A szajhák kenyere

Eredeti nevén erényes kenyér, de az nem írja olyan jól le az igazságot, miszerint:
“A salamancai férfiak számára a böjt egykor valóban szigorú volt, nem csak kulináris dolgokban követeltek ugyanis önmegtartóztatást: II. Fülöp, a 16. század jámbor királya elrendelte, hogy bojt idején az összes örömlány hagyja el a városokat. így nagyhéten Salamancából is elküldték Őket, és csak a húsvét utáni hétfőn térhettek vissza. Ezen a napon a bűnös hölgyeknek szigorúan megtiltották, hogy a hídon át lépjenek a városba a megelevenedett bűnnel való találkozás a jámbor polgárok lelkére beláthatatlan következményekkel járt volna. A diákok tehát a bűnös életért felelős tanácsnokkal akit a nép lakonikusan padreputasnak (‘szajhapap’) nevezett virágokkal feldíszített csónakokon hajóztak el a folyón és hozták vissza a könnyűvérű lányokat. A folyóparton bőséges borral és hornazosszal, hússal és tojással töltött tésztabatyuval ünnepelték meg az eseményt. A szokás hasonló formában máig fennmaradt, mindenesetre már a vallásos spanyolok sem bánják a lunes de aquas (vízparti hétfő) megünneplését. Ezen a napon sok család kirándul vidékre, és a pikniken régi szokás szerint hornazost fogyasztanak. Ehhez a kenyértésztát sovány sertéshússal, sonkával, paprikás kolbásszal és kemény tojással töltik meg, majd megsütik.”