Nincs mit tenni, itt a spárga szezon. Be is vásároltam a piacon, a zöld spárgát ugyanis nagyon szeretem. Gondoltam, egyszerűen hús nélkül készítek valami vega vacsorát, esetleg iszunk hozzá egy pohár száraz szamorodnit, vagy valami könnyű rozét, és mennyire jó lesz nekünk.Hazaérkezett a férjem, és nem kis arcvágások közepette kifejti, hogy a spárga rossz, csak a sznobok eszik, és aki még azt is mondja rá, hogy finom, az hazudik. (Megjegyzem tavaly és azelőtt is szóról szóra ugyanezt mondta, aztán meg mindig ízlik neki, csak egy év alatt elfelejti.)
Úgyhogy muszáj volt mellé valami húst is készíteni, ne érezze magát becsapva.
Kaptunk pár szelet valódi parasztsonkát, jó vastag zsírral, volt egy darab fehérpecsenyém, gondoltam jól ledarálom, akkor mindennek füstölt íze lesz, nem is száraz, örülni fog a család feje.
Így is lett.
Hozzávalók:
egy csomag zöld spárga
1 citrom leve és héja
1/2 üveg kapribogyó
olívaolaj
só, bors
1 dl tejszín
20 dkg parasztsonka (jó zsíros)
20 dkg fehérpecsenye
1/2 üveg kapribogyó
bors
1 hagyma apróra vágva
2 ek zsemlemorzsa
1 ek ecetes torma
A sonkát és a húst ledaráltam, majd összekevertem a többi hozzávalóval. Mivel a sonka nagyon sós, így só nem kellett bele. Diónyi gombócokat formáztam belőle, majd előre, szárazon felhevített serpenyőbe dobtam őket. Olajat nem tettem alá, az elég mennyiségben sült ki a gombócból.
Közben a spárga végét levágtam. Szerencsém volt, ugyanis annyira zsenge volt a spárga, hogy nem kellett még a végét se megpucolni. Félbetörtem őket, olívaolajra dobtam a serpenyőbe, sóztam, borsoztam. Pár perc után rányomtam a citrom levét, belereszeltem a héját, majd beleszórtam a kaprit is. Mielőtt elzártam a gázt, ráöntöttem a tejszínt. A gombócokkal tálaltam, citromkarikákkal, amit még külön a húsgombóchoz ettünk.
Kritika: te, ez nagyon finom volt. Ilyen gombóc legyen máskor is
8 hozzászólás a(z) “Spárga parasztsonkagombóccal, kaprival” című bejegyzéshez
See Please Here
ja, és bocsi az új idetévedőktől, de most kitört belőlem a gyermeki kíváncsiság 😀
ki tudja miből csinálnak vidéken még sonkát? ja, télleg kínában csaucsausonka is van 🙂
az apádra ütökben meg, a főszereplő srác azt mondja, hogy macskát fejt 😀
drága eszter!
tudom.
de akkor miből van? azt mondtad parasztsonka…
gondolom nem földművesekből van,
lehetne liba – az kicsi. az inkább comb.
pulyka – na, az már lehet sonka elvileg.
birkából van sonka?
lóból kolbász van, de a ló sem ok…
szóval kíváncsi maradtam.
üzlettársam sem eszik malacot, de ő még semmilyen húst sem mellé.
én még skorpiót és selyemhernyógubót is ettem, bár az első falatnál el kellett vonatkoztatnom a témától 😀
az én konyhámba is ma köszöntött be a spárgaszezon:-)
Kedves Eszter!
A Civil rádió adásában hallottam először a blogjáról, méghozzá tegnap. Azóta elolvastam minden írását. Éjfélkor feküdtem.
Fantasztikus, különleges, szellemes, intelligens.
Gratulálok.
A spárgával kapcsolatban én is azokanak a férfiakanak a táborát gyarapítom, akik inkább egy szaftos húst ennének vacsorár, de itt jön az ön lelelménye ezzel a csodálatos gombóccal.
Mégegyszer köszönöm,
Somody Gábor
Eszter!
Krisztián detto ezt szokta minden tavasszal előadni.
Aztán valahogy csak lecsúszik….
De mi nem eszünk malacot. Tudod 😀
eszter, ez tényleg nagyon finom lehetett. elkeserítő, de engem nagyon izgat a spárga. párszor ettem csak, de minél többször szeretnék. sznob vagyok? 😀
a másik kérdés: a parasztsonka parasztból készül?
bocsi. tudod, hogy értem… 😉 nálunk ugyanis malacból.