Látjátok azt a gyönyörű kezet, aki a tésztát nyújtja? Fél karomat odaadnám, ha újra láthatnám nagyanyám, amikor ugyanezt csinálta. Igaz, húsz éve neki még nem volt gépe, késsel vágta a cérnametéltkét. De ez a kép bearanyozta a napomat. Gratulálok, Vica!
Kategóriák
15 hozzászólás a(z) “Vica képe, nagyanyám keze…” című bejegyzéshez
És mindezek tetejébe ráadásnak az a forma, hogy “könyörgöm”, teljességgel helytelen, helyesen “könyörgök”, még akkor is, ha az amerikaiak egyáltalán nem használják így… Arra lennék még kíváncsi, hogy aki jobbító szándékkal jön kritizálni, mért bújik a névtelenség mögé? Vagy ezt is az amerikaiaknál tanulja?
Fakanál, nos, nálunk nincs ugyan gyerek, de gondolkodtam róla, hogy el lehetne menni iskolákba, tanítani a kicsiket, vagy ha őket nem, az öcsém fiait… a nagyobbik imád pogácsát szaggatni!
névtelen nyelvészkedőnek:
az “aki” védelmében:
– van mikor stílusértéke van a helyesirási szabálytól eltérő alaknak – itt is pl.
(meg az egybeírás eseteire is van mentség, sokszor én is annak ellenére írok egybe két szót, hogy tudom, nem szabályos, de/mert már igenis összetartozik, csak a nyelvhasználattól mindig elmaradó “elmélet” (akademikus szabályrendszer) – MÉG nem konstatálta!
Könyörgöm, te névtelen önkéntesrendőr, okádd már máshova a nyelvész baromságaidat, és ne rontsd el mások örömét. Látom, Eszter nagyon türelmes veled, de én szertnék örülni az írásoknak, és nem a te folyamatos, névetelenségbe burkolózott okoskodásaidat olani hetente. Vannak nyelvészblogok, próbálkozz ott, hátha ott vevők rád. Annyira szép írás ez, a nagyikámra gondolok, és rajtad kívül mindenki, de neked muszáj itt elrontani az örömünket.
N. Dóri
Könyörgöm, ügyeljünk már egy kicsit a nyelvhelyességre és helyesírásra! A kéz nem aki, és furcsa ebben a vonatkoztásban, hogy odaadnád a fél karodat, hogy újra láthasd, még akkor is, ha a hülye amerikaiak így mondják. Jókat írsz, jók a receptjeid, de olvasd át a soraidat, mert sok az elírás, egybeírás, különírás, tévedés-sokat levon a tartalom értékébôl.
kisrumpf, ez talán azért van, hogy te majd leülj a gyerekeddel, és elmondd neki, hogy mi az érték, amit érdemes eltanulnia, mert addig kell tanulni, amíg lehet.
Így van ez. 🙁
Az jut sokszor eszembe, hogy most már sosem tudom megtanulni tőle azokat a dolgokat, amikre anno kamaszként vállat rántottam. Miért nem ült le velem senki, hogy elmagyarázza, ezt tanuld meg, mert ez ÉRTÉK. S most baromira bánt. Most, amikor már késő…
A Teremtő vigyázza a nagyanyákat!
A én Palóc Istennő mamikámnak is ilyen gyönyörű keze volt!Örülök,hogy osztjuk a véleményünket a szép dolgos kezek esztétikáján!
Késő este is ér picsogni a gép előtt?
És este ér sírni? 11 éve nincs már nagyanyám. A mai napig nyúlnék a telefon után rendszeresen. És igen, a keze nagyon előttem van nekem is, csak ő nem tésztát gyúr, hanem varr.
Nagyon szép!
Khm, de ér.
Mielőtt benyitottam a blogba, Cserkénél jártam, ahol egy videón egy néni tésztát tölt, és arra gondoltam, istenem, mintha nagyanyám kezét látnám, és hogy a fél karomat odaadnám, ha még egyszer az életben… És akkor idejövök, és azt olvasom, amit írtál, Eszter. Kora reggel nem ér sírni a gépnél…
Izé… szóval túl nyálasra sikeredett a megjegyzés, azért töröltem. Bocsánat. Nagyon jó képek.
Nagyon-nagyon örülök, hogy örömet hoztam, hogy bearanyoztam, hogy visszahoztam szép emlékeket. És én köszönöm Eszter!