Úgy tűnik, a következő hétvégéig várni kell a napsütésre, de legalább nincs hideg. Múlt héten már annyira vágytam a sok zöldre, hogy előszedtem mindent amit zöld élelmiszernek nevezhetek, akkor is, ha nem friss, hanem konzerv, és a csirkecombhoz adtam. Elképesztően finom lett, főleg, hogy tűző napsütésben ehettük meg az erkélyen. Nyilván kabátban, de akkor is.
Egy kis zsenge zöldborsó mehetett volna bele, ha lett volna a fagyasztóban, de nem volt. Úgyhogy ha nektek van otthon, akkor ki ne hagyjátok belőle!
Mi a hidegre való tekintettel nem ültünk le enni, csak állva termeltük a D vitamint, ezért kenyérrel tunkoltuk, de rizs illik mellé.
Hozzávalók:
4 egész csirkecomb
1 dl fehérbor
4 ek olívaolaj
1 csomó újhagyma felkarikázva
4 gerezd fokhagyma összezúzva
2 ek frissen reszelt gyömbér
2 marék zöld olajbogyó
3 ek szeletelt, savanyított jalapeno felkarikázva
1 kk konzerv zöld bors apróra vágva
1 ek kapri, apróra vágva
1 lime reszelt héja és leve
2 ek méz
só
sok-sok friss snidling
sok-sok friss petrezselyem
A snidling és a petrezselyem kivételével mindent egy öntöttvas lábosba tettem, lefedtem, és 170 fokos sütőbe toltam egy órára. Levettem a fedőt, 15 percig hagytam így, hogy a leve kicsit besűrűsödjön, majd grill funkcióra kapcsoltam pár percre, amíg a csirkecomb szépen megpirult, végül megszórtam a friss zöld fűszerekkel.

Idén is konyhakiállítás, és újra lehet belépőket nyerni, egészen pontosan 3 páros belépőt sorsolunk majd ki. Ha kifejezetten rám lennétek kíváncsiak, akkor gyertek 28-án 16 órára, akkor főzők egy alapanyagból háromféle levest a színpadon, amit természetesen meg is lehet majd kóstolni.
Létezik szerelem első látásra? A Konyhakiállításon biztosan, hiszen itt mindenki megtalálhatja azt, ami számára a tökéletes konyhát jelenti, legyen az új konyha- vagy étkezőbútor, kisgép, nagygép, konyhai felszerelés vagy maga a főzés élménye.
Tudom én, hogy cheesecake receptekkel tele a padlás, de akkor is meg kellett ezt írnom. Történt ugyanis, hogy a barátnőm egy olyan példányt hozott a fentnevezett süteményből, hogy majdnem elájultunk a gyönyörűségtől. Sajnáltam, nem ő sütötte, mert akkor tudtuk volna a receptet, de így nekem kellett igazságot tennem egy csomó recept között. Az alapanyagokban nem volt nagy különbség, de a sütési időben akkora eltérések voltak, hogy nem tudtam kire hagyatkozzak. Az egyik kedvenc éttermem változata szerint mindössze 6+8+4 percig kellett volna sütnöm, de azt nem mertem bevállalni. Pedig az az igazság, hogy nagyon szeretem azt a fajta cheesecake-t amit ők készítenek, mégis papírkutya voltam, és adtam az időnek. Persze még így is sokkal rövidebb ideig készült, mint amit eddig sütöttem, és nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel.
A keksz alaphoz:
Nem egyszerű az élet egy kiskamasszal, főleg, ha van egy majdnem 9 évvel fiatalabb húga. Rengeteg energiám fekszik abban, hogy a sokáig az egykék kiskirályi életét élő nagy fiam ne érezze magát kevésbé fontosnak, másodrangúnak. Nem tudom, mennyire sikerül, de az biztos, hogy ő úgy érzi, elvesztette a fele királyságát.
Persze, ez nem igaz, Záli még nem vitázik, csak akaratoskodik, igaz a saját igazát nagyon jó hatásfokkal tudja átvinni. Úgyhogy Dávid néha elszontyolodik, és mindenféle extra kívánságai vannak, amit ha teljesítek, akkor esetleg nem érzi majd magát ennyire nyomorultul. Szegény gyerek 😉
Tudom, hogy sokan amolyan pesti úri huncutságnak gondolják a pasztinák iránti rajongásomat, de remélem azért sokan osztoztok velem a lelkesedésemben.
Kész, végre teljes lett a laktózmentes paletta. Itt a laktózmentes Philadelphia.
Örülhetnek a laktózérzékenyek, semmi sem állja az útjukat, ha egy jó cheesecake-et szeretnének sütni. Nálunk is ez lesz hétvégén, de még nem döntötte a fiatalabb laktózérzékeny, hogy bogyós gyümölcsös, lemon curd-ös, vaníliás, vagy karamellás változat készüljön. Én a citromosra szavazok, de majd meglátjátok, ha visszajöttök hétfőn.
Be kell vallanom – és közben abban bízom, hogy lelki társakra lelek köztetek -, hogy soha senki miatt nem stresszelek annyira amikor vendégségbe jönnek, mint a szüleim miatt.