Pisztráng kéksajtos almával

Ros Hasana napján szokás halfejet is enni, de legalábbis minden zsidó asztalán van valamilyen halétel, és halnak bizony ott a feje, de általában le van vágva a farka. Ros Hasana ugyanis az év feje, és a hal egyébként is a szaporodás, és a pénz szimbóluma. Aztán ugye nagyon fontos, hogy az elkövetkező év során mi legyünk a fej, és ne a farok 🙂
Kóser minden olyan hal, aminek pikkeje, és uszonya is van, tehát a pisztráng is az. Eredetileg a hal párve, vagyis páros étel, ami azt jelenti, hogy ehető hozzá tej is, de hús is. Lehet, hogy a kósersági szabályok párvénak tekintik a halat, de nekem inkább hús mégis, ezért különösen örülök neki, amikor ünnepnapokon is lehet keverni a tejest a húsossal, ami ugye a kasrusz szabályai szerint szigorúan tilos.
A barátnőm most jött haza Hágából, ahol jutányos áron jutott hozzá egy egész guriga kóser kéksajthoz, amit 30 dekás darabokra vágtam, és lefagyasztottam. Mostanában kicsit többet lesz kéksajtos recept, mint rendesen.
Pontos receptet nem is érdemes írni, mi 12-en voltunk a vacsorán, egyszerre négy halat tudtunk sütni a két grillserpenyőben, és úgy láttam, hogy egy hal bőven elég egy kis édességgel a legfalánkabb férfinak is.
A pisztrángokat besóztam, meglocsoltam kevés citromlével, és rozmaringot dugtam a hasukba. Vajon pár perc alatt megsütöttem mindkét oldalukat.
Fejenként két almát karikákra vágtam, és szintén vajban megsütöttem.
Egy serpenyőben megpirítottam fejenként 1-1 marék tökmagot, és mogyorót, majd késes robotgépben viszonylag apróra vágtam. Hozzákevertem 5 dkg kéksajtot, és kb. 1 dl tejszínt.
A sajtos krémet sóztam, borsoztam, majd rákanalaztam az almára.
Persze szórtam pár gránátalma magot is a halra, ha már ilyen sokat használja a zsidó konyha Ros Hasanakor ezt a gyümölcsöt. A hal farkának a helyét pedig citromkarikákkal fedtem el.