
Félédes furmintot használtam hozzá, természetesen Erdőbényéről, sőt a kakukkfüvet is az Aranyosi völgyben szedtem, de a szőlő a zöldségestől van, Hegyalján ilyenkor még nem ehető a szőlő. Ha nem félédes bort használtam volna, akkor tettem volna bele egy kevés mézet.
Nem akarom magam nagyon dicsérni, de igazán jól sikerült étel lett 🙂 Maradt egy kevés, de nagyon minimális szaft volt csak rajta. Másnap ehhez kevertem egy kevés tejszínt egy csipet liszttel. Most azon gondolkodom, hogy legközelebb hogy csináljam.
Hozzávalók:
4 dl furmint
1 egész csirkemell
1 nagy fürt szőlő
6 szem aszalt sárgabarack felaprítva
5 dkg lisztté őrölt dió
2 ek vaj
2 ág kakukkfű
5 szem boróka (mozsárba megnyomva, de nem összetörve)
1 marék mazsola
só, bors
(ehhez a mennyiséghez esetleg 2dl tejszín és 1ek liszt)
A csirkemellet sóztam borsoztam, majd egyben vajon megsütöttem. Vékony szeletekre vágtam és felöntöttem a borral, amibe a szőlőn kívül minden hozzávalót belekevertem. Negyed órát pároltam, addig kimagoztam a szőlőt. Utoljára bobtam csak bele, és épp hogy átforrósítottam, de nem hagytam megpuhulni. Rizzsel tálaltam.

9 hozzászólás a(z) “Csirkemell furmintban” című bejegyzéshez
Orsi, ez érdekes! mondjuk az én szölőm valóban elég savanyú volt, mondhatni savanyú a szőlő 🙂
Loiren, nagyon köszönöm!
Szia Eszter! Elkészítettem ezt a furmintos csirkét a hétvégén, csak száraz furminttal. Finom, de nekem még így is túl édes lett (pedig mézet se tettem bele), igaz, a szölö nagyon édes volt. De hát az ízlések meg az ö pofonjaik :-))
azért ban kivétel, éppen tegnap ettem egy kiváló furmintban párolt marhapofát 🙂 és persze én is főztem, természetesen és is és az étel is tobzódott a tokajiban 🙂
Ja, a csomagod nálam van, majd a részleteket lebeszéljük 🙂
Dorka, az a titok, hogy nem arra kell menni, hanem tovább a bevezető úzon, majd a hidnál felkanyarodni jobbra. Az a nagy utca.
A Bényei fogadóról pedig írd meg a véleményed a blogodban, majd küld el nekik a linket emilben, had tanuljanak belőle! 🙂
Ez a bényei templom?
Voltunk ám ott, szombaton, varázslatos kis falu… A Bényei fogadóval viszont elég rémes tapasztalatom volt, nem a kaja(azt ki sem próbltuk, nem jutottunk odáig hanem a hozzáállás miatt..Simon még sírt is.. ettől előjött belőlem a jidische mame, és majdnem kitekertem a nyakáját a kislánynak, aki kiszolgált. Így visszagondolva már ki is tekerném.
A recept nagyon tetszik! És Bénye tényleg csúcs.. Különös atmoszférájú hegyaljai falu.Bele is szerettem, (kivéve a fogadót).
Apropó.. láttátok Bényén azt a házat amire életnagyságú játszadozó pónilovak voltak festve? ÁÁÁÁÁÁ!:D
(Templom felé vezető utcán)
Köszönöm!
hú, ha még eszter is utal arra, hogy ez aztán tényleg finom, akkor ez biztos nagyon klassz lehet 🙂
Nagyon jó recept. Minden elismerésem.
Ha hazakoltozok es veszek egy boraszatot, teged foglak felkerni, hogy irj nekem szakacskonyvet a boraimhoz.
Nagyon izgalmasan hangzik!