Én kérem diétázok. Legalábbis igyekszem odafigyelni. Ezt el kell mondanom, így tényleg nem merek bemenni egy cukrászdába, nehogy egy ismerősbe botoljak, aki kérdőre vonhat. De nem bírom tovább, muszáj egy kis édeset ennem! És decemberben annyi flódni, bejgli, rugelach és más hasonlóan tömény sütemény fordult meg az asztalunkon, hogy muszáj volt valami könnyűt készítenem. És ha már diéta, akkor legalább én szabályozhatom a szénhidrátot.
Egyébként nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nem az édesség az igazi buktató, sokkal inkább a tészta lenne az, amire elcsábulnék. Igaz, tudatosan igyekszem elkerülni azokat a szituációkat, ahol elbukhatok, de szerencsére nem vagyok nagyon szigorú magammal. Ma pl. vacsorázni megyek, de ettől még holnap visszaáll a rend, és nem hagyom abba az egészet már január kilencedikén. Tegnap megmértem a vércukromat, teljesen rendben van, de az ördög nem alszik, negyed évente rendszeresen mérek. Remélem nem lesz igaza a diabetológusnak, és nem találkozunk vele tíz év múlva!
Hozzávalók 4 adaghoz:
3 tojás szétválasztva
1 doboz Philadelphia krémsajt (Light verzió, ha már…)
1 rúd vanília kikapart magjai
3 ek nyírfacukor (vagy más, ami édesít)
1 kk reszelt lime-héj
1 kk lime-lé
málna (természetesen ilyenkor fagyasztott)
4 ek málnalekvár
A tojás fehérjét kemény habbá verem a cukor felével. A tojások sárgáját habosra keverem a cukor másik felével, a vaníliával, a lime héjával és levével, majd beledolgozom a Philadelphia krémsajtot is. Összeforgatom a tojás fehérjével, és félig töltöm a masszával a poharakat. Erre málnalekvárt kanalazok, majd jöhet a málna. Újabb krém következik, a tetejére pedig ismét málna.
Mielőtt megennénk, érdemes fél órára betenni a hűtőbe.
Szénhidrát/adag: 10 gramm
Év végén, év elején illik értékelni az elmúlt esztendőt, de az az igazság, hogy én januárban terhes lettem, utána komoly szénhidrát diétát kellett tartanom, majd szeptembertől lefoglalt egy újszülött, így sok mindent nem tudnék írni a 2012-es évről, ami a gasztronómiával kapcsolatos. Viszont több helyen megírták már, mire is számíthatunk 2013-ban a világon.
Vasárnapi családi ebédnek való, igazi téli étel, ami simán belefér az újévi fogyókúrás fogadalmakba, annak akinek ez nem szükséges, jöhet mellé egy kicsit több köret. Újabb Jamie Oliver recept, úgy tűnik, sok év után valamiért visszaköltözik a srác a konyhámba. Mióta nincs tévénk, fel vagyok iratkozva több Youtube csatornára is, és bár ritkán nézem meg az újonnan feltöltött recepteket, ez valahogy épp megvolt. Aztán persze nem sütöttem meg, de meglehetősen tetszett: curry, citrom, zöldségek, chili, és egy egész csirke, igazán nekünk való étel! Szilveszterkor viszont barátnőm ezt készítette, és annyira ízlett, hogy alig vártam, hogy kinyisson a hentes, és vehessek egy egész csirkét végre. Jamie szerint két dolog az angolok kedvence: a házi sültcsirke, és a curry, ezért ezt a kettőt próbálta ötvözni egy ételben. Amikor Dóra barátnőm mondta, hogy Birodalmi csirke a vacsora, rögtön tudtam, hogy miről van szó, mert már a videó megnézésekor nagyon jót mulattunk azon, hogy mennyire másképp hangzik magyarul a 
Egy ilyen címen természetes, hogy megakad a szemem, főleg, mert annak ellenére, hogy már mindent hajlandó megenni a fiam, azért volt jó pár év nagyon kemény harcunk az asztalnál, és ha hagynám, most is inkább a rántott hús krumplipürével-paradicsomos spagetti sajt nélkül-margaritha pizza szentháromság kerülne a gyomrába. És ugye, most itt van Záli, tökéletes alkalom egy tökéletesen franciául evő gyerek nevelésére!
Pamela Druckerman újságírónő Párizsban töltött néhány évet. Nem tervezte, hogy francia anya legyen belőle, hisz francia konyha, francia divat ugyan van, de francia gyereknevelésről nem volt tudomása. Ráadásul a franciák szerint ő k nem csinálnak semmi különöset gyermekeikkel. A francia gyerekek mégis 2-3 hónapos kortól átalusszák az éjszakát, míg az amerikai gyerekeknél az első év az éjszakázásé. A francia gyerekek rendesen esznek, még a zöldségeket is vígan behabzsolják. Mindennek tetejébe pedig, az amerikai szülők azzal töltik az idejüket, hogy szétválasszák veszekedő gyerekeiket, míg a franciák kávé mellett beszélgetnek, míg gyermekeik rendben játszanak. Az anyaság teljesen más Franciaországban. Nincsenek szerepmodellek, követendő szuperanyák, mint Amerikában, a francia nők pedig nem gondolják, hogy 24 órás szolgálat az anyaság, hanem mindig szakítanak időt magukra is. Van tekintélyük a gyermekek előtt és irigylésre méltóan nyugodtak.