Kategóriák
Egyéb kategória

Vegán potluck a Világközepén

Sokat írtam már itt arról, hogy mennyire közösségépítő egy közösen elkészített, vagy elfogyasztott ebéd. Ősi vágya az embernek együtt enni azokkal, akik rokonai, barátai, vagy csak valamiben hasonlóan gondolkodnak mint ő maga. A Világközepén is tudják ezt, ezért vegán potluck-ot terveznek. Az első és a második potluck augusztus 9-én és szeptember 13-án, két szombaton lesz 14:00-17:00 óráig.
Csak annyit kérnek mindenkitől, hogy hozzon magával egy általa készített ételt, amit szívesen megoszt másokkal. Lehet körbejárni, mindenkiéből kóstolni, receptet cserélni. Lehet barátokat találni, jókat beszélgetni, új ismeretségeket kötni, jobbnál jobb recepteket vadászni.
És itt a program számomra legérdekesebb része:
“Szeretném javasolni, hogy étkezéskor fontoljuk meg, érdemes-e elhagyni mindennemű egyéb foglalatosságot, ami elvonhatja a figyelmünket táplálkozásunkról, érdemes-e szertartásként elfogyasztani ebédünket, ami saját részünkké válik. Az étkezésnek van persze tudományos megközelítése is, mint például a ivás és az evés időbeli viszonya, vagy az édességek előre evése. Közösen választott alkalmi programok lehetnek a potluckon: kivonulunk a Margit-szigetre, beszélgetünk kötetlen témákról, filmet nézünk a vetítőben, meditálunk, énekelünk stb. “
Részleteket itt lehet olvasni.
A Világközepe 1 perc sétára található a Jászai Mari tértől.

A képet innen vettem kölcsön.

2 hozzászólás a(z) “Vegán potluck a Világközepén” című bejegyzéshez

Jó kis rendezvény lehet, egyre jobban érdekel a vega konyha, jó vega receptek.
Most olvasatam csak a menzás írást, én is akkortájt voltam kisiskolás és bennem is mély nyomot hagyott a menza. Fehér hús ugyan nem volt (annak egyébként van egy a tiédhez hasonló receptem, csak marhával, majd egyszer meg is csinálom valamikor). Sok ételnek kerestem a menzás megfelelőjét, mert hiába voltak kihívásokkal küszködők, mégis mély nyomot hagyott egyik-másik. Természetesen a csúcs az a mások által is megénekelt csokiöntetes piskóta volt, de annak a közelébe se sikerült jutni, nyilvánvalóan azért, mert annyira vacak valami lehetett, hogy az embernek eszébe se jut. Például így voltam a menzás tejberizzsel is.
Nagyon szeretem a tejberizst, de a menzai az valahogy más volt, nem is jobb, csak más és vágytam rá. Aztán egy véletlen eset ébresztett rá a lényegre, egyszer nem volt elég tej itthon és egy kis vízzel hígitottam, hogy adott mennyiségű rizst főzzek. És jöttek az ízek. Természetesen szigorúan porcukorral kevert kakaópor dukál hozzá. Persze az eredeti menzás nem így készül, hanem a rizst előfőzik vízben és utána főzik készre tejben, így lesz laza és enyhén vizes, de ha 9 deci tejet egy deci vízzel keverünk és abban főzzük, akkor is hasonló eredményre jutunk.

Vélemény, hozzászólás?