A pasik és én

Mivel ez egy gasztroblog, most nem pikáns történeteket fogok megosztani az olvasókkal, csak arról a vonzalomról írnék, amit a főzni tudó, és szerető férfiak iránt érzek.
Természetesen a férjemmel kezedem, akinek bár nem a főzés a hobbija, ha mégis olyan hangulata támad, hogy főzne, akkor remekebbnél remekebb ételeket készít. Mikor megismerkedtünk azt állította, hogy nem tud főzni, de rögtön az első hétvégén, egy kerti party-n leleplezte magát. Bár a húsokat akkor még nem ő pácolta, hanem az édesanyja, mégis ő sütögette, fordítgatta mindenkiét. Szakértő szemmel rögtön észrevettem, hogy csiszolatlan gyémánt ez a férfipéldány, le is csaptam rá gyorsan. Azóta mestere lett a tésztáknak, az indiai ételeknek, és a marhapörköltnek. Ebből a szempontból is tökéletes választás.Aztán ott van édesapám, akiről már írtam, hogy mennyire szeret/szeretett főzni. Sőt nagyapám is nagy bírka pörkölt főző hírében állt.
Na és a nagy kedvenceim, a gasztrobloggerek: Beatbull, Horasz, Lorien, Zsúrkenyér, és Dibbuk. Utóbbiról a mai napig csak sejtem, hogy valóban férfi, mert úgy ír 🙂 Remélem nem tévedek, mert az nagyon kínos lenne!
A fiúk blogja annyira más! Nem vesznek el fölösleges apróságokban, grammokban. Csak a lényegre törekednek, és ami a legfontosabb, soha, egyiknél sem olvastam még olyan ételt, amit nem ettem volna meg azonnal. Nevezhetném egy kicsit konzervatívabbnak is őket a főzés terén, de ez sem igaz. Egyszerűen csak más. Kicsit kiérezni a tesztszteront az írásaikból.
Hajrá fiúk, főzzetek sokat!Aztán itt van a JP-s Shadai, aki vegetáriánus, mégis igazi különlegességet készít, nagyon jó ízléssel. Vagy Orosz Peti, akinek főztjét még nem, de Brownie-ját már ettem, és olyan fantasztikus beszédet tartott a sütiről, hogy azt hittem már soha nem kapok egy kockát a zöld M and M csokikkal megszórt süteményből. (végűl persze kaptam, és ötös volt)
Na és persze Meir, aki civil foglalkozása mellett elvégezte a szicíliai szakácsiskolát, de őrzi dédanyja jiddis, kézel íródott szakácskönyvét is.