Ez a leves volt a második, amit olyan hozzávalókból főztünk, amit 1912-ben is megvásárolhattunk volna. Persze nem turmixolnom kellett volna, hanem szitán átpasszírozni, de amikor éhesek vagyunk, tökéletesen megteszi a gyors turmix is.Imádom az előre megsütött, majd abból krémesített zöldségleveseket, mártásokat.
Egy kicsit mindig hagyom megbarnulni a tetejét, ettől édeskés, de mégis picit karakteresebb lesz a leves íze. Bármilyen zöldségből készülhet, szerintem nagyon finom karfiolból és brokkoliból is. Sőt, a sültpaprika és sültparadicsom kombináció se akármi egy kis balzsamecettel!
Ebbe a levesbe ezek a hozzávalók kerültek:
1 nagy szem krumpli
1 szál sárgarépa
1 karalábé
1 picike padlizsán
1 fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
1 ek vaj
1 dl tejföl
kakukkfű
só, bors
1 szelet rozskenyér
Minden zöldséget feldaraboltam, és sütőpapírral bélelt tepsire tettem. A vajat megolvasztottam, meglocsoltam vele a zöldségeket, sóztam, borsoztam, és megszórtam kakukkfűvel.
A fokhagymagerezdeket egészben tettem hozzá.
Forró sütőben 20 perc alatt szép pirosra sütöttem.
Turmixba tettem a rozskenyérrel és a tejföllel együtt. Összeturmixoltam, majd annyi vízzel higítottam, hogy kellemes leves állaga legyen.
Bár olívaolajat nem nagyon találtam volna akkoriban a Dob utcában, tálalásnál én locsoltam hozzá egy keveset.
11 hozzászólás a(z) “Sültzöldség-krémleves” című bejegyzéshez
Köszi, kipróbálom.
Hú, az a kék sajt izgalmasan hangzik, köszönet!
Beni
Iboly, igen, a szoikkadt kenyeret is beleturmixolom, és a valódi rozskenyértől az ize is más lesz, de sűritésként is szolgál.
Beni, igazából mi langyosan ettük. Szerintem hidegen kellemesebb lehet, mint melegen. Nem volt hozzá betét, de simán el tudok hozzá képzelni egy kevés maradék kenyeret, vagy olyna zöldséget, amit nem turmixoltam össze. Sőt, jobb napokon kéksajt kockákat is 🙂
Az én kérdem, hogy melegen tálaljuk? Valami betét kell-e?
Beni
Eszter, a roszkenyeret is beleturmixolod? Sűríteni vagy az íze miatt?
Ez nekem új, csak azért kérdezem. 🙂
Bevallom nekiláttam, a zöldségek szépen megsültek, illatoztak, és akkor hazaért a lányom és úgy ahogy volt mindmegettük, holnap teszek egy újabb próbát ezzel az igéretes krémlevessel- dupla adaggal
Erdélyben volt, sőt a szakácskönyvekben is, úgyhogy…
1912-ben volt padlizsán?
Szia Eszter!
Húúúúú ez nagyon jól hangzik. Annyira nagyon szeretem a krémleveseket, ám ezt a verziót eddig nem próbáltam még, de hamarosan biztosan ki fogom 🙂 Köszi az ötletet!
(u.i: amúgy nálunk hétfőn este sűlt ki a "szombati kalács" és valami mennyei volt – gondoltunk is Rád. Most a maradékából máglyarakást készülök csinálni ribizlilekvárral)
Az előbbi kommentem eltűnt vhova…
szóval azt írtam, hogy ez a leveske milyen jó lehet – talán én is megpróbálom 🙂
Amúgy meg mivel readerben olvasok, ezért csak most látom, hogy milyen szép lett az új fejléces képed.
úúú, nyami – ez még nekem is megy 🙂
viszont: mivel mindig reader-ben olvasok, ezért csak most látom, hogy milyen szép új fejléced van.