Karfiol finnyásoknak

A brokkolinál jobb a helyzet, a kelbimbóéval pedig össze sem hasonlítható. Finnyásak a pasik, akárhogy is nézzük.Talán még a karfiol a kedvencük a felsoroltak közül, de ne legyen saláta, ne legyen köret, és ne legyen főétel se.

Márpedig nem lehet mindig karfiolleves, karfiolkrémleves, vagy karfiolos húsgombóc. Nem tudom mennyire a lázadás jele, de néha egyszerűen betelik a pohár és nem érdekel, mit ennének vagy nem ennének a teremtés koronái. Karfiol van vacsorára és kész. Én ugyanis imádom. Nem csak egyszerűen szeretem, vagy megeszem, hanem határozottan imádom. Még akkor is, ha szétfőzik, akkor is ha csak a "magyaros karfiollevesig" terjed a szakács fantáziája. Sőt, anyukámnál még a rántott karfiolt is megeszem, pedig arról tényleg azt gondolom, hogy a karfiol megcsúfolása. De otthon ugye minden jó! Ezt a karfiolt, amiről ezt a szörnyű fotót sikerült lőnöm, grillezett kolbászkák mellé ettük. Magában is finom.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej karfiol
• 5 dkg vaj
• 1 ek méz
• 1 ek apróra vágott rozmaring
• 2 ek előre megpirított szezámmag
• só, bors 

Egy nagy fazékban enyhén sós vizet forralunk. A karfiolt rózsáira szedjük,  és a forrásban lévő vízbe dobjuk két percre. Szűrőkanállal kiszedjük, és egy jéghideg vízzel megtelt edénybe tesszük. 

Egy serpenyőben megolvasztjuk a vajat, és belecsurgatjuk a mézet, majd beleszórjuk a rozmaringot is. Egyszerre csak kevés karfiolt sütünk meg benne úgy, hogy minden oldala megpiruljon. Tányérra szedjük, és megszórjuk a rozmaringgal.