Tisá BeÁv böjtnap

Az év legszomorúbb és legtragikusabb napja a zsidó naptár szerint áv 9-ei böjt, תשעה באב Tisá BeÁv. Idén július 24.-re esett ez a nap, akkor éppen nyaraltam, ezért nem tudtam róla írni, azóta meg még nem sikerült teljesen visszazökkennem, de ami késik nem múlik!
Ezen a böjt- és gyásznapon egyszerre emlékezünk az Első Jeruzsálemi Templom i. e. 586-ban történt lerombolására és a Második Templom elpusztulására is, amely érdekes módón i. sz. 70-ben ugyanezen a napon történt.
Az Első Templomot a babilóniaiak rombolták porig, majd kifosztották és felgyújtották, a második szentélyt pedig a rómaiak. Ez az első, majd később a második zsidó állam megszűnését is jelentette, és a zsidók kiűzetését országukból.
Ezen a napon sok tragikus történelmi eseményre is emlékezik a zsidóság:
Az Tóra szerint Isten ezen a napon döntötte el, hogy a kételkedés miatt negyven évig kell vándorolniuk a pusztában, hogy egy új nemzedék jusson csak beKánaánba, az ígéret földjére.
I.e. 586-ban az első templomot kifosztották és porig égették a babilóniaiak
70-ben a második templomota rómaiak rombolták le.
135-ben A Bar Kochba féle felkelést leverik a rómaiak, Bar Kochbát megölik, az utolsó erődöt, Betér várát e napon foglalják el.
136-ban– A Bar Kochba felkelés után egy évvel lerombolták a rómaiak Jeruzsálemet és átnevezik Aelia Capitolia névre.
A későbbi századokban is többször is történtek Tisá BeÁvkor tragikus események a zsidó nép életében.
A zsidó hagyomány azt is tartja, hogy Józsefet ezen a napon adták el Egyiptomba rabszolgának. Tehát a zsidó nép egyiptomi rabszolgaságasága is ezen a napon dőlt el.
1095-ben az első keresztes hábororúl dönt II. Orbán pápa.
1242-ben a Talmud megégése.
1290-ben I. Eduard, az angolok királya aláírja a zsidók száműzéséről szóló dokumentumot Angliában.
1492-ben az Alhambrai dekrétumot Tisá BeÁv napján bocsátották ki Spanyolországban amelynek értelmében kiűztek az országból minden zsidót, s azok így a száműzetés, a halál vagy a kikeresztelkedés között választhattak.
1914-ben az ezen a napon kezdődőtt az Első Világháború.
1942-ben ezen a napon kezdődik meg a tömegmészárlás Treblinkában.
Tisá BeÁv teljes böjtnap, akárcsak Jom Kippur. Előző nap, áv 8-án napnyugtától kezdve a következő nap estéjéig sem enni, sem inni nem szabad!
A böjt előtti utolsó étkezésnél az egyik fogást (mely rendszerint tojás) hamuval hintjük meg.
Tizedike délig nem eszünk húst és nem iszunk bort, mert a szentély egészen addig égett. A tisztasági mosdáson kívül tilos a fürdés, mosakodás. A férfiak nem borotválkoznak, a nők nem festik ki magukat. Nem viselünk bőrcipőt. A zsinagógát elsötétítik és az elsötétített templomban jövünk össze, csak egy gyertya ég (az előimádkozó asztalán). Suttogunk, mintha halottas házat látogatnánk. Kerüljük az üdvözlést, köszönést és kézfogást. Nem mosolygunk.
Nem tanulmányozzuk a Tórát, mert az megörvendezteti a szívünket. Az ortodoxok között vannak, akik ilyenkor nem dolgoznak, bár a Tóra ezt nem tiltja. Tilos a házasélet.
Délig alacsony zsámolyon ülünk. A zsinagógában este Jeremiás sirálmait (מגילת איכה – Megilát Échá) olvassák, és gyászéneket énekelük. A nap folyamán gyászimákat mondunk az ima után. Leveszik a a frigyszekrény függönyét és a felolvasóasztal terítőjét. A vallási jelvényeket (tálisz és tfilin) nem veszik föl reggel a férfiak, csak délután.
Hát igen, nem éppen vidám nap, ráadásul böjtölni is kell, ami elég furcsa egy gasztroblogon, ezért nem is volt kedvem így nyaralás környékén erről posztolni, de ez is egy fontos nap, muszáj róla írni.