
A sült paprikában benne van szinte minden nyári íz. Édes, ugyanakkor füstös is egy picit, ami a régi tábortüzeket juttatja eszembe. Gyönyörű piros, amit még izgalmasabbá tesz a fehér feta, ami körülöleli. Ha szerencsém van, akkor van itthon valami jó illatos kecskesajt, vagy házi juhsajt is, amiben van valami vadság. A legelők köszönnek vissza az ízében. És akkor eszembe jut a kakukkfű, amit minden nyárom zsákszámra gyűjtök, és szárítok, de most éppen még frissen illatozik a hűtőben. Aztán ott van még a citrom reszelt héja, az olajbogyó, amitől pedig olyan mediterrán hangulata lesz a vacsorának, hogy nyugodtan beleszórhatok egy marék görögbazsalikomot, és a gondolatok messzire repülnek… Kettesben vacsoráztunk, mikor a fiunk már lefeküdt 🙂
Két szép piros paprikát a gáz lángján megsütöttem, majd forrón műanyag dobozba tettem
Egy serpenyőben olívaolajat forrósítok
Erre szórok 15-20 dkg feta kockát
Ha van, egy pár kanál kecskesajt krémet, vagy reszelt juhsajtot
2 marék felkarikázott olajbogyót
2 gerezd összenyomott fokhagymát
Kakukkfüvet
Görögbazsalikomot
Borsozom
A végén hozzákeverem a közben megpucolt, és csíkokra vágott paprikát
Bele reszelek egy fél citrom héját
Spagettivel tálalom.
4 hozzászólás a(z) “A napfény íze” című bejegyzéshez
Köszönöm szépen, nagyon kedvesek vagytok! 🙂
Én is, én is! 🙂
Nyami!
(Én is jelöltelek 🙂 )
Gratulálok a Goldenblog jelöléshez, beküldtem a címed 🙂
És mit csináltatok vacsora után 😉