendjét kezdték tanulmányozni, hogy miért is nem meszesednek el ereik, és miért nem kapnak szívinfarktust? Rájöttek, hogy mert étrendjükben nagyon sok az omega-3. Dr. Urquhart, aki hét évig élet Kanadában, egyetlen egy tumoros megbetegedést sem tapasztalt körükben, és a diabetes, a psoriazis vagy az asztma ritka volt. Sajnos az utóbbi időben egyre többet hallani arról, hogy a sarkkörön túl, ahol szinte csak tengeri halat fogyasztanak, felborult a nemek aránya, ugyanis a mélytengeri halakban könnyebben felhalmozódnak az általunk (fejlett világ) által kibocsátott hormonok, nehézfémek. Aggodalomra még nincs ok, Magyarországon alig eszünk tengeri halat, a mennyisége szinte a nullával egyenlő. Ha többet ennénk, csak nyerhetnénk vele, a Japán 73 kg-nak csak a huszadát fogyasztjuk. Ha nem is fogunk hetente háromszor tengeri halat fogyasztani, azért legalább havonta háromszor tegyünk meg magunkért ennyit, arról nem is beszélve, hogy a hal finom!
Tonhalas spagetti
Ha lehet sós vízben eltett tonhalkonzervet vegyünk, hogy jó minőségű olívaolajat adhassunk hozzá. (Friss lazaccal is kiváló, sőt!)
1 tonhal konzerv
Olíva olaj
Olíva bogyó (a kimért változat általában sokkal jobb ízű, és minőségű)
Összezúzott fokhagyma
Kockára vágott piros Kaliforniai paprika
Felezett koktélparadicsom
Friss bazsalikomlevelek
Só, bors
Az olajon addig kevergetem a fokhagymát, amíg érezni lehet az illatát. Hozzáadom a paprikát, egy perc múlva a halat. Sózóm. (Ha friss halat használunk, akkor annak adunk egy percet az olajon.) Rászórom a bazsalikom leveleket, az olíva bogyót, és a paradicsomot. Megkeverem, és el is zárom a tüzet. Az asztalnál szedem a tésztára, ott tekerek rá borsot. Sajt nélkül is tökéletes.
Eredetileg a Velvet Tejben, vajban oldalán.

Kategóriák
Egyéb kategória

Marokkói kóser töltött paradicsom

Marokkóban nagyszámú zsidóság élt mintegy kétezer évig. Számuk 1950-ben még háromszázezer volt, napjainkban azonban csak 5000 körül van, és rohamosan fogy. Az ok egyszerű, a zsidók kivándoroltak, sokan Izraelbe, a tehetősebbek a nyelvi és kulturális könnyebbség miatt Franciországba. Mivel Izraelben 1950. július 5-én törvénybe iktatták a Visszatérési Törvényt (Huk-hasvut), mely a világ bármely részén élő zsidónak felajánlja az izraeli állampolgárságot, és 1947-től sorozatosan érte pogrom a zsidókat az arab országokban, mára már alig maradtak. Pedig manapság a zsidó vezetők szerint is jó zsidónak lenni Marokkóban. Mivel ennyien elmentek, vitték magukkal a marokkói konyha csodáit, kicsit “zsidósítva”. Kevesen tudják, hogy főleg a szefárd zsidók nagyon sok országban felvették a helyi lakosság öltözködési hagyományát. Ezért lehetett száz éve még turbánban látni zsidókat, vagy pl. Törökországban elfátyolozott arcú nőket. A korabeli marokkói zsidók igencsak hasonlítottak muszlim szomszédaikra, mind öltözékben, mind étkezésben. Sokkal jobban hasonlítottak a muszlimokhoz (2000 év nagyon nagy idő), mint az askenáz zsidóhoz. Ezért fordulhatott elő olyan eset is, ami a már sokat emlegetett Claudia Roden édesanyjával történt, hogy amikor Egyiptomból Nagybritanniába emigráltak, és ott meglátogatta őket a többi zsidó szomszéd, a furcsa ételeket megkóstolva megkérdezték: Biztosak vagytok abban, hogy ti is zsidók vagytok?
Ez a mostani recept egy olyan halfajtából készült eredetileg, amit Európában nem ismerünk, de Roden könyvébe már tonhallal került. Mivel azonban csak az a hal kóser, aminek van uszonya is, és pikkelye is, én lazac konzervvel csináltam.

Hozzávalók:
4 db nagy töltenivaló paradicsom
1 lazac konzerv
Fél konzerv vesebab
Egy csésze kuszkusz megfőzve
Egy marék mazsola
Egy kevés marinált paprika felaprítva
Egy marék pirított fenyőmag
Fahéj
Só, bors
Egy nagy csokor friss koriander
Az öntethez, amit mellé szokás kínálni:
A paradicsom kivájt, és felkockázott belseje
Egy fej hagyma
Fahéj
Szerecsendió
Szegfűbors
A paradicsom tetejét levágom, belsejét kikanalazom. Leforrázom a kuszkuszt húslével, és hozzá keverem a többi hozzávalót. Visszatöltöm a paradicsomokba. Sütőben negyven perc alatt megsütöm. Közben a paradicsom belsejéből, és a hagymából ragút főzők, ezzel tálalom majd, ha elkészült.
(Az alsó képen egy marokkói zsidó nő látható a XIX. századból)