Kategóriák
Egyéb kategória

Amit nagyanyám sohasem főzött

Nagyanyám kemény asszony volt, anyám szerint inkább olyan, mint a pokróc. Persze nem mindig, és nem mindenkivel, de megvolt az a tulajdonsága, hogy nem fogta vissza magát, kimondta amit gondolt, akkor amikor gondolta. Engem imádott, egyetlen lány voltam a családban, a fiainak is mind fiai születtek, így megbecsülte később anyámat is, azt a menyét, aki képes volt végre egy lány unokát szülni, még akkor is, ha először csak annyit mondott rólam: hát, ez úgy néz ki mint egy macska.

Aztán persze szerette volna, ha szalagot köthet a hajamba, vagy nem rúgom le rögtön a lakkcipőm orrát, de talán annak is örült volna, ha a nyári estéken nem benzines vattával kell lesikálni rólam a sok szurkot, ami a villanypóznáról, vagy a megolvadt aszfaltról ragadt a talpamtól kezdve a hajamig mindenhova. De sajnos nem volt szerencséje, vadóc kislány voltam, se szalagokról, se lakkcipőről nem akartam hallani.

Mama pedig nem akart hallani a barna kenyérről: hát kisjányom, ettem én az életemben annyi rossz barna kenyeret, hogy most inkább enném a fehéret, azt a barnát meg egyétek ti, ha akarjátok. De hasonlóan beszélt a csicsókáról is: biztos van aki megeszi, mi is ettük a háborúban, de ha nem muszáj, akkor a moslékba se tenném bele, úgy nem kell fölöslegesen vesződni a kiásásával.

Őt nem lehetett meggyőzni ilyen városi legendákkal, hogy a csicsóka egészséges, szinte már gyógynövény, meg segít a szervezetnek az öngyógyító folyamatok beindításában… Ha tetszik, mi megehetjük, de ő inkább a krumplira szavaz, esetleg a rizsre, ha krumpli nincs. Úgyhogy a csicsóka amolyan úri huncutság maradt minálunk. Pedig finom, annak ellenére is, hogy egészséges. Kolbásszal meg még finomabb, így már nem is olyan bio izé, amit mindenki gyanakodva méreget a tányérjában. Hogy mi ez? Leves kolbásszal, edd meg!

Hozzávalók:

1 kg csicsóka
2 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
só, bors
2 ek reszelt gyömbér
1 szál füstöltkolbász
1 nagy csokor petrezselyem

(ha van átszűrt húsleves, akkor víz helyett azt használok)

A csicsókát megmosom, megpucolom, és újra megmosom, végül felkockázom. Nagyon homokos, és általában macerás pucolni, ezt be kell hogy valljam, de megéri. A hagymát karikákra vágom, és megfonnyasztom a vajon, majd ráreszelem a fokhagymát is. Rászórom a csicsókát, fűszerezem sóval és borssal, és felöntöm annyi vízzel amennyi ellepi. Mikor forrni kezd, belereszelem a gyömbért, és hagyom forrni pár percig. Pillanatok alatt megpuhul! Botmixerrel pépesítem, ha kell adok hozzá még egy kis folyadékot.

A kolbászt felkarikázom, és egy serpenyőben megsütöm. Tálalásnál a levesbe teszem a kolbászt, meglocsolom a saját zsírjában, és sok petrezselymet szórok rá.

Néha teszek bele egy kevés fehérbort, de nem mindig.

A gyömbértől kellemesen csípős, de friss leves lesz a végeredmény, a kolbásztól pedig olyan nagymamásan otthonos. Majdnem, mint a Facebook!

24 hozzászólás a(z) “Amit nagyanyám sohasem főzött” című bejegyzéshez

Fú, ettől most nagyon éhes lettem. 🙂

Nálunk se falusi/városi átmenetben élő nagyszülőknél, se szülőknél nem volt divat a csicsóka, egyszer véletlenül ettem egyik barátoméknál, két faluval arrébb. De náluk is csak divatozás miatt volt.

Elismerve, hogy a csicsóka egészséges, megértem a nagymamát. Gondolom ha a posztoló, meg az elit éttermek látogatói a háború alatt-után évekig csicsókán meg barna kenyéren éltek volna, ők se kaparnának most annyira utána.

Ilyen kaja még a hajdina.A török alatt ette a fél ország, ma már hírét sem ismerik, oroszoktól , ukránoktól lehet behozni szép ízléses csomagban, kiloja olyan 600és 1000 között. Tehát ez az egészséges (és finom)étel is a gazdagoké lett manapság…

@kewcheg: a vásárcsarnokban lehet kapni hajdinát. Ócsón.

@Fuszeres Eszter: Ha köll ippeg van a konyhámban abból a fajta (szerintem a TSZ-ből lett csórva) csicsókából ami igyekszik a legkötöttebb talajban is szép gumóvá nőni.
Most hozta apám a kert végéből. Szóval adhatok pár rügyet, osztán úgysem tudod majd eszt sem kiírtani.

@kewcheg: A hajdinával azért vigyázz, mert nagy mennyiségben fogyasztva felhalmozódik a szervezetben az egyik hatóanyaga, a fagopirin, aminek fényérzékenyítő hatása van… Szóval bőrpírt és gyulladást okozhat.

Alkalmi ételként gondolom nem veszélyes, sok pozitív hatása is van.

Nekem az apám mondta ugyan ezt,ugyanezzel az indokkal. De félbarna kis cipót azt azért kaptam tőle kóstolónak. Soha többet nem engedett barna kenyeret bevinni a házba.
A csicsókát ettem gyereknek, nyersen, én szerettem mert olyan íze volt mint a káposzta torzsának. Anyukám nem szólt érte, ő örült ha végre ettem valamit, de apám megkérdezte, hogy nincs rendes étel?(a jószág ette a csicsókát)

😀 Én mamám ugyanezeket szokta mondani!

“Ettünk mi fiam, elég fekete kenyeret, mikor 45-ben jöttek az oroszok!” és “Csicsókát? Azt mi fiam, a háborúban is csak a disznónak adtuk!” 😀

Imádom egyébként, amikor a régi időkről mesél! 🙂

A csicsóka már szinte gyógyszer, én is küldtem sógornőmnek ültetni, a tyúkok is szeretik, kiváló téli vitaminforrás, embernek, állatnak, van aki savanyúnak is elrakja, kiirtani tényleg nem lehet, Istennek hála, a legkisebb gumók is kihajtanak következő évben, és télen is fel lehet szedni, ha nem fagyos a föld. A leve kipréselve erős tisztító, és regeneráló, Bio nálunk minden, de ennek a növénynek ellensége nincs, szerintem a termesztők sem permetezik, és csodás a virága is !

Vélemény, hozzászólás?