
Hiába áztatom sok vízben, majd kevergetem, utána folyóvízben öblítem, a homok csak ragaszkodik a spenóthoz, és olyan érzésem van, hogy egy kilónyi zöld levél letisztításához egy afrikai ország éves vízkészletét használom fel. Ez pedig zavar!
Viszont a végeredmény kárpótol mindenért.
Hozzávalók:
0,5 kg spenót
10 dkg roquefort, vagy valamilyen más, erős kéksajt
10 dkg feta
4 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
só, bors
1 tojás
10 paradicsom
A megtisztított spenótot nem szárítom meg, hanem a vajra dobom még nedvesen. Pár perc alatt összeesik, ekkor rámorzsolom a sajtokat, és belenyomom a fokhagymát is. Mikor a sajt elolvadt borsozom, és elzárom alatta a lángot. Még forrón belekeverem a tojást.
A paradicsomok tetejét levágom, belsejét kikaparom, picit megsózom, és megtöltöm a spenóttal.
Előmelegített sütőbe tolom 3-4 percre, hogy a paradicsom átmelegedjen, de még ne repedjen szét.
Spenóttal még:
17 hozzászólás a(z) “Spenóttal töltött paradicsom” című bejegyzéshez
a spenótmosásnak egy titka van: az anyukám, aki van olyan édes és drága, hogy iszonyat mennyiségekben készíti nekem elő spenótot, amit aztán én szépen felfalok 🙂
Ez a paradicsomos verzió viszont felkeltette az érdeklődésemet, imádom a töltött paradicsomot is. Sőt, még fetám is van. De vajon roquefort nélkül helyett mi lenne jó?
Kedves Eszter!
Igaz, nem a paradicsommal kapcsolatosan írok most neked, hanem a könnyű citromos felfújtaddal kapcsolatban. Elkészítettem az öcsém ballagására, hatalmas siker volt. Akkora, hogy másnap sütöttem egy narancsos-gyömbéres változatot is.
Küldök neked egy szuper szakács címet is, mert Te igazán megérdemled!
Reni
Pista, egy szakember mindig jól jön! 🙂
“kumulálódik”
Ilyenkor szoktam csinálni, amikor van friss spenót, és ezek a paradicsomok még üvegházi íztelen vacakok, nem szoktam felfogni a levét.
Fincsi lehet, kipróbálom, ha jön haza emberem 🙂
Mit csinálsz a kikapart paradicsombelsővel? Úgy sajnálom kidobni az ilyeneket.
Olyan érdekes, hogy a tahók mindig névtelenek. Te látod ott a receptet? Mert én nem, csak a fotót, és hogy a recept a hotban.
Na mindegy, azt akarom csak írni, hogy a spenót, sóska, és mángold mosólevével én is a növényeket öntözöm, de mindközül a spanót a leghomokosabb.
Ez ugyanaz, mint 2008.június 12-én, nem? Kár, hogy ismételsz.
Mi mindig öntözésre használjuk fel a mosás után megmaradt vizet.
A levelek “nyelének” lecsipkedése mindenképpen hasznos dolog spenótnál, salátánál egyaránt.
A növényre juttatott, ill. az általa a földből összeszedett vegyszermaradék ui. a szárban gyűlik (kumulálódik) fel.
Imádom a salátaszár ropogását, de ha nem én termeltem, a szárát minden esetben kivágom.
Addig örvendjünk, míg földben (homokban) terem a spenót! Gondolom Ámerikában már zacskóban teszi u.ezt.
Egyébként én marha, még a levelek nyelét is lecsipkedem…
Mi lenne ha a maradék vízzel megöntöznénk szobanövényeinket? Ez most jutott eszembe.
Én a fürdőkádban szoktam megmosni, ott jól szét tud terülni és leülepedik a homok is. Igaz, utána meg a kádat kell csutakolni, de ez van.
De van!
A homokevés 🙁
Én azért kevergetem, hogy ami rá van száradva, az leázzon. Aztán persze hagyom leülepedni. Úgy látom nincs más út, csak a vízpazarlás.
Nagyon helyes, ökotudatos gondolkodás! Gratula!
A mosáshoz csak annyit, hogy az áztatás után közvetlenül nem kevergetném, mert így pont fölkeveredik a leülepedett homok. Szóval először bő víz, ülepítés, majd a lehető legfinomabb mozdulatokkal leszedem a tetejéről a spenótot, ott is marad az edény alján egy csomó piszok.
Én a spenótot aztán levelenként megmosom, jó sok vizet is használok hozzá, sajnos, de az elfolyó vízzel áztatom a még mosásra váró mennyiséget, így nem olyan szörnyű.
🙂
Akkor nem csak én vagyok az,aki nem tudom a titkot!
A spenót mosás egy konkrét rémálom. Nem tudok rá jobb szót.