Upsherin (furcsa zsidó szokások)

Tegnap délután Upsherinen, vagyis hajvágási ünnepségen voltunk. Mielőtt leírnám mi is ez az ünnep, el kell mesélnem, miképpen találkoztunk először vele.
Mikor Dávid bölcsis lett, feltűnt, hogy egy csomó kisfiúnak gyönyörű, hosszú, loknis haja van. A lokni ugye szemita jellegzetesség, és én arra gondoltam, hogy ez a hosszúhajú kisfiú dolog csak valami divat lehet, és ráadásul annyira szépek ezek a kissrácok a nagy szemeikkel, és gyönyörű hajukkal, hogy csupán sajnálják levágni a hajukat.
A férjem ráadásul teljesen kiborult a hosszú hajú kisfiúk láttán: egy fiúnak legyen rövid a haja, majd 14 éves rockerként úgy is megnöveszti, hogy utána senkinek ne mutassa meg a fényképeket tíz év múlva. Aztán előkerültek az ő kétéves kora körüli fényképek, és én majdnem meghaltam a nevetéstől. (Arról nem is beszélve, hogy most, közel a harminchoz, Gábor szinte teljesen kopasz. Hihetetlen, hogy micsoda hajas baba volt!)
Őseink szerint, az ember hasonlatos a fához. Az ember egy pici sejtből lesz azzá ami, majd megszületik, és fejlődni, tanulni kezd, hogy később beérjen, mint egy gyümölcs. A fa is egy magból nő ki a föld alól, levelet bont, erősödik, nő, míg végül gyümölcsöt hoz.
A Tóra szerint tilos a gyümölcsfák termését áldozatként bemutatni az első három évben, ezért tilos a kisfiúk haját is levágni.
A harmadik születésnapon aztán levágják a hajat, a pajesz kivételével egy hatalmas ünnepség keretében. Ilyenkor összehívják a családot, barátokat, és tincsenként levágják a hajat. Az első tincset általában a közösség, vagy a család számára legfontosabb ember vágja le, gyakran a rabbi, vagy a legjobb barát., méghozzá egy egészen pontos helyről, onnan, ahová 13 évesen a tfilin fog kerülni.