– Fekete pont az első héten? Ok, nem aludhatsz a barátaidnál! Nehogy azt hidd kisfiam, hogy így viselkedhetsz!
– (Sírás.)
– (Rögtön megsajnálom, de következetesnek kell lenni ugye, ezért valami kibúvón töröm a fejem, hogy mégis a barátoknál aludhasson a pofátlan kölke.) Jó, ha holnap hozol egy üzenőbe beírt piros pontot akkor aludhatsz a barátaidnál csütörtökön.
– Micsoda?! Hamarabb tudok egy matricát szerezni. (10 órai munkáért kapott piros pont, tényleg hamar összegyűjthető, bőkezű a tanítónénink. )
– Figyelj Dávid, engem nem érdekel hogy csinálod, de ha fekete pontot lehet kapni szemtelenkedésért, akkor piros pontot is minden bizonnyal.
– Jó, de mi lesz, ha én mindent megpróbálok és mégsem kapok?
– Akkor nem alszol a tudod hol.
– (Üvöltve sírás, trappolva elvonulás.)
Délután az ajtóban vár az üzenővel a kezében. És ott a piros pont.
Állítólag TÉNYLEG jól viselkedett egész nap.
De azért szerintem az is közre játszik, hogy a tanító nénink oltári jó fej és Dávid nagyon jó kommunikációs készségekkel van megáldva, tehát biztosan megemlítette “csak úgy mellékesen” is hogy mennyire fontos az a piros pont.
Ér megzsarolni a gyereket?
19 hozzászólás a(z) “Zsarolásból ötös magamnak” című bejegyzéshez
Ez nem zsarolás, hanem bizonyos célok teljesülésének feltételhez kötése. Az pedig nem rossz. Motiváció.
egyetértek az előttem szólóval, az iskolai fekete pont otthon sem maradhat reakció nélkül. Sokáig a szülők reakciói elsődlegesek a gyerekek számára, ha a tanító néni büntetése-jutalmazása ellentétes vagy semmien következménnyel jár otthon, akkor megette a fene, a gyerek az anyjának-apjának akar megfelelni, illetve az iskolának. A két helyszínből egyet sem szabad elhagyni, és mindkettőnek a gyerekért kell működnie, közel azonos álláspontokkal ( hogy a gyerek tudja, mihez igazodjon).
a pozitív visszacsatolás pedig jó dolog, és kell is, de egy igazi rossz gyereknél, ahol nagyon el van csúszva a mérleg a rosszaság felé( ami sokszor ténylegesen lehetetlenné teszi az órát) ott kell valamilyen retorzió. Persze mellette ott van a jutalmazás is, de a rosszaságnak is kell, hogy legyen következménye.
Azért fontos lehet az is, hogy az iskolai büntetésre hogyan reagál a szülő….
Anita
sztem a pedagógus feladata elérni,hogy az elismerő ill helytelenítő visszajelzése a gyerek számára önmagában jelentőséggel bírjon, nem neked kell a jutalmazó/büntető szerepkört elvállalnod a tanító néni meghosszabbításaként v háttereként. Mint ahogy valszeg te sem várod, hogy az iskolában büntessék meg, ha otthon szemtelenkedett.
Ezzel azert nem ertek csak egyet mert el tudom kepzelni a fiamrol hogy az egesz osztalyt zavarta. Nem gyakori a fekete pont evente max 1-2 🙂
De ó pofa írás, és a hozzászólások is édesek! Az én nagy fiam már kimászott ebből, a kislányom meg még nem került bele…:o)))
Három gyerekkel és a mai eszemmel egyetértek abban, hogy ér megzsarolni a gyereket /ő is ezt teszi veled amúgy…/!
Persze abban is egyetértek hogy csak olyan büntetést kapjon ami nem jár NEKED hátránnyal, mert nem te viselkedtél rosszul!
Ha otthon a szülő nem ad büntetést a fekete pontért, akkor feleslegesen írja be a tanárnő! Ez nem zsarolás, hanem következmény.
Bár olyan büntetést adni, amit meg is bánunk rögtön, butaság. :o)
Én ezt minden lelkifurdalást mellőzve nevelésnek hívom 🙂
Szerintem nem is zsaroltad! Nem elérni akartál valamit, hanem büntetést kapott a feketepontért, de rögtön lehetőséget is, hogy javítson, cukik voltatok:))
abszolut ér…különben azon kívül, hogy minden jó volt a suliban és leves és második volt az ebéd, semmit nem tudnék soha (mert már nem emlékszem…) és 2. osztályosként már közli is velem, hogy anya most zsarolsz…
Persze hogy ér, egyébként sosem jutnánk egyről a kettőre. Ez amúgy megbeszélés mindenki elmondta mit szeretne és megbeszéltétek, hogy hogyan lehet azt elérni.
Én év elején leírtam a szabályokat kis is nyomtattam és kiragasztottuk az ajtóra:
fekete pont = egy hét tv és számító gép megvonás
intő = ugyanaz mint a fekete pont, plusz minden nap kiporszívózza a lakást.
Természetesen a piros pontot is értékeljük ezer forinttal a dicséretet pedig uszodával.
soha nem zsarolunk meg a gyereket olyasmivel, ami a mi kenyelmunket rontja, egy szabad estedet adtad volna azert, mert a gyerek volt rossz? mifele tapasztalatlan anya vagy?!:)
(bar pedagogialig nem szep dolog a zsarolas elvben, gyakorlatban hasznalja az ember, de sztem ebben a kerdeskorben ez kisse el volt tulozva, es foleg, ha a gyerek rajon, h ezzel ilyen poziciot intezhet, szoval sztem ez kisse korai volt, de ez gasztroblog)
Jaj, ez nagyon tetszett!!!
Nem zsarolás ez…: motiváció 🙂
Három gyerekem van, mindegyiket zsarolni kellett ha el akrtam érni a valamit, a megbeszéljük nem működött soha. Zsarolni kell.
ér vagy nem ér, ez akkor is nagyon aranyos, tökéletes win-win szituáció 🙂
Abszolút ér. Nálunk csak a fiúkat kell (igen, többes számban :)))))
Én ezt nem éreztem zsarolásnak, és tetszett hogy következetes vagy. Ezt én gyerekként nem sokszor tapasztaltam, és úgynevezett felnőttként magam se sokat csináltam. Nyilván felmerül, hogy azért viselkedett-e a gyerek jól, mert azzal valamit elérhet vagy azért mert a helyes, de szerintem gyakorolni, kultiválni jó a dolgokat. Az eszem megállt amikor egy anyukának megemlítem, hogy a hat éves kisfia sose köszön nekem, és ennek mi az oka, mire erre ő: hát nem akarom terrorizálni a gyereket, a gyerekek nem szeretnek köszönni. Majdnem beválaszoltam, hogy és ha a gyerekek nem szeretik a seggüket kitörölni akkor úgy hagyod, mert ha tanítod valamire aminek haszna van akkor az már traumatizálás? És ez egy egyébként nagyon jónak tűnő anya volt, már amennyire én azt képes vagyok megállapítani.
Szóval nekem úgy tűnik hogy a túlszeretés, a következetlenség is ugyanolyan szar tud lenni mint ha valakit baszogatnak a baszogatásért, nem szeretnek, bántanak. Sőt, nagyon úgy tűnik, ez persze csak az én véleményem, hogy a nem szeretett gyerekek állatira hasonlítanak azokra a gyerekekre felnőve akiket meg túlszerettek. Persze van aki szerint nem lehet túlszeretni, de az apu, anyu lábába kapaszkodva, egy inkubátorba élve is lehet valakiből egy rémes felnőtt, ahogy egy megvetett, szétalázott gyerekből.
Fogalmam sincs mi lenne a legjobb egy ilyen helyzetben amiről írtál, de nekem tetszett ahogy rendezted.
Üdv,
-Sajti