Sokféle lekvárt főzők be minden évben, és ennek nem az az oka, hogy túl szeretném szárnyalni a szomszédasszonyt, hanem az, hogy szeretjük a változatosságot. Annyira, hogy egy-egy fajtából 4 kicsi, maximum 2 decis üveggel készítek, ebből kettőt aztán a tél folyamán jó eséllyel tovább is ajándékozok valakinek. Így kóstolhatunk sokfélét, sütibe, fagyiba, palacsintába, vagy egy jó szelet sajtra csurgatva őket. Ebből az áfonyás barackból se lett sok, és az egyik felét félre is tettem vasárnapra, amikor fagyit készítek majd belőle.
Szokták kérdezni, hogy hogy vagyok képes ilyen sokfélét befőzni, de az az igazság, hogy 30 perc alatt meg van mindennel együtt, az pedig nem egy nagy munka. Egy kicsi előkészületet igényel talán, ha azt is beleszámolom, hogy az üvegeket beteszem a mosogatógépbe a tetőkkel együtt, és úgy időzítem, hogy kb. akkor járjon le a program, amikor megfő a lekvár. Miután az üvegeket kivettem a gépből, még öntök az aljukba egy ujjnyi forró vizet a vízforralóból, rátekerem a tetejét, összerázom, majd öntöm is ki belőle a vizet, jöhet a helyére a forró lekvár. Ezzel is megfordítom az üveget, és így hagyom kihűlni. Mehet a kamrapolcra.
Ez most egy áfonyával és fehér rummal bolondított sárgabarack lekvár, ami palacsintába a legjobb. Így készül:
Hozzávalók:
1,3 kg sárgabarack
0,5 kg Koronás 3:1 befőző cukor
1 lime leve és reszelt héja
0,25 kg áfonya
0,5 dl fehér rum
A barackot leforrázom a vízforralóban gyorsan felmelegített vízzel, majd 2 perc után leszűröm, lehúzom a héját, és kiveszem a magját. A felét botmixerrel pépesítem, a felét negyedekre vágom. Felteszem főni az elkevert befőző cukorral, és amikor felforrt, belekeverem a lime-levet és héjat is. Öt percig alacsony fokozaton rotyogtatom, és ekkor keverem csak hozzá az áfonyát és a rumot. További öt percig főzöm, majd a tiszta üvegekbe töltöm.
Szerintünk fosóka a becsületes neve, de ha nagyon flancolni akarok, akkor hívhatjuk könnyed franciássággal mirabella szilvának is. Valóban egészen máshogy hangzik, bár nem fedi a valóságot. Barátnőm ragaszkodik a lotyószilva megnevezéshez, a lényeg, hogy egy gyönyörű, apró, sárga, vagy picit nagyobb és piros szilvafajtáról van szó, amit sokan díszfaként ültetnek a kertjükbe, de leginkább vadon nő az erdőszéleken, szerte az országban.
