Kikeltek a paradicsom magjaim, egész helyes kis palánták már, és elültettem pár új szerzeményt is. Persze idén is nagyon lelkes vagyok, remélem nem sikerül teljesen melléfognom a magokkal. Be kellett lássam az évek során, hogy ez a konyhakert dolog mégsem annyira egyszerű, mint ahogy én azt a budapesti lakásomból elképzeltem, de már legalább tudom, hogy mit akarok, és azt is, hogy annak van-e esélye.
Na jó, nem vagyok teljesen bolond, mindig volt kertünk, találkoztam már közelről kapával és ásóval is, de azért voltak furcsa elképzeléseim.
Gyerekkoromban Adonyban volt szőlőnk, mellette egy hatalmas kerttel, ahol igencsak könnyű dolgunk volt, ugyanis arrafelé az egyik legjobb földje van az országnak- sajnos a részletekre nem emlékszem, de határozottan magas aranykorona értékű.
Nem is kellett volna bele szőlőt ültetni szerintem soha, de ha már volt ott egy szőlőhegy, öreg présházakkal, hát volt szőlője is és bora is mindenkinek.
De a legjobb a zöldség termesztés volt. Szinte tényleg csak bele kellett ejteni a kövér földbe a magot, majd learatni a gazdag termést. Akkora sárgarépáink nőttek, hogy hiába segítettünk ásóval a kiszedésnél, beletört egy része. A paradicsom ontotta a termést csakúgy, mint a kaliforniai paprika, vagy a káposzta, a patisszon, és a padlizsán. Ott minden sikerült, semmi nem vallott kudarcot.
Aztán Üllőn a homokos, agyagos talajban már sokkal nehezebb volt a dolgunk. A sárgarépa göcsörtös lett, a padlizsán be se érett, a paradicsom is csak nyűglődött.
Én meg ugye nem vagyok kertészmérnök, nagyon keveset értek ezekhez a dolgokhoz. Igazából arra vágytam, hogy valaki segítsen nekem annyiban, hogy abba a földbe, amim van, melyek azok a magok, amik szinte biztosan kijönnek és teremnek, még akkor is, ha nem tudom minden nap locsolni, vagy mi az, amit a pesti erkélyemen is ültethetek, és valóban léteznek-e olyan chlilk, amiket fóliasátor nélkül is érdemes kiültetni ezen az éghajlaton.
OK, tudom, hogy túl sokat akarok, de az van. Cserébe gyomlálok, kapálok, és öntözök is szorgalmasan.
És volt még egy vágyam, újra édes sárgarépát akartam. Olyat, mint gyerekkoromban.
Na, a sárgarépáról tulajdonképpen már lemondtam.
Aztán feltűnt egy cég a fészbukon, akiről franciatudó barátnőm azt mondta, hogy az én kertem. Hónapokig nézegettem a posztjaikat különleges zöldségekről, gyümölcsökről, de soha nem derült ki számomra, hogy ezek mit is akarnak igazából. Weblapjuk nincs, terméklistájuk nincs, de olyanokat írnak, hogy kész vagyok.
Pl: Bab-ami-nem-borsó! Megérkezett hozzánk és rendelhető a különösen ellenálló, gondozásra egyáltalán nem kényes Keleti-rizspaszuly, amely – alakja ellenére, a hagyományosan ismert bab-féléinkkel szemben – nem amerikai, hanem afrikai, ázsia eredetű ősi hüvelyes féleség. A növény az emberiség egyik legelső termesztett tömegzöldsége volt, elterjedésére jellemző, hogy olasz, német "nagyi-kertjeiben" máig megtalálható! A legmagasabb arányban tartalmaz protein alapú kalóriákat, az összes zöldségféle közül.* Az afrikai, közel-keleti, ázsiai főzelékek, kásák, egytálételek, vagy pl.valószínűleg a sólet őse is ezt a zöldséget tartalmazta! A növény termésének kinézete miatti angol elnevezés ismerős lehet, erről is megemlékezünk egy dallal!Ésmég: Rövidesen vetni kell mindent, ami kicsit is sárgadinnye! Cukkinik, sütőtökök, 50 nap alatt termést hozó balkon-patissonok, félédes indiai bokor-uborkák, és citrom színű és alakú salátadinnyék!
Írtam nekik, édes sárgarépát akarok! És színes mángoldot is, mert az meg szép. Na, jó chilit is próbaképp az erkélyre. Meg bakszakállt, ami a répa rokona, és a sárgarépa előtt nagyon eltrejedt volt hazánkban, most meg tessék, senki nem is ismeri.
És találkoztam a fickóval, aki átadta a magokat sőt, kiderült, hogy tényleg ért hozzájuk. Tanácsokat kaptam, aztán beizzítottam Dórát is, hogy neki is kell az erkélyre mindenféle növény, sőt egy egész konyhakert.
Tehát, magok, amikre garancia van, hogy ki fognak nőni: inda house.
Izgalom a tetőfokán. Palánták ígéretesek. Már csak az esőnek kéne esnie. Tud valaki segíteni ebben?
Vasárnap ültető nap, majd hosszas fotóposzttal jelentkezem, nem röhögni, hogy hogy áll a kezemben a kapa, meg ilyenek!
Izgalmas!
