A töltött karalábé akár indulhatna az egyik legfinomabb magyar étel címért is, mert így tejfölösen sehol máshol nem készítik. Édesanyámnál jobban senki nem készíti, de sajnos nem ehetem mindig az ő főztjét, ezért évről évre én is megfőzöm.Tavaly úgy emlékeztem, hogy anyu azt mondta, a jó töltött karalábé titka, egy pici cukor. Meg is említettem neki, hogy valóban milyen finom lett így, de nagyon meglepődött, hogy ő ilyet soha nem mondott. Hogy akkor hol halhattam, ez igazán nagy rejtély.
Pár éve, amióta itthon is kapható ez a zsenge, egyébként általában Olaszországból importált karalábé, nem lutri a zöldség megvásárlása. Még emlékszem arra, amikor tavasz elején hazavittünk a piacról egy gyönyörű, zsengének tűnő karalábét, és otthon dobhattuk is ki, annyira fás volt az egész. Fás karalábét már évek óta nem vettem, ez a mostani is annyira vaj puha volt, hogy öröm volt enni.
Olyan zöldséget érdemes venni, amin rajta van a levele. A levélen látható a legjobban, hogy mennyire friss. Ha a zöldséges csak levél nélküli példányokat tart, akkor biztosak lehetünk benne, hogy jó pár napja ott fonnyadozik nála a karalábé. Nem mellesleg, a zsenge leveleket nagyon alapos mosás után érdemes megtölteni, és én még plusz egy levélkét felaprítva bele is szórok a főzelékbe, mint a petrezselymet. (Tényleg nagyon alaposan meg mosni a levet, sőt, nem árt hideg vízben áztatni egy fél órát!)
Hozzávalók:
4 karalábé
30 dkg darált hús
3 marék rizs, félig megfőzve
só, bors
1 hagyma
1 kk pirospaprika
1 kk majoránna
2 babérlevél
2 kk cukor
3 dl tejföl
1,5 ek liszt
A húst összekevertem a rizzsel, a felaprított hagymával, majoránnával, sóztam, borsoztam. Megpucoltam a karalábékat, háromnak kivájtam a közepét. A negyediket felkockáztam. Ez a töltelék mennyiség a három karalábén kívül még négy levél megtöltésére volt elegendő. Úgy töltöttem a leveleket, mintha töltött káposztát készítenék.
Egy akkora lábosba tettem a karalábékat, a leveleket, és a karalábé kockákat is a kivájt forgácsokat amekkorában éppen elférnek együtt. Annyi vizet öntöttem rá, amennyi ellepi, beledobtam a babérlevelet, sóztam, borsoztam, majd beleszórtam a cukrot is. fedő alatt puhára pároltam. A tejfölt elkevertem a paprikával, és a liszttel, a végén ezzel habartam be a főzeléket.
Mielőtt elzártam a lángot, beleszórtam egy csokor petrezselymet, és egy felaprított karalábé levelet.
12 hozzászólás a(z) “Töltött karalábé” című bejegyzéshez
Hú, ezt ki kell próbálnom!
Szia Eszter!
Épp most egyeztetek a családdal, megpróbáljuk rekonstruálni néhai Nagymamám töltött karalábé receptjét.
A Tiedet vettük kiindulási alapnak.
Meglepő, hogy sok helyen írják a tojást, holott attól csak keményebb lesz. Ugyanakkor a babérlevelet és majorannát tuti nem használt a Nagyi. Habarás helyett petrezselymes rántást használt.
És az egyik titka az volt, hogy mikor mindezzel készen volt, akkor berakta a sütőbe, és a melegben ott várta meg az ebédet. Kicsit megpirult a léből kilogó karalábé teteje. Imádtuk.
Szia Eszter!
Érdekes, hogy mennyi szokást "örököl" az ember. Az én anyám is mindig úgy készítette a töltött karalébét, hogy a levélbe töltötte , én is így lestem el.
Van még egy töltött recept amit senkinél nem láttam hasonlóan készíteni.
A nagymamám a töltött paprikákat olajban, vagy zsírban fedő alatt körben megpirírotta,majd kis vízzel puhára párolta, és a végén öntötte nyakon a kész paradicsomszósszal.Ég és föld…a gyerekeknek legalábbis.
Üdv: mydma
Szia, sajnos nem ismerem, de megpróbálok utána nézni!
Szia Eszter,
Bocs, hogy ilyen régi posztodhoz kommentelek, de tegnap elkészítettem a recepted, és sikerült, finom lett! Efeletti örömöm szeretném megosztani, ugyanis enyhén szólva sem vagyok nagy konyhatündér. Annyit rontottam el, hogy nagy lábosba tettem a karalábékat, és így nagyon vizes lett a szósz, de megoldottam. És hogy témához is szóljak, moldovai rokonaim környékén szőlőlevélbe csomagolják a rizses husit, szintén csombort és lestyánt adva hozzá. Egy érdekes dolog: ottani ortodox temetésen ettem “gabonatortát” amit csak olyankor csinálnak. Erről nem tudsz valamit?
Mifelénk a tőtikét lósóskalevélbe töltik, apróra vágott sóskalvelet is szórnak rá. A töltelék pedig: 1/2 kg vegyes darálthúshoz (disznó, marha) 20 dkg árpakása, 2 csapott kávéskanál csombor, 1/2 kk szurokfű (divatosabb nevén oregano), 1 kk bazsalikom, só, bors, egy kevéske őrölt édespaprika. Szőlőlevélbe is töltjük, de csak amig nem vén a levél.
atticus
Chili, anyám mindig megkérdezi tőlem a tökfőzeléknél, hogy fehér legyen, vagy rószaszín? 🙂
de szerintem az ízén észre se venni azt a pici paprikát.
Jolika, nálunk más a töltike, már írtam róla itt a blogon is, és valóban szőlőlevélbe kell tölteni. A karalábé levélbe töltött maradék hús az a töltött karalábé része. Tudod, ahány konyha…
A karalábé levélbe töltés az egy külön étel, tőtike a neve. A tölteléket úgy kell készíteni, mint a töltött káposztáét, a leveleket leforrázzuk, hogy könnyebben lehessen kezelni. A lábosba metélt formára vágott sóskát teszünk a töltelékek közé, ettől finom savanykás lesz, lehet beletenni csombort, és a végén paprikás rántással besűríteni. A tányéron tejföllel meglocsoljuk. Isteni! Ugyanígy csinálhatjuk karakábé levél helyett zsenge szőlőlevéllel.
Jaj, de jó, erről a Nagymamám jut eszembe, a kedvencem volt nála. csak mi teljesen fehéren csináljuk.
Én is szoktam egy pici cukrot tenni bele, a levesbe is néha.
Ez az étel nálunk is asztalra kerül a héten.
A levélbe töltés tényleg jó ötlet.
Nagyon jó ötlet ez a levélbe töltés. eddig még soha nem jutott eszembe, csak úgy gombócként szoktam mellétenni a maradék húst, pedig mennyire látványos, és gondolom enyhén karalábé íze is van.
Jó tipp, köszi.