Kikeltek a paradicsom magjaim, egész helyes kis palánták már, és elültettem pár új szerzeményt is. Persze idén is nagyon lelkes vagyok, remélem nem sikerül teljesen melléfognom a magokkal. Be kellett lássam az évek során, hogy ez a konyhakert dolog mégsem annyira egyszerű, mint ahogy én azt a budapesti lakásomból elképzeltem, de már legalább tudom, hogy mit akarok, és azt is, hogy annak van-e esélye.
Na jó, nem vagyok teljesen bolond, mindig volt kertünk, találkoztam már közelről kapával és ásóval is, de azért voltak furcsa elképzeléseim.
Gyerekkoromban Adonyban volt szőlőnk, mellette egy hatalmas kerttel, ahol igencsak könnyű dolgunk volt, ugyanis arrafelé az egyik legjobb földje van az országnak- sajnos a részletekre nem emlékszem, de határozottan magas aranykorona értékű.
Nem is kellett volna bele szőlőt ültetni szerintem soha, de ha már volt ott egy szőlőhegy, öreg présházakkal, hát volt szőlője is és bora is mindenkinek.
De a legjobb a zöldség termesztés volt. Szinte tényleg csak bele kellett ejteni a kövér földbe a magot, majd learatni a gazdag termést. Akkora sárgarépáink nőttek, hogy hiába segítettünk ásóval a kiszedésnél, beletört egy része. A paradicsom ontotta a termést csakúgy, mint a kaliforniai paprika, vagy a káposzta, a patisszon, és a padlizsán. Ott minden sikerült, semmi nem vallott kudarcot.
Aztán Üllőn a homokos, agyagos talajban már sokkal nehezebb volt a dolgunk. A sárgarépa göcsörtös lett, a padlizsán be se érett, a paradicsom is csak nyűglődött.
Én meg ugye nem vagyok kertészmérnök, nagyon keveset értek ezekhez a dolgokhoz. Igazából arra vágytam, hogy valaki segítsen nekem annyiban, hogy abba a földbe, amim van, melyek azok a magok, amik szinte biztosan kijönnek és teremnek, még akkor is, ha nem tudom minden nap locsolni, vagy mi az, amit a pesti erkélyemen is ültethetek, és valóban léteznek-e olyan chlilk, amiket fóliasátor nélkül is érdemes kiültetni ezen az éghajlaton.
OK, tudom, hogy túl sokat akarok, de az van. Cserébe gyomlálok, kapálok, és öntözök is szorgalmasan.
És volt még egy vágyam, újra édes sárgarépát akartam. Olyat, mint gyerekkoromban.
Na, a sárgarépáról tulajdonképpen már lemondtam.
Aztán feltűnt egy cég a fészbukon, akiről franciatudó barátnőm azt mondta, hogy az én kertem. Hónapokig nézegettem a posztjaikat különleges zöldségekről, gyümölcsökről, de soha nem derült ki számomra, hogy ezek mit is akarnak igazából. Weblapjuk nincs, terméklistájuk nincs, de olyanokat írnak, hogy kész vagyok.
Pl: Bab-ami-nem-borsó! Megérkezett hozzánk és rendelhető a különösen ellenálló, gondozásra egyáltalán nem kényes Keleti-rizspaszuly, amely – alakja ellenére, a hagyományosan ismert bab-féléinkkel szemben – nem amerikai, hanem afrikai, ázsia eredetű ősi hüvelyes féleség. A növény az emberiség egyik legelső termesztett tömegzöldsége volt, elterjedésére jellemző, hogy olasz, német "nagyi-kertjeiben" máig megtalálható! A legmagasabb arányban tartalmaz protein alapú kalóriákat, az összes zöldségféle közül.* Az afrikai, közel-keleti, ázsiai főzelékek, kásák, egytálételek, vagy pl.valószínűleg a sólet őse is ezt a zöldséget tartalmazta! A növény termésének kinézete miatti angol elnevezés ismerős lehet, erről is megemlékezünk egy dallal!Ésmég: Rövidesen vetni kell mindent, ami kicsit is sárgadinnye! Cukkinik, sütőtökök, 50 nap alatt termést hozó balkon-patissonok, félédes indiai bokor-uborkák, és citrom színű és alakú salátadinnyék!
Írtam nekik, édes sárgarépát akarok! És színes mángoldot is, mert az meg szép. Na, jó chilit is próbaképp az erkélyre. Meg bakszakállt, ami a répa rokona, és a sárgarépa előtt nagyon eltrejedt volt hazánkban, most meg tessék, senki nem is ismeri.
És találkoztam a fickóval, aki átadta a magokat sőt, kiderült, hogy tényleg ért hozzájuk. Tanácsokat kaptam, aztán beizzítottam Dórát is, hogy neki is kell az erkélyre mindenféle növény, sőt egy egész konyhakert.
Tehát, magok, amikre garancia van, hogy ki fognak nőni: inda house.
Izgalom a tetőfokán. Palánták ígéretesek. Már csak az esőnek kéne esnie. Tud valaki segíteni ebben?
Vasárnap ültető nap, majd hosszas fotóposzttal jelentkezem, nem röhögni, hogy hogy áll a kezemben a kapa, meg ilyenek!
Izgalmas!
20 hozzászólás a(z) “Nájlonparaszt I.” című bejegyzéshez
én is rendeltem két féle különleges céklát és egy sütőtököt, kaptam ráadásnak chilit és pradicsomot 🙂
@chilii: Chilit, naná! 🙂 Milyenek azok a különleges céklák?
Úristen de régen kerestem valami hasonló boltocskát, köszi Eszter!
(persze mikor máskor bukkanok rá, mint a palántázási időszak elteltével – hihi)
@Fuszeres Eszter: az egyik sárga, a másik fehér és bordó 🙂
Mi a dédi féle paradicsomot vetjük:)És nem adunk el belőle, senkinek 😀
És két okom is van örülni az esőnek:
– kéne a földnek. nagyon
– utólagos vízszigetelésekkel foglalkozunk és száraz időben senkinek sem jut eszébe szigetelni. Bezzeg, mikor ázik a fal, és úszik a pince:)
Az esőért csak imádkozni lehet. Illésnek bejött. Hátha egyszer nekünk is sikerül!
Én és a család imádjuk a koktélparadicsomot. Önmagában megeszek nyáron naponta vagy fél kilót, mert finom, és hihetetlenül jól oltja a szomjam. Emellett minden étel, amibe kell paradicsom, sokkal finomabb, ha ezt rakjuk bele. A paradicsomlében is ez dominál, “sima” paradicsomot szinte már csak mutatóba ültetek. Azt vettem észre, hogy ellenállóbb, mint a nagyobb társai, a két évvel ezelőtti csapadékos nyáron is ez bírta a legtovább a küzdelmet a gombák ellen(permetezés nélkül).
A legjobb az egészben, hogy nem kell magot vennem, meg palántát sem, mert ami a nyáron lepereg, vagy éretten lefagy ősszel, az szépen elveti magát, és nő, mint a gyom. Tavasszal megvárom, míg kicsit megerősödnek, és szétültetem. Mostanra ellátom vele a fél utcát:-)
Ráadásul a kicsit megerősödött palántákból letörve 1-1 ágat is 100%-os sikerrel szaporítható dugványozással.
Próbáljátok ki.
Nekem is szépen nőnek a paradicsom palántáim. Ez egy nagyon jó fajta, a Góliát. Még tavaly kaptam Muskotály küvétől néhány magot, aztán én is fogtam, és most március közepén elvetettem 🙂
:)))) én drukkolok mindenkinek, mert nálam még a bazsalikom és a rozmaring is meghal két nap után. Valószínűleg nem bírják a klímát, vagy mittudomén
Nálunk is szép egészséges a 10 paradicsom palánta, jó kis tömzsi fajta paradicsom. Már csak valami jófajta paprikát kéne beszerezni, nem a csípős félét 🙂
Én szánalmasan városi vagyok. Ha neked az erkélyen kikelnek, teremnek ezek a növények (répa, pari….) akkor jövőre én is nekivágok. Idén csak a fűszernövényekkel próbálkozom (magokat vetettem, várom, hogy kikeljenek). Várom a teszt-eredményeid 🙂 Go Eszter go 😀
@vizsla74: valószínűleg jó a földed, nálunk valószínűtlenül szar, ebben mag nem kel ki, csak palántolás működik, az is csak félig-meddig, vályogot lehet belőle vetni, vagy akár korsót formázni és kiégetni, aki érti miről beszélek, ez a “föld” mindent megfojt, magot és gyökeret, a “föld” sovány és hideg, szárazon üvegkemény, vizesen ragadós, folyós, könnyen képződnek benne lábfejnyi, bokakitörős repedések, na ez kihívás.
Tehát palántot nevelek, kitartással hittel és buzgalommal. Persze inkább gyümölcsfát, ha az sokadik próbálkozásra megmarad, akkor az szépen fejlődik.
“Már csak az esőnek kéne esnie. Tud valaki segíteni ebben?”
Ez nagyon aranyos!
(Így Húsvét előtt küldtem volna egy képet, két pipicset egy tányéron előzetesnek, de úgy tűnik, nem tudok képet applikálni a kommentbe.) Igy csak sok sikert!
Rituális esőtáncot tudok javasolni. Eső ettől nem lesz, de a vérkeringésnek jót tesz.
@bélabácsi2: nálunk is agyagos a föld, nehéz ügy! van egy trükköm, elárulom: komposztálunk, a komposztra megy minden giz-gaz+csirkék alól a trágya, szalma. amikor eljön a palántázás ideje, én nem palántázóval szúrok kis lyukat a földbe, hanem minden palántának ásóval csinálok gödröt, és a gödör aljába megy az érett komposzt.
@chilii: ja, én is javítom mindennel, ásó is ugyanúgy működik, mint nálad, 🙂 de ez egy kilátástalan küzdelem
franciatudó barátnő?
nekem is van, hehe
@bélabácsi2: igen, van amit nem lehetséges nálunk termeszteni, ezekkel már nem is kísérletezünk.
@ZsuZag: szerintem simán kikelnek. mi rég feladtuk a kertészkedést, de tavaly késő tavasszal egy véletlen folytán egy üresnek gondolt balkonládából koktélparadicsom kelt ki, azt átültettük vödörbe és kiváló termést hozott, igaz, a szüret októberben volt.
az idén már nem bíztuk a véletlenre, ugyanez a vödrös megoldás lesz, remélhetőleg eredményesen.
A francia tudó barátnő magában egy áldás… A fene túrna olyan mellett a kertben…
@belekotyogok: Ha júli végén – augusztusban a hónaljhajtásokat földbe dugod, ugyanígy ősz közepéig szedheted a gyümölcsét, mert gyökeret ereszt. Feltéve, ha nem éri fagy.
Amúgy ajánlom figyelmetekbe a jó kis kavicsos földet is, azt öröm kapálni! (Pejoratív értelemben.)