Mint sokan mások én is úgy nőttem fel, hogy biztos voltam benne, a magyarok találták fel szinte mindent kerek e világon. Többek között gasztronómiai téren is sokat tanulhatnak tőlünk a ki-miféle jöttment külföldiek. Egyértelmű, hogy a világon a legjobb étel a pörkölt, a töltött káposzta és a lecsó. Persze ma már tudom, hogy talán rafináltabb fogások is léteznek az említett hármasnál, de ennek ellenére úgy érzem, hogy ha egyszer elhagynám kis hazánkat, ezek hiányoznának a legjobban.
Ezek közül is a legnagyobb kedvencem a lecsó. Minden formájában imádom, lehet csak úgy magában, de lehet tarhonyás, tojásos, rizses, húsos… sőt, akár füstölt sajtos is, amit igazán érdemes kipróbálni, mi is nemrég tanultuk Imitől, Eszter unokabátyjától. És hozzá mindenképp enni kell ropogós héjú fehér kenyeret is. Jaj, megint csorog a nyálam.
Rajongásommal nem vagyok egyedül. Munkám miatt sok irodában megfordulok és az egyik helyen szerintem direkt szekálnak. Eddig háromszor fordult elő, hogy a velem szemben dolgozó úriember délben kivonult a teakonyhába és onnan egy tányér meleg tojásos lecsóval tért vissza, amit a legnagyobb nyugalommal majszolt el előttem. Nem igazán értette, hogy miért fixírozom folyamatosan. Vagy lehet, hogy félreértette 🙂 Amúgy teljesen kivagyok attól, hogy valaki a munkahelyén nem a konyhában eszi meg az ebédjét, hanem beül vele az iroda kellős közepére és ott fogyasztja el, de ez mind nem elég, neki pont tojásos lecsót kell ennie.
Nem is kell mondanom, hogy évekkel ezelőtt micsoda sokk ért, mikor valaki azt kezdte nekem bizonygatni, hogy a lecsó nem magyar étel. „Ahh”, mondtam én, a lecsó az igazi Hungarikum. Nem volt igazam. Ahogy azt ma már mindenki tudja, a lecsó török eredetű, mint oly sok más ételünk.
Ha már a Hungarikumokról esik szó. Marad még nekünk a Túró Rudi legalább. Az sem rossz egyáltalán. Fiam például 5 óriásrudit benyom egy ültő helyében, ha a nagymamánál van, akik semmire nem tudnak neki nemet mondani. A rudi magyarságában egészen az utóbbi időkig hittem, amikor is egy nap a rádióban hallottam egy hölgyet, aki ott volt a kezdeteknél, amikor „feltalálták” a túrórudit. Sajnos ez nem úgy történt, hogy valaki a kádban ülve felkiáltott, Heuráka, és megszületett a nagy mű. Az úgy volt, hogy a leendő Rudigyárosok látogatóba mentek a nagy Szovjetúnióba és ott látták, hogy „Eszkimó” néven kapható egy túró-zsír-vaj keverékkel töltött csokis édesség. Ez annyira megtetszett nekik, hogy az ötletet hazahozták és 1968-ban elkezdték a gyártást. Csak érdekesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy hosszú időn keresztül nem aratott nagy sikert, sőt meglehetősen perverznek találták a névválasztást.
Azt hittem, hogy újabb meglepetés már nem érhet. Egy kicsit csalódottan lemondtam a Hungarikumok jelentős hányadáról, amikor váratlanul új csillag tűnt fel az égen. A Croissant, mint Hungarikum. Szinte hallom, ahogy most sokan legyintenek, ez egy marhaság, a Croissant igazi francia péksütemény. Senkinek nem tűnt fel még eddig, hogy a kifli mennyire hasonlít a Croissant-ra? Nem ízében feltétlenül, de formájában mindenképp. Sőt, az igazi kiflinél a tészta pont ugyanúgy van körbe-körbe csavarva, mint Croissant-nál. Mondjuk, lehet, hogy nem tűnik fel, mert igazi kiflit húsz éve nem árulnak, de van aki még emlékszik rá talán. Az igaz történetet a „Francia kulinária” című könyvből (18.oldal): Franciaországban „a legkedveltebb péksütemény a Croissant. Eredetileg Magyarországról származik, pedig annyira franciának tűnik. A név azt jelenti, hízó hold, és megvan a maga története. A 17. század végén a törökök Budát ostromolták. Úgy akarták bevenni a várat, hogy alagutakat ástak a falak alá. Csakhogy a pékek kora hajnalban már megkezdték a munkát, s idejében riadót fújtak, így az ellenségnek dolgavégezetlenül kellett visszavonulnia. Győzelmük jeleként a pékek megformázták leveles tésztából a török birodalom jelképét, a félholdat. A péksütemény Bécsben is nagy feltűnést keltett, és az osztrák Marie-Antoinette vitte magával Párizsba a 17. században.”
Természetesen, mint minden szép történet végén, most is jön a DE. Először is a könyvben 17. századi ostrom szerepel, amikor is a törököket ostromolták éppen, nem ők ostromoltak. Inkább a 16. századról lehetett szó, az 1541-es budai ostromról, de ez sem stimmel, mert akkor került török kézre Buda. Érdekes dolgot találunk akkor is, ha a kifli eredetét kezdjük kutatni. Furcsa a történet, amit erről olvashatunk: „A török császárnak igen fájt a foga Bécsre, s el is határozta, hogy elfoglalja. Hatalmas seregével körülvette a várost, s bár nap-nap után hevesen ostromolta, támadásait a védők – köztük a céhek hősiesen harcoló tagjai – mindig visszaverték. A kudarc után az ostromlók elvonultak Bécs alól. A város falain kívül épült Szt. István-templom tornyára, ahová a törökök kitűzték a félholdat, visszakerült a kereszt. Ekkor, 1529-ben, tehát csaknem 480 esztendővel ezelőtt készítette a török félhold formájára az első kiflit egy Wendler nevű bécsi sütőmester. Ez a kifli hiteles története.”
Ebből egyes források egyenesen levezetik, hogy az osztrák kifliből lett később a Croissant és vagy egy August Zang nevű osztrák úr 1839-ben megnyitott párizsi pékségén keresztül, vagy kompromisszumos megoldásként tényleg az osztrák Marie-Antoinette közvetítésével, a 17. században jutott el a franciákhoz.
Hogy a nevét tényleg a török félholdról kapta, vagy csak szimplán az alakja miatt? És hogy most akkor melyik ostromról volt itt szó ténylegesen? Bécs 1529 vagy 1683? Budapest 1541 vagy 1686? Volt-e egyáltalán köze bármelyik ostromhoz? És milyen tésztából készült eredetileg? Leveles tésztából vagy sima kiflitésztából? És ha levelesből, akkor azt tényleg a magyar pékek találták ki? Vagy egyszerre több változat is beszivárgott a franciákhoz? Azt hiszem, ezekre a kérdésekre nem fogunk választ kapni.
Nekem valahogy mégis a magyar verzió tetszik a legjobban. Miért is ne gondolhatnánk ezek után, hogy a Croissant egy magyar péksütemény? Ha mi is annyira jól értenénk a lobbizáshoz, mint az osztrákok, akkor most biztosan a négy mancs állatvédő szervezet vetné rá magát az osztrák Croissant készítőkre és még a Wikipedia-ban is biztos magyar süteményként szerepelne. Persze a Francia kulinária című könyv is eredetileg német, de egy francia szerkesztette…
