Újabb gluténmentes finomság. Az ilyesmiket szokták csóknak hívni, de nem visz rá a lélek, hogy citromos vagy kókuszos csóknak nevezzem. A puszedli meg olyan klassz szó, nem igaz?
Tulajdonképpen egy koppintása egy létező édességnek, persze csak nyomokban hasonlít rá, puhább, és sokkal olcsóbb. Dávid nagy kedvence, és emlékszem, gyerekkoromban én is odavoltam mindenért, ami citromos. Pl. a citromfagyi volt a kedvencem, most pedig szinte csak vaníliát és pisztáciát kérek. Ez a citromos íz legalább tavaszi, a sárga szín pedig pótolja a hiányzó napsütést. Szaladok is, beveszek pár csepp D vitamint.
Hozzávalók:
1 citrom leve
1 citrom reszelt héja
6 dkg cukor (vagy édesítőszer)
2 egész tojás
2 doboz Philadelphia krémsajt
10 dkg kókuszreszelék
8 dkg kukoricaliszt
8 dkg mazsola
8 dkg reszelt alma
1 rúd vanília kikapart magjai
1 kiskanálnyi sütőpor
A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy nagy tepsit kibélelek sütőpapírral, majd minden hozzávalót gyorsan összegyúrok. Villával épp elég, nem érdemes hozzá elővenni a gépet. Vizes kézzel diónyi gömbőcöket formáztatok a gyerekkel. Tipikusan klassz kis gyerekmunka! 20 perc alatt sütöm meg.
Az az igazság, hogy egy családi, vagy baráti összejövetel bizony elég sok munkával jár a házigazdának. Mivel nálunk meglehetősen gyakran vendégeskednek, általában elég jól fel tudok készülni az estére, tudom mit lehet már két nappal előtte elkészíteni, mit érdemes aznap reggel és mit csak akkor, amikor megszólal a kapucsengő. Ennek ellenére van, amikor nagyon elszámítom magam, és egy nagy ámokfutás lesz az egész. Mint a tegnapi napom. Ha azt se tudom milyen nap van, mert iskolai szünet is van, közeleg az ünnep is, sok embert várok vacsorára, és délelőtt még egy hetedik kerületi sétát is bevállalok, ahonnan fél kettőre esek haza, akkor az esti hét óra pillanatok alatt elérkezik, és persze pont aznap akar valahogy többet az anyjából a kislányom is. Úgyhogy nem éppen tökéletes állapotban nyitottam ajtót a vendégeknek, volt amit még akkor tudtam csak megcsinálni, amikor már itt voltak. Egyébként én szeretek akkor főzni, amikor már megérkeztek a vendégeim, de ez a lakás erre sajnos alkalmatlan, annyira elszeparált a konyha, hogy muszáj mindennel kész lennem, különben nem látom a barátaim. Az egyik, amit két nappal a vendégsereg érkezése előtt el tudtam készíteni, az a mandulatorta volt. Liszt, és gluténmentes, isteni puha, tömény csoda. Úgy látom, egyre több családban van gluténérzékeny családtag, úgyhogy egy lisztmenetes tortának biztosan sikere lesz mindenhol. Persze lisztevők is bátran belevethetik magukat. Dióval is finom!
Évekig éltem abban a hitben, hogy kenyérsütőgépre semmi szükség. Láttam a nagynéném gépét, amit állandóan le kellett takarni, hogy az ablakon ne szökjön ki a meleg. Láttam a barátnőm gépét, amivel soha nem lehetett igazán jó kenyeret sütni. És különben is, nekem ott a dagasztógépem és a nagyon kis precíz villanysütőm, mi a fenének még kenyérsütő is?!