Kategóriák
Egyéb kategória

Tatár. A tökéletes. Hogy is?

Nagyon szeretem a tatárbifszteket, de évente kétszer szokott készülni, úgy is belefutok máshol is egy párszor. Soha nem bánom, imádom.
Csakhogy Zsófi könyvében van egy annyira gusztusos tatárfotó, hogy mióta tavaly évvégén megérkezett Chilitől a könyv, hetente volt nálunk itthon tatár, egyszerűen annyira kívánatos! A hentesek is biztosan tapsoltak a gyönyörűségtől, amikor meglátták.
Igenám, de Jamie Oliver is tatárral bombázza a gasztronómiai fantáziámat, ő egy kicsit bátor megoldást kínál: bárányból készíti a tatárt.
Most kevertem a hármunk receptjét (Zsófi, Jamie, és jómagam) és úgy érzem elkészítettem a tökéletes tatárt! Csak szerényen…
A bárány csak enyhén kivehető, de szinte mindenki sejtette, hogy benne van, erre következtettek a mentából. Jól tippeltek!
Hozzávalók:
30 dkg bélszín
20 dkg bárány gerincfilé
8 ek olívaolaj
1 kis csokor petrezselyem
1 kis csokor menta
1 kis csokor snidling
5 ek kapribogyó
5 db ecetes uborka
1 ek konzerv zöldbors
1 narancs leve
1 ek Tabasco
tengeri só
A legnehezebb az egészben a hús apróra vágása késsel. Csak frissen élezett késsel tudom megoldani, úgyhogy a köszörűsnél kezdem a napot.
A húst egészen apróra vágom, ugyanezt teszem az ecetes uborkával is. A zöldborsot csak kicsit összetöröm a kés lapjával. A mentát, snidlinget és petrezselymet felaprítom.
Összekeverem a hozzávalókat, és azonnal fogyasztjuk. Nem tesz neki jót az állás, már a fotón is látszik, amit fél órával az összekeverés után készítettem, hogy a hús kezd egy kicsit színehagyottá válni, magába szívja a savakat, és az már sajnos nem olyan. Ha véletlenül sok maradna, akkor azt inkább meg szoktam sütni húsgolyónak.

20 hozzászólás a(z) “Tatár. A tökéletes. Hogy is?” című bejegyzéshez

Eszter, az acél nem fenésre való. Azzal a rendesen megélezett késről távolítjuk el az élsorját ami használat során keletkezik, mintegy felfrissítjük az élet.

Fenni bizony kövön kell, és nem mindegy milyenen. A legjobbak a célra a változó finomságú kerámiák, de vannak profi természetes kövek is, gyémántporosak meg sok minden.

Szóval először egy durván megcsináljuk az élet, egy közepessel finomítjuk, egy finommal pedig befejezzük – ez a szimpla megoldás. Ha egyszer megcsinálod jól, akkor utána szinte már csak a medium és fine kövek kellenek, hogy visszaállítsd az élet. Ez persze nem zárja ki, hogy meló közben acéllal áthúzd egyszer-kétszer.

A köszörűs általában géppel dolgozik, amelyik nagyon meleget csinál a fém egy kis pontján, ami nem tesz jót az anyagnak.

Egy vacak késen nagyon kellemesen meg lehet tanulni az élezést, aztán pedig sose fogod a köszörűs szőrös kezei közé adni a féltett, drága késed.

A legvadabb dolog amit elkövethetsz, az a fémkorongok közötti áthúzás, a régi konyhákban gyakran előfordult.

Ha rendes körülmények között tartott marhát vagy bárányt vásárolsz, akkor a kockázat minimális, a marhát és a birkát is több hétig érlelik a világ jobbik részén.
A szárnyasok egyértelműen izgalmasabbak, nem véletlen írta Medvedr is, h nem ajánlja. Én ennek ellenére kipróbálnám! 🙂

off: Elnézést, azt hiszem, a tökéletes Tatárt én csináltam, meg, háromfélét is sikerült belőle :-)) on

Egyébként köszönöm a receptet, én is nagyon-nagyon szeretem.
Kacsamell tatár nekem is para egy kicsit, de nagyon érdekelne

csak halkan mondom, hogy a köszörűs csak elizéli a késedet. ha érdekel, hogy hogy lehet otthon, biztonságosan, pontosan és jól megfenni, akkor szívesen segítek.

Kell hozzá némi gyakorlás, de az eredmény messze a köszörűs kendácsolás felett lesz, éltartósságban is és a késeid élettartamát illetően is. Gondolom te sem egy hatszáz forintos vacakkal dolgozol a konyhádban.

A commercial szakácsok sem adják oda senkinek a késeiket, maguk fenik, tisztítják, kezelik, nem véletlenül.

1-2 örökéletű apróság beszerzésével sosem lesz otthon tompa vagy nem kellően éles eszközöd, és mint tudjuk a nem tökéletesen éles szerszám balesetveszélyes is. (meg macera vele a munka)

csak érintőlegesen, a köszörűs feltolja a köszörűre a késed, ahol jól felmelegszik, kilágyul, bukod az éltartósságot vagy egyéb fizikai jellemzőt, pont amiért azt a sok pénzt fizetted amikor vásároltad. kézzel viszont tökéletesre tudod fenni.

a tatár csodaklassz, ki fogom próbálni!

Én is megcsináltam már JO báránytatárját egy az egyben, fantasztikusan finom, pedig féltem a nyers báránytól rendesen.
A hugom nem is merte megkóstolni, de majd elkészítem ezt a vegyes változatot, biztosan tetszeni fog neki is. 🙂

Amit te írsz, az a "magyar tatár" receptje, de köze sincs a valódi tatárbifsztekhez.
Az igazi csak marhából készül, nincs benne narancslé és menta, de a többi kb. stimmel. Lehet még bele tenni egy nagyon picike dijoni mustárt (tényleg nagyon picikét!), salotta hagymát és worcestershire szószt is.
És vágva van, nem darálvva, különösen nem kétszer.
Próbáld ki, érdemes!

Érdekes. De jó is???
Mert szerintem a tatárban az a lényeg, hogy legalább kétszer ledaráljuk a húst, hogy ne nagy, nyers húsdarabokon rágódjunk, és sok hagyma kell bele, és persze mustár és ketchup, mert különben csak nyershús íze lesz az egésznek!

Vélemény, hozzászólás?